Angyaltrombita
1.
A rendszerváltás után Kurtafa felkapott hely lett. . Egyre többen és többen telepedtek le ebben a virágzásnak induló faluban. Lassan kezdett kiépülni az infrastruktúrája. Már két szatócsbolt, három fodrász, egy úriszabó, két hentes, egy pékség nyitotta meg üzletét a faluban.
Az apácáknak hála orvos is rendelt a faluban. Igaz, hogy a kocsmának nem adtak engedélyt patikaszerek gebinben való árusítására, de sebaj. Ami késik, nem múlik, ebben a nagy privatizációs világban. Az újabb csodás történésre nem kellett sokáig várniuk. Egy szép napon különös vendég érkezett a faluba.
A diplomata táskát kezében szorongató, drapp nyári kanavász öltönyös, fehér szalmakalapot viselő összes, napszemüveget viselő úr megállt a falutáblánál és beleszimatolt a levegőbe. A falut valami, különös, mámorítóan delejes illat lengte be.
–Datura–suttogta áhítattal és elindult az illatok után. Hamarosan meglátta az első két-háromméteres bokrokat, fácskákat a házak udvarain. Kéken, napsárgán, lilán, sőt az egyik udvarban bíborpirosan virítottak a hatalmas tölcsér alakú virágok. Némelyiken volt tán még száz is. Rögtön kapcsolt, hogy itt a búdulat virágait, az angyaltrombitát termesztik az öntudatlan falusiak udvaraikon.
Mivel kuruzslással foglalkozott évtizedeken át, így birtokában volt a hallucinogén anyagok hatásainak és a tudatállapot megváltoztatásának tudományával. Hiszen a szofronizációs reinkarnációs hipnózis, mellyel foglalkozott, kellékeként használta füstölőnek ezt az anyagot, hogy bódulatba ejtve, lebegésbe vigye a pácienseit. Így már könnyű volt kigyomlálnia tudatalattiiakból az elraktározott sérelmeket. Ezért büntették többször is tiltott tevékeség-kuruzslás és orvosi hitelrontás, sőt megrontás- címén, amig véglegesen el nem tiltották e tevékenységektől, és be nem vonták iparengedélyét. Öt évre kitiltották a fővárosból és kényszerlakhelyül Kurtafát jelölték ki számára.
Pontosan ezügyben járt erre, hogy terepszemlét végezve letelepedjék arra az öt évre, és a fővárosi lakást albérletbe kiadva itt húzódjék meg. A falu jegyzőjénél kopogtatott éppen, amikor az iroda ajtó és Morgó Margóba ütközött. Rögtön megismerték egymást, hiszen egy évfolyamra jártak annakidején az egyetemen. Rögtön felismerték egymást.
–Vitalij, te itt?
–Morgó, te itt?
Kérdezték egymástól és Margó szélesre tárva az éppen általa becsukni készülő ajtót betessékelte barátját. Hellyel kínálva nekiszegezte a kérdést.
–Mi szél hozott ide, mihozzánk? –Vitalij – alias Vitya – imigyen válaszol könnyedén felhúzva legöbbedő vállainak egyikét –erre jártam, benéztem. Gondoltam megnézem ezt az aranyos kis falut. Hátha megtetszik és letelepednék nálatok. És te, hogy kerülsz ide? Régóta lakol itt Margókám?
–Vitya, én vagyok itt a jegyző. Eladtam a Pesti lakásomat, leköltöztem, megházasodtam, gyereket szültem az uramnak és elvállaltam a jegyzőséget. És veled mi van? Ezer éve nem láttalak!
–Mi lenne? Harmadikból kirúgtak, mert megszuggeráltam a kémia profot, hogy ötöst írjon az indexembe. Annyira kómába ejtettem, hogy minden aznapi vizsgázót ötössel engedett át. Aztán, kiderült valahogy a dolog, hogy nekem milyen tudományom van, és tíz, húszezresekért megkértek az évfolyamtársak, barátok, hogy ejteném kómába az őket, vizsgáztatókat is.
