2006. szeptember 18-19. Az MTV ostrom alatt. (Hű, de jól hangzik, nem?! Mint valami hollywoodi katasztrófafilm.) Fiatal vagyok, tizennyolc éves. Költő vagyok. Jaromil vagyok. Éhes vagyok. Éhezem a történelmet, most meg hirtelen elém vágják, hogy zabáljam tele magam ezzel a keksszel. Tévében nézem, és az indexen olvasom, mik a fejlemények. Forradalom van, vagy valami, amit páran annak hívnak.
Kis summary: vasárnap kitört az elkúrtuk-botrány, estére már esernyős forradalom – Petőfi és a srácok után szabadon -, hétfő estére tízezres tömegek a Kossuth téren, majd át a Szabadság térre talpramagyarozni és harcolni a szabadságért. Pedig amúgy meg szabadok. Már kedd van, negyed kettő, 19-e. Sérülések, autórobbanások, mindenféle akciófilm-effekt, váo, váo, hol vagyok? Már tervben van, hogy veszem meg a 7:50-esre a jegyet, IC-törzskártya meg minden lófasz, és zakatolok bele a forradalomba be.
Minden forradalom valamiféle társadalmi buláj, egy szilveszteri fesztivál, vérkeringő vagy nem tudom, ilyesmi izé. Az ember ott akar lenni, hogy belélegezze a forradalmi levegőt, meg a könnygázt. Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem. Ott kell lennem, ha a történelemben alany akarok lenni. Elegem van a könyvekből, maga a miniszterelnök is szarik rájuk, ő is csinálni akarja a történelmet, hát én is.
Csurka akarja felvenni a Petőfi-jelmezt, mosolyog a porondon. Kell a fasznak Csurka. A tömeg vezető nélkül vezetődik bele az MTV-be be, -ba, –be. Orbán vonja vissza bandériumát, ordítja ez a vöröses-narancsos színű aztsetudjakicsoda ibolya.
Olvasom valamelyik fórumon, hogy a tüntetést Csurka, Orbán, meg a társai vezetik. Közben ez a szararc, aki tizenhat éve baszogatja a magyar politikát, Brüsszelben van. Akkor hogy tüntetett? Felröhögök, és mint Paff, kiböfögök pár lol-t magamból, magamban. (Többféle nevetés van, mondja Kundera úr. Ja, tényleg.)
„Ha forradalmár lenne, Ön melyik televíziót foglalná el?” Hát ezt, baszd meg. Szopás. Már ez a szlogen is üzenet volt, hogy gyertek, bazdmeg, telítsétek a székházat széklettel. (Figura etymologica.)
Amúgy az elnök, az a barnahajú, fenemód rafinált, az szent (nem az elnök jelzője, még most). Kihozta a népből a faszfejt. Persze azt állítja, hogy nem a kormány jóvoltából került nyilvánosságra a hanganyag, mely szerint elkúrtuk. Azaz miniszterelnökünk nem tervezte annak kiszivárogtatását. Ennek ellenére most büszke a bátorságára, hogy ki mert állni a színpadra és színt mert vallani. És van, aki tapsol neki. Tapsolnak, hogy kiállt a pódiumra, de nem veszik észre, hogy nem is állt ki, csak kilökték. Most meg ott bukdácsol. De valamit csak összehoz ebből a bukdácsolásból is, mert már tapsolnak. Ez is a műsor része biztos. Ravasz állat a gyufa. Gyerek kezébe nem való. Rókaarca van. (Gyufa, Gyufe, Gyu-Fe, bocs.)
Amúgy meg az a lényeg, hogy az Elnök Úr tudja, mit akar. Jézus-komplexus: végigmegy az úton, és követeli, hogy kövessék. És van, aki elköveti a hibát, és követi. Más meg mélymagyarmód kövezi.
Politika nélküli forradalom. Többismeretlenes botrány. Az szép. Olyan emberek törtek be a tévészékházba, akiknek közük nincs a politikához, csak azt tudják, hogy 2-2-t játszottak Kecskeméttel. Ebben higgyek? Faszt.
