Vegyünk egy nagy tál forró vizet,
Szórjunk bele mindenféle fűszert,
Kevergessük el, jó táptalaj ez,
Még egy kis hozzávaló kell.
-Legyen hát ez az ember.
Látjuk mi fentről, hogy kavarognak a húsok,
Benne mindenféle forma-fajta,
Van benne zöldség, van benne torma,
Van benne olyan mi csípős, s sok benne az egyforma.
-Vannak olyanok is, mik kilógnak.
Amott látok egy nagy répát középen,
S látom egyre többen körégyűlnek.
Látom hogy a többi világítótornyot lát,
Ez vonzza őket hát.
Rengeteg a levesben a galuska,
Látszólag mind egyforma.
Kilóg belőle pár répa, pár csípős papika,
Ezekben van meg az objektív képlet,
Nekik lehet látni feljebbről az életet.
Én mindent látok, látok minden krumpliszemet,
Látom a sok galuskát, hozzá a sok tarhonyát,
Mind azt hiszi Ez a világ, látni sok galuskát és tarhonyát.
De mi kirí a többi közül, az sejti csak,
Lehet lenni másnak, nincs vége a csodáknak,
Méretük a répáknak váljon útmutatásnak,
Mutassák be a világot az ostoba galuskáknak.
|