Summa-sumárum, valami jóakaróm beárult, lebuktam, kirúgtak. Mivel ukrán állampolgár vagyok, Kárpátaljai lévén, így felvettek a Kijevi Parapszihológiai Egyetemre. Elvégeztem és Pesten próbáltam szerencsét.
–Az eszem megáll! Itt a helyed, éppen ilyen tudós emberekre van a falunak szüksége. Most jött fel az alternatív gyógyászat napja kies hazánkban. Kapsz házat, kertet, takaros portát, ha letelepedek nálunk. Hagyd ott azt a fertőt!
–Nem kell biztatnod, már ott hagytam. Kitiltottak. Nem tűrik az észt! Bemószeroltak, hogy megszuggeráltam a betegeimet, fajtalankodtam velük gyógyítás címén. Pedig a hírem égig ért. Óriási sikereim voltak. De tudod, mindig akad egy tégla. Beépítettek mellém egy tanítványt. Az pedig lebuktatott. Öt évre kitiltottak a fővárosból.
–Őt is magadévá tetted?
–Nem volt nehéz, felkínálta a testét – homokos az istenadta. Elég az hozzá, hogy a mobiljára vette az oktatás címén, lefojt szeretkezésünket. A többit elképzelheted. Én marha, még ráadásul bele is zúgtam, az adoniszi testű fiatal férfiba. Úgy kívánom, hogy nem győzök maszturbálni az óta. Még a kecskét is megfarkalnám gerjedelmemben.
–Szegény Vitya! Sajnállak, pedig akkoriban a fél évfolyam szerelmes volt beléd – én is. Hogy tudtál így elferdülni?
–Hogy, hogy-e? A kíváncsiság, a megismerés vágy vezetett. Mindent tudni akartam az emberi lélekről. A reinkarnácós hipnózis gyakorlása közben találkoztam olyan életekkel, hogy, ha sikeresen akartam a melegeket gyógyítani, ki kellett próbálnom. Egymásba gabalyodtunk. Imádtam a testének minden porcikáját. Illatát, ajkainak csókját. Úgy szerettem, mint egy nőt. Az ánusába bejutnom, maga a mennyei paradicsom volt számomra. Azthittem a forróságtól, amit éreztem, elolvadok, megsemmisülök a coitus katartikus gyönyörétől.
–Minden részvétem a tiéd. Viszont annyi bakkecskével tudunk szolgálni amennyit, csak igényelsz. Amig nem lelsz újabb fiúra, tréningezhetsz nálunk. Lépjünk szövetségre! Fátylat borítunk a múltra. Berendezünk neked egy rendelőt. Elösször csak csontkovácsolással, masszírozással és gyógyteákkal dolgozva megteremted a hírnevedet. Aztán ha elszáll a híred, akkor külföldi, gazdag pasasokat szerzünk neked felesbe. Fúratunk egy gyógyvizes kutat, gyógyfürdőt rendezünk be. Dől majd a pénz!
–Margókám, máris kedvet csináltál. Úgy döntöttem maradok. Hol lehetne itt megszállnom, amig nem találok alkalmas házra?
–A legcélszerűbb lenne az Imrééknél. Ott helyben vannak a kecskék is. Éjjelre válogathatsz a Frici, vagy a Manci között. Amelyikre éppen igény támad részedről. De, elébb vacsorára elvárunk nálunk. Már zárok is, mehetünk haza!
Éppen záráshoz közeledte, amikor kinyílt a polgármesteri iroda ajtaja és Yeti lépett ki, hogy bezárva,ő is hazafelé tartson. Egymásba ütköztek. A találkozás örömére nagyot rikkantott és összeölelkezet Vityával!
–Vitya, te itt?
–Yeti, te itt?
–Én vagyok itt a polgármester. És téged, az ördög szekere hozott ide?
