| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A paprikás krumpli Ideje:: 09-16-2006 @ 07:24 pm |
|
|
|
|
Péter az óracsörgésre riadt fel álmából. Barátnője, Erika is épp ekkor ébredezett, és lenyomta az ébresztőóra gombját. Hűvös péntek reggel volt, az égen viharfelhők gyülekeztek esőt ígérve. "Micsoda szerencse, hogy mára szabadnapot vettem ki."- gondolta Péter elégedetten. "A srácok majd tartják a frontot a boltban."-morfondírozott magában. Erika eközben kinyújtózott és elindult a fürdőszoba irányába. Péter is kiugrott az ágyból és utánasietett.
-Édesem, mit szólnál hozzá, ha ma paprikás krumplit főznék?-kérdezte a fiú, miközben végigsimította Erika haját és adott egy puszit az orra hegyére.
-Az nagyon jó lesz -mosolyodott el a lány-, de ne felejts el egy kis bazsalikomot is beletenni, attól még finomabb lesz.
-Jól van. Ma délelőttös vagy?
-Igen, úgyhogy fél egy előtt ne várj haza. Feküdj csak vissza, hiszen ma nem mégy be dolgozni.
-Jó lenne, de akkor ki csinálja meg a kaját? -viccelődött Péter.
-Na nehogy bemeséld nekem hogy olyan sokáig tart egy szimpla paprikás krumplit összedobni! -hitetlenkedett Erika.
-Nekem tovább tart mint Neked, mert én nem tudok olyan mesterien krumplit hámozni, mint Te! Azzal megy el az egész délelőtt! -erősködött a fiú.
-Hát, akinek botkeze van...
-Tudod mit? Menj inkább mosakodni, ne is lássalak! Fel sem kelek és máris pöröl az asszony! Ki látott már ilyet?
-Ne zsörtölődj, méregzsák! -incselkedett Erika. -Akkor fogj inkább a hámozásba, hogy biztosan készen legyél délre!
Péter mormogott még valamit az orra alatt, és a konyha irányába indult. Erika gyorsan megmosakodott és felöltözött, majd fél óra múlva elindult dolgozni, a közeli kis varrodába.
Péter, miután elbúcsúzott barátnőjétől (hallgatva Erika pajkos kuncogását), ügyetlenül hozzálátott a krumplipucoláshoz. Kínos lassúsággal haladt, mígnem az utolsó darabot is a fazékba tette. Ránézett az órájára: "Te jó ég, már fél tíz! Erika meg fél nyolckor ment el! Tényleg botkezem van." -nyugtázta magában. A többi már ment magától, hiszen egy óra múlva már vidáman rotyogott az étel a fazékban. "Mire az asszony hazaér, kész is lesz." -gondolta.
Amíg főtt a krumpli, Péter rendet rakott a szobákban. Sok dolga nem volt, hiszen egy szerény kis kertvárosi négyszobás házban élték mindennapjaikat, ráadásul Erika mániákusan rendben tartotta a fészek minden egyes négyzetcentiméterét. A fiú jól emlékezett a napra, mikor ideköltöztek a szülői otthon melegéből. "Ennek már lassan hat éve." -tűnődött Péter. Erika tizenkilenc, ő huszonegy éves volt akkor. Még az egyetemre jártak, mikor egy összejövetelen megismerkedtek. A fiúnak azonnal feltűnt a mosolygós, energikus lány hosszú barna hajával és csinos arcával, ajka fölött egy cseppnyi méretű anyajeggyel.Beszédbe elegyedtek, és egész este társalogtak. Azon vették észre magukat, hogy a partinak vége szakadt, és mindenki szétszéledt. Péter hazakísérte a lányt, telefonszámot cseréltek, még egy-két barátságos puszi is elcsattant. Ezek után majd' mindennap találkoztak, és az idők folyamán egyre közelebb kerültek egymáshoz. Az első csók, az első együttlét mindkettejükben kitörölhetetlen nyomokat hagyott, és tudták, hogy ők ketten egymáshoz tartoznak. Ezért is költöztek össze ilyen fiatalon. Az első nehézségek próbára tették ugyan kettejük kapcsolatát, de a közös problémák megoldása szorosabbra fűzte a kötelékeket köztük. Az eltelt hat év mindkettejükből érett és felelősségteljes felnőttet faragott, és Péterben megszületett az elhatározás, hogy feleségül veszi Erikát. A lány minden vágya az volt, hogy hófehér ruhában, pap és nagy rokoni kör előtt mondja ki a boldogító igent, de Péter sohasem hitt igazán Istenben, így ő csak polgári esküvőt tervezett. Ám Erika kedvéért vállalta volna az egyházi esküvő procedúráját is, hogy boldoggá tegye a lányt.
