S.-né tanárnő bámulatos meseszövése
avagy az indukció élő példája (az egyestől az általánosig való eljutás)
 
Előszó:
Ugye, milyen piszkok a diákok? Ezt szeretik - kifigurázni a tanárokat. Főleg az első évben.
Kisöcsém bekerült az általam már kijárt gimnáziumba, és meghallgattam a tanárokról szóló első benyomását és beszámolóit.
A magyartanárnő jellemzése, miszerint: szeret mindenről mesét költeni és mindenről eszébe jut valami - egyből megindította aljas kis fantáziámat. Engem nem tanított, ezért én valahogy így képzeltem el a dolgot:

Minden úgy kezdődik, mint a hagyományos reggeleken. Benn ülsz a teremben, lelkesen beszélgetsz a haverokkal, egyes mazochista és túlbuzgó (konyhanyelven: pedál) osztálytársak a könyvet is bújhatják. Onnan ismered fel őket, hogy általában az első sorokban ülnek.
Zsong az osztály, de megszólal a csengő. Két-három percnyi továbbzsongás után valaki kinéz, jön e a Tanárnő. Nagy T-vel. Először nem látja, de aztán rájön, hogy fél méterrel az átlag magasság alatt kell keresnie. És megpillantja a közeledő Ms. Benedek Elek-et.
Az szigorú arccal lép be, majd tekintete a földre irányul és úgy látszik, meg is akad valamin figyelme. Az osztály egy emberként bámul, mi az, ami ismét elterelgetheti az óra témáját az irodalomtól.
Sorsdöntő pillanat! S.-né megpillant a földön egy leesett krétadarabot.
A kréta leesett, ő meg ettől kétségbe. Elkezdi ecsetelni egy ilyen kis mészkődarabka tulajdonságait, hangoztatva főként a pénzügyi mutatószámokat, azaz az árát.
Az osztály egyetértően bólogat mindenre, és szaporán pislogva hallgatja az érdekfeszítő témát.
S.-né ekkor rátér arra, kinek is kellett ezt a krétát kifizetnie? Hát persze, hogy a gimnáziumnak. Lehengerlő előadás következik a Bondorka Béla Gimnázium anyagi helyzetéről.
Az osztály szájtátva hallgat, soknak fel kell támasztani az állát, le ne essen az érdekes mondanivalótól. Az érdektelen nebulók itt már veszik elő a popkorn-t, hosszabb, Titanic horderejű és hosszúságú előadásra számítva.
...és nem tudjátok elképzelni, mennyi kiadása van egy gimnáziumnak, és mindezt értetek, hogy a jövő generáció kertjébe bele tudjuk ültetni a tudás fáját, amiről gyermekeitek is szakíthatnak majd gyümölcsöt….
A tanulók két kézzel markolják a padot izgalmukban, az első sorban ülő eminens tanulónak már folyik a nyála az izgalomtól, ahogy issza a mágikus szavakat. A tapasztaltabbak elrakják a magyarkönyveket a táskába, és kidülledt szemekkel követik a tanárnő prezentációjának fonalát.
… és magyar fiatalok mindig büszkék lehetnek és lesznek arra, hogy Európa legműveltebb népének számítottak és számítani is fognak…
A tanárnő kedvencei már a padokon fetrengenek a gyönyörűségtől, és habzó szájjal lihegik:
„- Még, még…Ne hagyja abba, tanárnő!”
Hihetetlen , mennyire letud kötni egy lassan élete alkonyán lévő, tudást átadni vágyó tanerő egy nála több generációval fiatalabb, osztálynyi diákot.
Ilyen csöndet még temetésen sem hallani, eltekintve az eminensek gyönyörsikolyaitól.
Már Magyarország történelménél, és a hazafiságnál tartunk ekkor, a diákok meg sem mernek mozdulni, nehogy elillanjon ez a ritka szép, idilli hangulat.
Hiszen végigizgulhatjuk újra Petőfi és a többiek kalandjait a Pilvax-ban, a szabadságharcot, majd egy újabb logikai lóugrás után új kép tárul a szemünk elé, Mátyás király és az a vitathatatlan kulturális örökség, ami jóvoltából a nekünk, magyaroknak a kezünkbe került.
A feszültség leírhatalan. Ehhez a meseszövéshez képest még a Harry Potter is szúnyogpukk!
… és akkor a magyarok betörtek a Kárpát medencébe…
A bal szélső eminens halk sikoly kíséretében elélvez, a többiek félájultan hanyatlanak a padokra a csodálattól.
De sajnos, azt már nem követhetjük nyomon, ahogy a Ramapithecus africanus lemászik a fáról és Homo erectus lesz belőle, majd Homo sapiens-sé teszi a tudomány, amivel csak az ember rendelkezik, mert a csodálatos mesevilágot durván és kíméletlenül félbeszakítja a csengő…
 
2001.10.29.
 
A szerző hozzáfűzése:
Bár nem írtam nevet, ezúton is elnézést kérek a tanárnőtől a jellemkarikatúráért.
Ő még azon tanárok közé tartozik, akik teljes szívükből szeretik a diákokat, és elkötelezettek a szakma, az irodalom szépsége és másokkal való megszerettetése iránt. Aprócska termetében hatalmas szíve van, és negyedikre erre rájön a diák: ballagáson ő volt az egyetlen tanár, akivel öcsém mindenképp szeretett volna egy közös fényképet...