Hó, tűz, szél...
Hó, hó, hó, fényes, ragyogó. Erdőn, mezőn szétterül, kéményekbe beleül, egyre dagadó fehér takaró.
Tűz, tűz, tűz, sötétséget űz. Nyáron eget fényesít, télen rám subát terít, szikrákat betűz pattogón a tűz.
Víz, víz, víz, hűvös, tiszta íz. Ki a tüzet kioltja, hamuját is elhordja, mindent messze visz, hullámhátú víz.
Föld, föld, föld, minden rést betölt. Esővizet beissza, lábam sárrá dagasztja, széltől meggyötört, porrá máló föld.
Szél, szél, szél, suttogva beszél. Megbújik a fák között, elsuhan a rét fölött, semmitől sem fél, port szitál a szél. |