"Igen, meg fogom kérni a kezét!" -mondta magának félhangosan. Tudta, érezte, hogy ezzel a lánnyal akarja leélni hátralévő életét, és hogy a lány is így érzi. Gondolkozni kezdett, hogyan készítse elő a lánykérés részleteit. Azt akarta, hogy minden tökéletesen sikerüljön a nagy napon, hogy majd mindketten büszkén emlékezhessenek erre a csodálatos eseményre.
Annyira elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette, mennyi az idő. Az órájára nézett: dél múlt öt perccel. Levette a már elkészült paprikás krumplit a gáztűzhelyről, és megterített.
Erika nemsokára haza is érkezett a munkából. Péter mosolyogva tette elé a gőzőlgő krumplival teli tányért. Erika kissé sápadt volt, és erőtlennek látszott. "Biztosan nagy a hajtás a munkahelyén"-gondolta a fiú. Csendesen elköltötték a szerény ebédet, majd átvonultak a nappaliba, és elhelyezkedtek a kanapén: a lány ülő helyzetben a lába alatt egy kis zsámollyal, a fiú pedig kedvese ölébe hajtotta a fejét. Hat éve csinálták már ezt minden áldott nap. Ilyenkor csak csendben egymáshoz bújtak és élvezték a nyugodt perceket, míg el nem szundítottak. Most is ez történt, Péter hamar elálmosodott, és el is aludt.
Furcsa érzéssel ébredt fel bő fél óra alvás után: "Mintha fáznék..."-dünnyögte magában. Megborzongott és Erikához hajolt, hogy megkérdezze tőle, vajon ő is érzi-e a hideget. A lány azonban nem válaszolt Péternek. Szemei csukva voltak és falfehér arccal feküdt a kanapén. Péter egyre növekvő rémülettel rázogatta szerelmét, de a lány nem reagált, és nem ébredt fel többé. Erika halott volt...
A temetésen Péter csak elmosódott alakokat látott, részvétnyilvánításaikat pedig csak nagyon távoli zajként fogta fel. Üveges szemekkel meredt maga elé, agya tompa és érzéketlen volt. "A halál oka: szívszélhűdés."-a tömör diagnózis letaglózta a fiút. Értetlenül állt az események előtt. "Dehát Erika soha nem volt beteg... Akkor mégis miért? MIÉRT?" Ezek a gondolatok cikáztak Péter fejében. A pap szavai nem hoztak megnyugvást összetört lelkének, és legszívesebben ordított volna, mikor Erika koporsóját a sírgödörbe helyezték és hideg precizitással takaros halmot emeltek a földből. Péter tudta, hogy a lánnyal együtt a lelke egy darabját is eltemetik örökre, és már semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen. A gyászolók többsége már rég hazament, mire rászánta magát az indulásra. Este volt. A kicsiny házat, melyet eddig szerelmével osztott meg, most hirtelen hatalmasnak és üresnek találta. Kimerültnek érezte magát, mégsem tudott aludni. Kiment a konyhába, és nekiállt krumplit pucolni. Hamarosan elkészült a paprikás krumpli, melyet Erika ízlése szerint készített el. Nem zavarta már, hogy hány óra van. Megette az ételt és átment a nappaliba, majd lefeküdt a kanapéra, ahogy mindig is tette. Csakhogy most nem tudta Erika ölébe hajtani a fejét. Péter csak feküdt, majd könnycseppek jelentek meg a szemében...Sírt. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-16-2006 @ 07:24 pm
| Hozzászóló: hyspan (Ideje: 09-17-2006 @ 12:58 am)
Comment: Kis kertvárosi négyszobás ház? És nem volt sok dolga? Mindketten egyetemet végeztek, de a lány a varrodában dolgozott? |
|
|
|
|
|
