Hát mit adtam másnak, vádolj meg, Anyegin!
Mit, amit te előbb tán meg nem kaphattál?
Hallgatom a vádat, szólj, perelj Anyegin!
Nem mást, csak amit te előbb megtapostál!
Szívem a tiéd volt, szólj, mit tettél vele?
Láttam kék szemedben, jól láttam a vádat
Ahogy a templomban magányosan álltál
És láttad nyugalmát a hercegi párnak.
Istenem, azt hittem, nem szeretek többé!
Hideg tekinteted úgy tűzbe borított!
Hittem, meg is gyilkol rideg közömbösség
Hittem, hogy a szívem kiégett, és megholt.
Most kellene neked, mi egykor nem kellett?
Most, amikor kié, azt boldognak látod?
Sírva siratlak most, halálos szerelmem,
Amiért látnom kell rideg, zord magányod.
Szívemnek nem vígasz, jól tudod, Anyegin!
Boldogtalanságod - egykori sebemért..
De hogy árulnám el rajongó hercegem,
Azt, ki megvígasztalt tőled fájdalomért?
Elnémulsz, barátom? Szólj hát, vádolj engem!
Tekinteted újra tőrt forgat szívemben..
Nem kívántam neked, és most megöl látnom,
Hogy éled ugyanazt, amit tettél velem..
Nos hát, menj előlem, vádló tekintetű!
Ne emlékeztess, hisz megbocsátottam már..
Kívánom, épülj fel, ahogy felépültem,
Indulj, és találd meg a lelked nyugalmát.
|
|
|
|
|