–Jól mondod, az ördög húzta a kezemet, vezette a lépteimet. Itt kóborolok, már két napja a vidéken alkalmas helyet keresve a letelepedésemre, amikor a falutok határához érve ismerős, bódító illat csapta meg az orromat: datura! Anagyltrombita
– A szent virágra gondolsz? Teli van vele a falu. Fenn a trepli körül nyílnak. Onnan hoztuk le őket és szaporítottuk el. Na, de menjünk hozzánk, Irma gombapörkölttel vár haza! Nektek is jut! –Margó kissé habozva, végülis belegyezett a vacsorameghívásba.
–Én, előbb hazanézek, tudod, hogy a kis Mujkót meg kell szeretgetnem, és az uramat rábeszélni, hogy bébicsőszködjék még egy pár órácskát, amig mi hivatalos megbeszélést tartva, munkavacsorán veszünk részt.
2.
A posthaívatalnak helyet adó szolgálati lakásban Irma várta őket a kis Martinnal. A kisfiú gügyögve tipegett apja elé, két kis karját kitárva ölébe kéredzkedett. A pusziosztás után apja bemutatta felségének Vityát.
–Irmuskám, vendégeket hoztam. Meg tudjuk őket kínálni valamivel a jó szón kívül?
–Tudod, hogy mindig négy-öt személyre főzök, számítva egy—két nemhívatalos vendégre. Apropó bemutatnád az urat!
–Bocsájs meg, ő, volt évfolyamtársunk, Vitalij Kuzmics parafenomén, a javából.
–Foglaljon helyet minálunk Kuzma úr! Hogy kerül maga ide, ebbe az eldugott faluba? Csak azt nem mondja, hogy a osztálytalalálkozóra jött, mert rögtön lerakom a hajamat!
–Irmuskám, légyszives valami gondolatébresztővel megkínálni minket, hátha felszabadulnak Kuzmicsnak a rejtett titkai, és kiönti nekünk lelke szennyesét, ide, bele a tudatgömbünkbe!
–Csak az Imre golyhóijával és némi kerítésszaggató pálinkával tudlak benneteket kínálni, ha ez megfelel. Margó, számunkra van egy kis mézespálinka félretéve az almáriumban. –serénykedett Irma, megkavarta a gombapörköltet, majd térült-fordult és máris az asztalon volt az észkerék pörgető nedű. Yeti töltött, ittak. Irma és Kuzma, máris összetegeződtek.
Miután megvacsoráztak, míg a frissen lefőzendő, gőzölgő kávéra vártak elkezdődött az ismerkedés egymás múltjával. Yeti és Margó beszámolt közös munkájukról, mely a faluba hozta őket és itt ragadtak. Kuzma pedig slágvortokban beszámolt kalandos életútjáról.
–Tudjátok, hogy a Bölcsészkaron egy tancsoportba jártunk, mert a szociológia és pszihológia abban az időben divatszkmaként úgy vonzotta a fiatalokat, mint mézesvíz a legyeket. Bele is estünk ebbe a szép szakmába, mint légy a mézesköcsögbe. Ti ott ragadtatok, karriert csináltatok, engemet meg harmadik végén kirugtak,mert megszuggeráltam a profokat.
–Hát Vitya, nem tudom ki csinált nagyobb karriert, mi, vagy te? A szociológia mára ellaposodott. Tengődtünk a lét peremén. Kishivatalnokként ettük a köztisztviselők keserű kenyerét. Margó a családsegítő központban és pedig a gyámügyön. Aztán bejött ez az új rendszer és elkezdtünk pályázgatni. Megcsíptünk egy pénzdíjas Eus pályázatot. Ez hozott ide minket. Na, de mesélj, veled mi van?
