Buddhák áldása

"Szerető együttérzéssel elérheted a szabadságot"

Buddha és más buddhista mesterek szent ereklyéjének gyűjteménye járja a világot. Ezen ereklyéket Maitreya hatalmas szobrának szívébe fogják véglegesen elhelyezni, melyet Indiában, Kushingarban fognak felállítani 2010-ben. S most, ezen a hétvégén Budapesten ezek az ereklyék megtekinthetők.

Szombat délután fél 4 van, egy tanfolyamról most érkeztünk öten a Károlyi utcába. Meglátjuk a hosszú sort, és számolni kezdünk, hogy 5-ig bejutunk-e a kiállításra. Gyors döntés után beállunk a sor végére. Az oktatónk elsétál, és kis idő múlva visszajön előbbre invitálva minket. Nyerünk 10 métert, ami kb. 1 órai várakozást jelent. Senki nem szól, de még csak csúnyán sem néznek ránk - ez meglep, nem ehhez szoktam. Később látom meg, hogy mozgás van a sorban. Jönnek új emberek, mások pedig elmennek hosszabb-rövidebb időre. Kis idő múlva kíváncsian előre megyek én is, megnézem mi vár ránk az épület sarkán túl. Nem kis meglepetésemre ott még kétszer ekkora a ránk váró sor az épület bejáratáig. Így tovább beszélgetünk, nézzük a többi várakozót, a kíváncsiskodókat.

Időnként elsétálok előre, hogy felmérjem hogyan haladunk, meg. hogy az egyhelyben állástól elgémberedett lábam kicsit átmozgassam. Társaságunkból egy fiatal lány 1 óra után feladja és hazamegy. Mögöttünk egy hölgy a vacsorakészítést vezényli le telefonon, részletes utasításaival: a hagyma dinsztelésének fortéjaitól, "a fedőt ott találod a...", a fűszerek helyén át, azok adagolásáig. Átfut a fejemen, mibe kerül így egy paprikáskrumpli?

Az oktatónk ismerőse tájékozott a Buddhista tanokban, és a lámák nevei és életútjai terén. Érdeklődéssel hallgatjuk, ő pedig szívesen és sokat beszél. Sajnos tippünk, miszerint 5 óra felé bejutunk, megdőlni látszik. De megnyugszunk, mert folyamatosan jön ki valaki az épületből különböző tájékoztatókat osztogatva, kérdésekre szívesen, és időnként hosszasan válaszolva. Megtudjuk, hogy minden sorban álló be fog jutni a kiállításra. Én már többször álltam sorban, volt, hogy vízumért, koncertjegyért, vagy kiállításért. Mindegyiknek más volt a hangulata, de elismerem, hogy ehhez foghatót még nem éltem meg. Ilyen szeretetteljes hangulatot, egymás felé irányuló figyelmet és türelmet még nem tapasztaltam.

Közben elfogyott minden elemózsiánk és italunk, így a Károlyi Café csábításának végül nem tudunk ellenállni. Beülünk fájó lábunkat kicsit pihentetni. Javaslatomra forró csokit rendelünk, és elcsábulunk egy-egy frissen készült még forró almás táskára. A két és fél óra sorban állás után élvezzük a fenséges pihenőt. Aztán újra visszaállunk a sorba, s úgy tűnik innen már "felgyorsulnak" az események. A harmadik óránál tartunk, mikor beérünk a kapualjba. Füstölőt és mécsest vásárolunk, s - meggyújtva azokat - megtesszük felajánlásunkat. Újabb várakozás, majd bejutunk az épületbe. Mindenhol segítők állnak készségesen válaszolva, - türelmesen, mosolyogva. Felindulunk az emeletre, a lépcsőn haladva mi is megválunk cipőinktől. Újabb várakozás az ajtóban, most már csoportot alkotva. Végre bebocsátást nyerünk az első terembe, ahol Buddha útja kiállítás látható három paravánon. Mögötte egy TV készüléken folyamatosan filmet vetítenek angol nyelven az Ereklyék útjáról és végleges elhelyezési helyéről. Innen újabb várakozás után egy bensőbb terembe jutunk, onnan balra egy nagy elsötétített teremben kivetítőn a már korábban látott film kibővítve és magyar felíratozással megtekinthető. Beülünk és végignézzük.

