Csengetnek de most már nem az ajtón
Hangod bársonyosan cseng telefonban
Èrzem kedvességed hullámok hosszán
Eltöltött idönek hatása alatt ö biztatóm
Kétkedésem tovaszáll s igéretét hallom
Szivemnek dobogása torkomban szorul
Mindketten egymásra nézve hallgatunk

Kérdezem ó magunktól,ezt kicsit tétován
Szabad-e szeretnünk igy e leányt igazán
A válasza egyértelmü nekünk nem talány
"Szabadság szerelem e kettö kell nekem"
Mondá a nagy Költö és a szó milyen való
Töténelem a kor sem kezdi ki ha helytálló
Igy aztán élve az alkalommal habzsolunk

Szavaink boldogitót repesnek telefonban
Kedvesen, zeneként csengenek fülemnek
Nem akarom hinni el,de vége az álomnak
Újra meg újra kereslek, de máshol talállak
Adjon eröt Néked a szó,nagyon szeretünk
Távolság ne rettentsen, hanem közelitsen
Válás ne gyötörjön,közeleg újra találkozás

Mely álomból újra eljö, a várva-várt alkalom
Izgalom, feszültség kerit szoritón karjaiban
Örülünk látásodnak, gyermekként fesztelen
Nap Isten aranyból foná koszorúját fejeden
Kigyulladnak mécsesei csillogón szemedben
Boldogság megörvendezteti lakóit csendben
Csodák történnek viking skandiában idefenn