–Én hazamentem Ukrajnába és beiratkoztam a Kijevi Parapszihológiai Egyetemre. Elvégeztem a mesterkurzust és végzett parafenoménként jogosítványt, szereztem a szakma oktatására és gyakorlására. Mivel Ukrajnában Dunát, azaz Dont lehet rekeszteni belőlünk, átjöttem magyarba. Nyitottam egy Alternatív Gyógyász rendelőt. Abban az időben, ez nagyon ment itt nálatok. Szép pacientúrám kerekedett, de hamarosan átestem a ló másik oldalára. A kíváncsiság vitt rá, hogyan lehet a nemi elferdüléseket helyrebillenteni.
–És, sikerült?–vetette közbe Irma, miközben lette elébük a gőzölgő feketével töltött csészéket.
–Olyannyira, hogy a kisdoktoromat ebből a témából írtam. Belemerültem a témába, és elmerültem a buzik árjában. A meleglebujok, pornóműhelyek szakreferense, lelki tanácsadója lettem hamarosan. Kitaláltam egy módszert a maszturbációs katarzissal, kéjérzettel való engrammok kiüttetését a tudatalattiból. Ez egy szofronizációs technika. Zene mellett, megváltoztattam a tudatállapotukat és maszturbálással, onanizálással úgy a férfiakat, mint nőket elkezdtem a frigiditásból, dadogásból, nemi eltévelyedésből gyógyítgatni. Óriási pacientúrám lett hamarosan.
–Eszméletlen! Ilyen csak neked juthatott eszedbe! De miért kellett elélveztetni a pacienseket?
–Miért, jó kérdés. –meredt üres poharára Kuzma. Yeti vette a lapot és töltött. Ittak. Ő meg folytatta. Rájöttem, hogy ha katarzist életek meg velük, s tudatalattiból azonnal törlődi a rossz emléknyom. A katarzis utáni harminc - negyven másodpercben, pedig beadtam nekik a szuggesztiót. A siker döbbenetes volt. Hozták hozzám a dadogós gyerekeket, felnőtteket. Egymásnak adták a kilincset. Jöttek színészek, köztisztviselők, politikusok, megszabadulni a dadogástól, pöszeségtől.
–Fenomenális –éktelenkedett hatalmasra kerekített szemekkel méregetve Kuzmát Margó. –Vitya, nem mondod komolyan, hogy a politikus honatyákat is elélveztetted?
–Mondjak neveket, nem mondok. Bár, megérdemelné némelyik, mert kevélysége az égig ér, mióta megszűnt a pöszesége. Szóval a konkurencia megirigyelte a szárnyalásomat és lebuktattak. Rámhúzták, hogy a csecsemőtől az aggastyánokig fajtalankodtam. Hiába állítottam, sőt ajánlgattam a nyomozóknak, ügyészeknek, hogy próbálják, ki vessék alá magukat egy ilyen tudatgyomlálásnak. Mereven elzárkóztak. Végülis hála egy magas rangú potentátnak, aki kihúzott a csávából, megúsztam a szakmától való eltiltással. Így aztán elindultam az ország legedugodtabb faluját megkeresni, ahol zavartalanul a kísérleteimnek áldozhatom a szabadidőmet.
–Aki, akar itt is rádlel.
–Én már nem praktizálok elvileg. Csak tanácsokat adok, azt meg szabad. Hanem Yeti, látom itt ezt a sok daturát, más néven angyaltrombitát. Ezzel tudnék valamit kezdeni.
–Hát, nézzed, mondtam már neked, hogy ezek szent növények. Senki sem tudja mitől, vagy kitől, de egyszercsak ott termettek az Imre földjén, az eredei tisztáson a trepli körül, ahol negyvennapig meditáltam.
–Mi, hogy micsináltál, jól értettem: meditáltál?
–Böjtöltem és meditáltam. Ott gubbaszkodtam anyaszült meztelenül negyven álló napig, majd lejőve onnan, azonnal megszűnt a meddőségem. Közben az ürülékemből kinyőtek ezek gyönyörűséges biborszin angyaltrombiták.
