A múlt az emlékek. A jövő az Álmok. A múlt a “Mi lett volna, ha…” az „Ez történt...”, a tapasztalatok. A jövő a “Mi lenne, ha…”, a döntéshelyzet, és a „De jó is lenne, ha...”, a vágyaink. Mindegyik egyszerre Benned él! A jelen pillanatodban! És ezen múlik a következő lépés, a “lesz…”, amiért tehát Te magad tehetsz.
Dönteni Neked kell…

Az elmúlás talán még benned is fájdalmat szül, de mindig valami magasabb-rendű felé vezeti létedet. Az elmúlás csak helyet ad az újnak. Ne akard hát visszasírni a visszasírhatatlant és meggátolni az új megszületését… mert nem tudod… a régi elmúlt, az új megszületik. S hogy milyen lesz annak minősége? Nos, ez az, ami rajtad áll! Figyeld, hiszen már megfogant…

A fejlődést és a jövőt illetően több perspektíva áll előtted, sorsod alakulása attól függ, mekkora akaraterővel rendelkezel. Többféle út, többféle jövő lehetséges, ezért fontos, hogy milyen úton indulsz el, milyen cselekedeteid vannak, mert “ami tőled indul, az hozzád ér vissza”. Minden tetted következményekkel jár, amin nem bánkódni kell, vagy elrepülni örömünkben, hanem tanulni belőle. Ez persze nem jelenti azt, hogy tilos örülni vagy bánkódni, csak hát hajlamos az ember megragadni a végletekben, és az éremnek csak az egyik oldalát nézni.
Vedd észre, hogy ennek az érmének két oldala van! Sőt egy érmét akár az élére is állíthatnál és csak a vékony fémcsíkot nézed… És akkor melyik oldalát fogod látni?

Carpe diem! – Élj a mának. Mindennapi életünkben könnyűszerrel használjuk, és inkább a szenvedélyek végtelen hajszája, a cél nélküli lebegés van mögötte, mint valódi értelme. Napjainkat a szorongás, a félelem, stressz tölti ki, és ez elől csak menekül az emberek legtöbbje, egy álomvilágba. Élj a mának, de ne az álomvilágban keresd a pillanat örömét és a tudást. Lépj bátran a benső útra, az önmegismerés útjára, mélyülj el Önvalódban és Isten szeretetében. Éld meg a Pillanatot, legyél magad is Ott!
Energiák szunnyadnak benned, engedd, hogy ezek szétáradjanak lényed hármasságában: testedben, lelkedben és szellemedben. Ne pazarold értékeidet hiábavaló álmodozásokra, hazugságokra. Fogadd el, hogy ez a földi lét, melyet most élsz, a Nagy Megismerés egy állomása, mely azonban rögösebb és fájdalmasabb is lehet, mint a hazug álomvilág. De ne feledd Lao Ce szavait : “A nehéz a könnyű alapja” (Tao te king 26.). Hát készülj fel és lépj csak bátran!

/(c) Hezekiah, 2004. Iszathámi: A Szem, avagy a Hurrikán Szívében (részletek)/