I

Én felégettem volna a fényeket,
ha tudom, hogy nem mész el.
Tintasugárból ezernyi betűgyöngysorral
díszítettem volna naplódat, ha maradsz.
Siettél és elmentél -
Én énekeltem volna a dalokat,
ha nem csüggedtél volna oly hamar,
nem ért volna bántódás,
szilárd talaj az ellágyult dalolás.
Te siettél és elmentél.
Én lenyeltem volna önérzetem javát,
ha nem ragadod nyakon a gyűlöletet,
megfogható valóságtemplomot építettem
volna érted,
lelked burkolva, gyógyírral óvva.
Te elmentél, és nem vittél magaddal.
Elbújtathattam volna az árnyakat,
messze a mondathullások romjaitól.
Csillagtemetős csókjaimat adtam volna.
Elmentél -
Most levetkőzném a versrímeket,
szétszedett szótövisek halmazába raknálak,
de eltörött a Jelen, és hallgatás a Jövő.
Ritmuscsillagok várnának Rád.
Nem maradtál -

II

Már nem hiányzol,
és bepótolt az űri csend -
Mázolt a féltés,
az öntelt vágyérzés,
játszom a percekkel,
tudom, hiányzom neked,
de nem emelhetem hatványra
az Időt.
Elengedtelek -
Már nem kellenek a
felsebzett, pipacsvérű hajnalok ...