Toledós vagányok gázolnak a zebrán
kutyával pórázon nem baj
ez még nem halál-ok
legfeljebb a magány
okkult tézise képviselőinek. Ő csak
bölcs könyveket olvas és
megtörli a kis kezét
ha más gyomrából étkezett
Zebra volt az illető
mellkasából kis tető áll most
a lámpa felett
mint borúra a derű
fényre borul a bura
a gigerli patkánymacska
kitámolyog babakék ópiumburkából
a napra
ha
ingerli a bordacsíkos
bűnbarlang-hasonlat.
Krokodilkönnyeket sajtol
a szőlőből, majszol
a teraszon, várja
a következő zebrát
ha jön vigasztalásra
a gasztronóm élvezet de
perisztaltikája már olyan
retró mint
nadrágja, cipője,
bulimiás szegény:
megeszi kihányja, megeszi kihányja
Két orcáján piktortálca
festi a sötét múltját a falra:
színes képeket álmodik a tarja
a disznóról.
nézz karjára, a balra:
egy ütött-kopott mestervéna mesél.
szájában természetazonos aroma
szót kér az esélyegyenlőség nevében
bort köp és savat prédikál
Ez vagy? Ez lehetnél jobb is
Frigyes forog a földben
Vagy urna?
Adj nekünk békét,
kegyes contramál.
Billegető röppen a korlátra száll
after kávé reggel
Naptüze-sárga pongyolában
ahol ő tetszeleg
oly vakmerő, oly naiv,
figyelmetlen vagy természetes, oly szerény
Nagyvilág e szegletén
megijedtek mind a ketten
egymásuktól. Vagy csak én.
|