Megtudjuk, hogy a legtöbb ereklye a történelmi SHAKAYAMUNI Buddhától származik, aki i.e. 563-ban született. Továbbá Kasyapa buddha ereklyéi is megtalálhatók, aki az elődje volt. Ahogyan azt is, hogy ez a kiállítás 2001 márciusától járja a világ országait, s hogy 2010-ben a Szkíta Bölcs Buddha(Sákjamuni) eltávozásának helyszínén, Kusinagárban, Indiában épülő a Szeretet Buddhájának (Maitreya) 152 méter magas bronz szobrának a szívében kerülnek elhelyezésre. Mi, ha ereklyére gondolunk, akkor hajlamosak vagyunk valami holt, élettelen és esteleg nem tetszetős dologra gondolni ( nem csoda, hiszen eddig ilyeneket láttam én is Euróba kölönböző országaiban), mint ruhadarabok, csontok vagy fog maradványok,- de az itt látható ereklyék nem ilyenek! Megtudjuk, hogy amikor egy szellemi vezetőt elhamvasztanak, akkor szép, gyöngyszerű kristálygolyókat lehet találni a hamuban. A tibetiek Ringszelnek hívják, s hogy ezek a Ringszelek különlegesek, mivel a szellemi mester kvalitásainak lényegét tartalmazzák.

A film megtekintése után újabb sorállás, de már az ereklyéket kiállító terem előtt. Benézek és a látvány lenyűgöző. Nagyon kellemes zene, pontosabban mantra szól, és füstölők illata teszi még könnyebbé az elmélyülést. A szoba közepén álló négyzet alakú asztal közepén egy nagy Buddha szobor van, körülötte virágok, üveggyöngyök, egyéb díszek. Az asztal négy sarkában helyezték el az ereklyéket üveg búrák alatt. Bejutva figyelem az előttem haladókat,- s igyekszem én is követni a hagyományos tiszteletadást. Balról jobbra kerülöm meg én is az asztalt, lassan haladva. Az ereklyék picike, finom mívű tartókban láthatók. A megilletődést persze én sem kerülhetem el. Aztán már az asztal másik oldalán tálból illatos vizet kapok a tenyerembe. Felhörpintem, és a maradékot az arcomra, hajamra simítom. A kijárat melletti sarokban két láma - dobogon ülve, a térdeplő emberek fejére téve egy-egy ereklyetartót, - áldást oszt. Én is letérdelek az éppen szabad láma elé, s fogadom az áldást. Hallom monoton kántálását, érzem szeretetét, megnyugtató jelenlétét. A szoba két oldalán székek állnak, a szemben levő sarkokban dobogón párnákon ülve lehet meditálni. Egy kis időre én is átadom magam a csendes szemlélődésnek, befelé fordulásnak. Csodálatos érzés itt ülni, nem gondolni semmire, csak befogadni a pillanat varázsát, a megértés, a szeretet erejét.

Ekkor értem meg a várakozás lényegét. Értem, hogy az Út a fontos! Érzem, hogy az utcán töltött három óra minden perce áldás számomra, ahogyan az épületben eltöltött időé nem kevésbé. Megértem, a "csoda", nem egy pillanat, hanem, hogy folyton bennünk van! Megnyílvánul abban, ahogyan viselkedünk másokkal, ahogyan a türelmet gyakoroljuk - a hétköznapokban is.

A csoda már rám talált akkor, amikor a sorba beálltam, és nem ér véget azzal, hogy kilépek a teremből, és elhagyom az épületet, a még sorban álló emberek mellett elhaladva.