Kedd délután csörög a telefonom az irodában. Egyetlen szerelmem szól bele, kissé kapkodva és hallhatóan megborzolt lelki nyugalommal. - Van programod holnap estére? - Nincs, miért, legyen? - Ha van, akkor azt mondd le. Megyünk az Amerikai Nagykövetségre. - Micsoda? - Én is meglepődtem - mondja. - A Humán nem adta oda a meghívómat, ma tudtam meg és holnap este lesz! Most zavartak ki a KRB-be (katonai ruházati bolt) civil ünneplő öltönyt venni. Előtört belőlem a nő: - Úristen...és én mit vegyek föl?
Aztán végül aznapra szabadságot vettem ki, megoldódott az én ruházkodási problémám is (bár az utolsó pillanatban vettük a fehér cipőt) és a páromé is (a KRB-ben az egyetlen rá jó méretű öltöny selejtes volt, meg volt csavarodva az ujjbélése, úgyhogy még varrogathattam is) De végül délután öt órára puccba vágva vártuk a kisbuszt, ami felszállított bennünket Pestre a Rózsadombra, az amerikai nagykövet asszony rezidenciájára. Kicsit meg voltunk illetődve, első ilyen komolyabb meghívásunk volt. A legmagasabb pozíciókban lévő katonai vezetők, nagykövet, nagykövet-helyettes. Azt ugyan még nem tudtuk, hogy mi volt az oka, hogy kedvesem is meghívták (az ő rangja még nem adott volna okot rá).
De végül kiderült. Az Amerikában tanult kiemelkedő teljesítményű katonákat jutalmazták. Kis szívem tehát idehaza is kapott egy kitüntetést azért az életmentésért, amit még kinn Amerikában követett el három katonatársával, amikor kihúztak két embert egy égő, robbanni készülő autóból. Bár már odakinn is elismerték őket, úgy látszik az amerikai igen hálás nép, hát még egyszer honorálták. Elmondták róla, hogy igazi hős. Hiszen saját testi épsége kockáztatásával tette, amit tett. Csak úgy dagadt a mellkasom a büszkeségtől. Hős...Egyik nap igazi konyhatündér, másik nap életmentésért tüntetik ki... Atyaisten, Supermannel élek együtt! Csajok, nem akarok felébredni!!!!!
Aztán azért megnyugodtam, mikor előkerült istenné emelt kis párom esendő, emberi mivolta. Az előkelő állófogadás keretében felszolgálók cikáztak a vendégek között tálcákkal és kínálták őket italokkal, étellel- apró gyanús kinézetű kis falatkákkal. Egy kedves, mosolygós hölgy tűnt fel egy újabb tálcával, rajta mindenféle színes tartalmú pohár. Párom már szomjas volt szegény, azt mondja: - Valami nem alkoholosat kérnék. (antialkoholisták vagyunk) Erre a hölgy elnézőn elmosolyodott. - Ezek itt különféle levesek....
(megj: párom odasúgta utána diszkréten: majd szólj rám, ha megint hülyeséget akarok mondani. Erre én: azokat ott...én is koktélnak néztem...) |