Lássátok feleim mik vogymuk. Nyálgumó, bélsár, és vérhab elegye. Ez öntötte el Pestet. Fiatal vagyok, költő vagyok, Jaromil vagyok, éhes vagyok. Faszfej vagyok, szararc. Egy nagy rakás szar, amit majd bevonok bronzzal, mint valami mellszobrot, hadd nézegessék a jövő sznob szararcai.
Nem vagyok amúgy álmos, úgyhogy még egy kicsit többet kell olvasnotok ezt a trágyát, bocs. Haza lehet slattyogni egyébiránt, ha nem tetszik. Vagy, ha úgy tetszik, ki lehet takarodni az országból.
…
Most le lettetek anyázva, amiért visszaugattatok. De ezt inkább kivágom, és 66 karakterrel kevesebb szart hozok össze. Mert a média tömörít. Elképzelem, ahogy kivagdossátok a kontextusból pár szavamat és benyomjátok a Blikkbe az egyik naivan pucérkodó, leendő szétkefélt kurva mellé.
Például egy ilyet, hogy a hetedik művészien összekapart bekezdésem első három szava mellé benyomjátok a fentebb írt szétkefélt kurva kifejezést, mint valami jelzős névszói állítmányt. (A láma köcsögök kedvéért súgó: „Amúgy az elnök szétkefélt kurva.”) Na, ilyet, kérem alássan, ne csináljunk (= tegyünk, készítsünk, formáljunk, javítsunk). Következő mondat.
Hazudtunk, de utoljára! Ja, oké.
Büszke vagyok azért, hogy csak nekünk van olyan elnökünk, aki vállalja hazugságait, és megpróbál megváltozni. És még a haja is barna, az meg a kedvenc színem.
Alig hallom a kommenteket Ravel miatt, és elég abszurd a helyzet. A Rigaudon középrésze megy, és ez ilyen polka-feeling. Szóval ilyen keep smiling, meg hasonlók. Eközben meg ott vandálkodnak a Szabadság terén.
02:00. Aludni kéne, mert dunna alatt alszik a rét is. Menjenek már haza a faszomba ezek a seggek, még a Nemzeti dal sincs kész, először azt kell megírni, utána jöhet a forradalom.
02:15. Visszajöttem megnézni, volt-e valami, miközben aludtam egy negyedet. És volt. Van, lesz.
Ecce:
2006. szeptember 20. Megvan az új Petőfi, most forradalomra buzdító versek helyett bloggerkedik – áve webkettes innováció -, és szép magyaros neve van, Tomcat. Egyébként fasza, hogy 16 éve volt valami rendszerváltás. Tomcatnek feltúrták a lakását, és elvették az útlevelét. Mindezt a sérthetetlen orosz emlékmű megrongálásának gyanúja miatt. Hangsúlyozom: gyanúja. Paff vagyok és böfögök.
(Amúgy azt azért hozzátenném, hogy Neo-Petőfi radikalizmusa kicsit bassza az agyát az embernek, szóval remélem, nem ő írja majd meg a Nemzeti dal XXI. századi verzióját.)
Van, aki kiakad azon, ahogy én itt művelem ezt a kibaszott magyar nyelvet, de hát urambocsá’, ki a fasz mutatja ezt a példát? Arra, amit eddig próbáltam érzékeltetni – a magyar nyelv szépségét csorbító trágárságok ártalmas jelenléte a magyar mondatokban, hehe, ez szép volt -, rátesz egy kurvanagy hatványkitevőt Öszöd.
Az a kurvajó ebben a szövegben, hogy akár egy miniszterelnöki beszédnek is elmehetne. Ki a faszom beszél szebben ebben a kurva országban?! (Mai beszédkúrtúra.)
Kezd elegem lenni, fogom magam, és belövöm a Csillagkapu II. évadjából random az egyik részt. Aztán meg magam. E téren elvégre több a lövöldözés.
Ja, és fiktív voltam, úgyhogy kuss legyen.
|