–Mi, hogy, az ürülékedből… te, én most rögtön lerakom a hajamat, ha ez igaz!
–Pedig igaz mond a Yeti!–erősitgette Irma és Margó is. Itt a bizonyíték, a kis Virág. Orvosi papír van róla, hogy Yeti meddő.
–Egy eset, nem eset.
–Bevallom őszintén, én is ott gubbaszkodtam–, rebegte pironkodva Margó.
–És, a te ürülékedből is…
–Kinyőtek a trombitavirágok, de az enyémből narancssárgák.
–Mért te is meddő voltál?
–Én is.
–Hát éppen ez az. Ez az illat csalt ide engemet. Régóta foglalkozok az impotencia, frigidség mellett a meddőséggel is. Mivel csak úgy beleszuggerálni nem lehet egy nőbe a gyereket, elkezdtem keresni, kutatni és a trombitavirágnál kötöttem ki. Látjátok milyen a véletlen? A jóisten így adta tudtunkra, hogy a trombitavirágban lévő alkaloidák megszüntetik a meddőséget és fokozzák a nemi gerjedelmet.
–Van benne valami–vágott közbe egyszerre Yeti és Margó is. –nem győztünk a virágillat általi bódulatunkban naponta többször is maszturbálni.
–Hát akkor most ácsi: helyben vagyunk. Végállomás, megérkeztünk, kiszállni!–vezényelt Yeti és mély titoktartásra kötelezte a jelenlévőket. Egy pohár golyhóit lehörpintvemegszólalt.–nekem egy pálinkafőzési lehetőségre lenne szükségem.–meredt az üres pálinkás butykosra. Yeti azonnal kapcsolt.
–Kívánságod máris teljesülni látszik. Mehetünk a szállásodra! Imrének van a legjobb pálinkafőzője a faluban. Rikkantotta Yeti és a két férfi átvonult Imréékhez. Imre hátul volt a kecskelaknál. Éppen a kecskék fejésével foglalatoskodott. Imi a kecskelábú asztalnál ülve emésztette a vacsorát. Ramóna a kicsit altatta a gyerekszobában. Az udvart nehéz, trombitavirág illat ülte meg. Szinte belebódult, aki nem szokta meg.
–Datura… rebegte áhítattal Kuzma, majd kezet fogva az elébük siető Imivel bemutatkoztak egymásnak. Yeti vitte a szót.
–Imikém, az úrban hazánk legnagyobb kóklerét, akarom mondani illuzionistáját, tisztelhetjük. Úgy nézzetek rá, hogy ő lesz Kurtafának az igazi aranytojást tojó tyúkja, akarom mondani kakasa. Szállás és egy kutatólabor, amolyan alternatív, szupertitkos műhely kellene neki, ahol kedvére kísérletezhet hazánk felvirágoztatásán.
–Hely az lenne bőven, ott hátul a pajtában. Évek óta üresen áll. Szállást is tudunk neki adni. Mi kellene még, hogy kibontakoztathassa tudását?
–Egy pálinkafőzési lehetőség. Úgytudom Imrebácsinak van a faluban a legjobb zugfőzője.
–Jól tudod.
–Akkor helyben vagyunk.–fejezte be a felvezetést Yeti. Éppen időben, mert Imrebácsi, befejezvén a kecskék fejését közébök telepedett és egy demizson golyhóit tett a kecskelábú asztal közepére. Imre pedig bekurjantott a házba.
– hé, asszony, poharakat, borkorcsolyát!
Perceken belül Ramóna jő, s fehér abroszt terít az asztalra. Kecskesajt és kecsketúró kerül az asztal közepére. Imrebácsi megtölti a poharakat és a vendégek egészségére, koccint. Kíváncsian fordul a jövevény felé.
–Hát keedet, mi szél fútta erre, ide, ahol a madár se gyakran jár?
–hallottam a hírét, hogy itten főzik a legjobb zugpálinkát. Gondoltam megkóstolnám, de nem kínálnak.
–Kóstolni azt lehet.–mondta Imrebácsi és térült-fordult, majd egy flaska lófingatóval lépett ki a kamrából. Letette az asztal közepére és telicsurgatta vele a poharakat.
–Akkor kapaszkodjunk a pohár fülibe, azt, le-le-lefenekékig! –biztatta az asztaltársaságot a borzalmas lőre mielőbbi leküzdésére. Kuzmát úgy mellbevágta a hetvenkétfokos tüzes víz, hogy belevörösödtek a fülei. Kétmarokkal tömte magába kecskesajtot, hogy lenyomassa a felböffenni kívánkozó nedűt. Mekegve szólalt meg.
–Nem, mondom, ez igen! Veri a skót whiskyt! Keeed főzte.
–Én. –vágta rá büszkén Imrebácsi.
–Egyedül?
–Egyedül, hát! Szabadalmi titok a receftje!
–Nem semmi. Akinek ilyen remek főzője van, az felér egy aranybányával. Tudnánk-e összedolgozni Imrebátyám?
–Hát, ha megegyezünk.
–Kezet rá!–rikkantotta a tüzesvíztől belelkesedve Kuzma és torkukat bőven öntözvén a borzalmas lőrékkel, máris folytatták az egyezkedést.
–Úgy hallottam, hogy keed tulajdonában van az erdő, ahol ezek a trombitavirágok vadul nőnek?
–Így igaz. Olyan vadul nőnek, hogy kiirtani sem lehet őket. Ha a kecskéket ráengedem, hogy legelnék le, teljesen bekáfolnak tőle. A Frici meg állandóan üzekedni akar, ha bezabál belőlük. Az a bajom, hogy ha nappal lelegeltetem, másnapra megint kinőnek. Kiirthatatlanok.
–Segíthetünk a bajon. Nekem pontosan ezekre az angyaltrombitákra lenne szükségem a kísérleteimhez.
–Szedje, vigye!
–Akkor meggyeztünk.
–Áldásom rá! Ágyesz-bugyesz, a magáé trepli köze.
–Ezen túl volnánk. Igyunk az egyezségre!–biztatta a jelenlevőket Imi és telibuggyantotta a vizespoharakat. Ahogy fogyott a pálinka, meg a golyhói, úgy emlkedett a hangulat. Kuzma lázas szervezésbe kezdett.
–Kellene nekem két kaszás, ember, meg egy szállítóeszköz.
–A Bábétól kölcsönkérjük a matyit,a kordéval. Meg a két sihedert: Umbi és a Sambecot. Azhiszen ínyedre valók lesznek, fiatal, csinos cigányfiúk!
–Reméltem is, hogy rálelek a libidóm helyrebillentőire, de addig is úgy hallottam, hogy vannak itt kecskék.
–Mán, hogyne lennének, hát nem kecskesajtot eszel te bibas!–igazította helyre Imrebácsi és máris helyes kerékvágásba terelte a beszélgetést. –szóval itt hálnál meg?
–Itt, ha megtűrnek maguk között. Persze csak ideiglenesen, míg nem találok egy eladó házat.
–Majd segítünk a keresésben Kuzma, Kuzmovics!–veregette hátba barátságosan Yeti, amitől heves köhögési roham fogta újfent el a gyengegyomrú, nehéz italokhoz nem szokott városi embert. Imi a helyzet magaslatára emelkedve egy marék kecsketúróval tömte be az öklendező száját, nehogy kiadja, amit bevett.
Ilyen békés poharazgatással telt el az este. A végén szokás szerint nótázásba fogtak, majd eljárva a Tápéi darudöbögőst, meg a kecsketáncot, majd bevezették a hótrészeg Kuzmát a kecskeólba. Rátolták a reteszt, és halkan szerenádot adtak a kecskenászhoz. Úgy búgtak, mint a vadgerlice, hogy aszongya, hogy „… a kecskének, nagy szakálla van, az anyósomnak nagy pofája van!” A szerenád befejeztével lopakodva visszatértek a kecskelábú asztalhoz. Kicsurgatták a maradék nedűt és eltették magukat holnapra.
3.
Másnap a reggeli kakaskukorékolás kiverte az álmot Kuzma, Kuzmovics szemeiből. Miután nagynehezen kibontakozott Frici öleléséből és kidugta fejét a szalmaalomból, szemeit megdörgölve konstatálta, hogy reggel van. A napfelkelte áhítatos csendjét kerékzörgés és szamárbőgés szakította meg. Úgy hasított bele az ózondús levegőbe Matyi iázása, mint a hajnali postakürt. Ezzel jelezte, hogy megjöttek.
Sűrű pislogások között odalgott elő a kecskeólból Vitya, hogy üdvözölje a két cigánygyereket. Umbi-Sambec, mutatkoztak be illendően és kivillantották mind a harminckét egészséges fehér fogakból álló fogsorukat. Vityának földbe gyökereztek a lábai. Ilyen szépséges és kívánatos cigányfiúkat életében nem látott. Éppen ideje volt az ól elhagyásának, mert Imrebácsi máris jött a fejőzsétárral és nekiállt Mancinak, majd Gizinek. Vitya a kerekes kúthoz vánszorgott és a kútkávára készített jéghideg vödör vízzel nyakonötntötte magát. Ettől mintha jobban lett volna.
A kecskelábú asztal mellé rakott padra rogyott és helyet mutatott a cigányfiúknak. Úgy mustrálgatta őket, mint a fuvaroslovat a vásárban. Kisvártatva megszólalt.
–Fiúk, tudjátok, hogy kemény munka vár ránk?
–Tudjuk, Imi felvilágosított bennünket. Állunk minden munka elé, bármilyen kemény legyen is az!–vágták rá, egyszerre.
–Akkor früstök után kimegyünk az erdőbe. Levágjátok az angyaltrombitákat és behozzuk ide a házhoz. A vezetésemmel tizcentis darabokra szecskázzuk, majd az erejesztődézsába öntjük a szecskát. Cukrot, vizet adunk hozzá és 15 napig erjesztjük, majd lepároljuk a nedűt.
–Mi lesz ebből Kuzmabácsi?
–Ebből, sokminden. Fickósító ital, búgatópor és más, ami egyelőre titok. Na, elégedjetek meg ennyivel, de tegyetek lakatot a szátokra, mert ha eljár, akkor nagy baj lesz. Ez hétpecsétes titok! Megértettétek?
–Meg.
–Akkor früstök. –Imre és Ramóna máris terítette az asztalt. Éhgyomorra bundapálinka, utána egy-egy csupor kecsketej, kecskesajt és kecsketúró vereshagymával, retekkel. Miután éhüket elverték elindultak a tisztásra. Na, nem, úgy ám ahogy elképzelné a kedves olvasó! Nem, senki sem ült a kordéba, mivel szokásszerint a Matyi megint megmakacsolta magát. Úgyhogy Umbi és Sambec húzta helyette a kordét, Vitya pedig tolta hegynek fel.
Teljesen leizzadtak amint a tett színhelyére értek. A trepli körül már illatoztak a tűzpiros trombitavirágok. Amint Vitya beleszagolt a levegőbe, kissé megtántorodott. Majd felmászott a treplire és elgyönyörködött amint a cigánygyerekek sarlózni kezdték a trombitavirágokat. Ahogy telt a kordé, úgy nőt benne a gerjedelem, hiszen az angyaltrombitának nemi vágy fokozó hatása ismerős minden normális ember előtt. Ezen csak a kőrisbogárból nyert búgatópor tesz túl, amit a kan disznónak adnak be, hogy aktív legyen, ha görögnek a nőstény anyakocák. Ahogy pattogtak le a slicgomjai, úgy vert, dobolt a vére domhártyáin. Lekiáltott hát az alant munkálkodóknak. Hé, valamelyik, jöjjön már fel ide! Sambec mászott fel elsőre.
Vitya, azonnal csókolni kezdte, ahol érte, és húzta le róla a klottgatyáját. Ötször hirigelte meg elölről-hátulról. De, a gerjedelme, csak egyre nőt, növekedett. Libidója az égig ért. Miután Sambecet kicsavarta, mint egy citromot, leküldte és Umbiért kiáltott. Umbit is lerendezte. Kissé csillapodni látszott a gerjedelme és lassan kómaszerű álomba zuhant. Lelki szemei előtt vízió jelent meg. Látta magát miként ünneplik Brüsszelben a nagy magyar feltalálót. Hogy hajlongnak előtte, és kitüntetésekkel halmozzák el, mint az emberiség jótevőjét. Aztán egy hideg fuvallat magához térítette. Letekintett és nem akart hinni a szemének. A virágokkal teli kordé mellett álldogáló fiuk egyszerre átbucskáztak a fejükön és két kanördög állt előtte. Hívogatóan integettek neki, hogy másszon csak le. Amint lekecmergett megdörgölte szemeit, hogy jól lát-e, majd az ördögökre meredt, révedt tekintettel.
–Itt vagyunk kedves gazdánk. Parancsodra várunk. Ezen túl mi fogunk neked segíteni grandiózus terveid végrehajtásában. Most cigánygyerekek képében vagyunk jelen, de ha a szükség úgy hozza, bármilyen alakot fel tudunk ölteni, ahogy a szükség és a helyzet megkívánja.
–Változzatok vissza cigányfiúkká! Azok jobban tetszettek. Veletek szeretkezzen Lucifer!
–Ahogy parancsolod. Egyet jegyezzél meg jól: ha megvakarod a bal füled tövét, akkor megjelenünk, és parancsod szerint cselekedünk. –mondta az egyik ördög és visszaváltoztak cigánygyerekeké. Azonnal elindultak hazafelé.
Mondanom sem kell, hogy másnap újra kinőttek a trombitavirágok. Így ment ez egy hétig amig minden erjesztőkád meg nem telt cefrével. Amint a cefrék kierjedtek elkezdődött a Datura lepárlása. Ugyanis a fickósítónak, a Datura nevet adta Vitya. Datura az Angyaltrombita latin neve. A lepárlás lassan bár, de haladt. Az első főzet kóstolgatására hivatalos volt Kece, Yeti, és a két Imre. Addig, addig kóstolgatták amig részegségükben, teljesen felajzódva a kecskeólban kötöttek ki. Mivel a két nőstényre öten voltak. Így a Mancival, mint hajdani hűtlenül elhagyott szeretőjével Yeti hált el egy végelláthatatlan szeretkezés erejéig. Míg, Imi újra visszatért Gizihez.
Kecét Frici vette kezelése alá, mert úgy bezabált a cefre seprőjéből, hogy állt a hímvesszeje, mint a palavessző. Yeti gyorsan megvakarta a bal fültövét és azt kívánta, hogy Sambec és Umbi jelenjen meg egy végelláthatatlan szeretkezésre. Így is történt. Reggelre majd széjjelvetették a kecskeólat a vehemens kufircolásban.
Másnap lemosva a gyalázatot nem győzték a kerekes kút, dermesztően hideg vizével életre locsolni magukat, miután Imrebácsi kihajtotta őket a kecskeólból. Ő pedig nekiállt a két nősténynek, hogy kifejje belőlük a reggelire valót. Früstökölés közben jött Yetinek az az ötlete, hogy nézzenek utána az Interneten van-e még más hasznosítási lehetősége is a Daturának, vagy ahogy itt népiesen nevezik: az Angyaltrombitának.
Hazatérve bekapcsolták a számítógépet, és máris fenn lógtak a hálón. Az Angyaltrombitára kattintva a gép kiköpött egy csomó hasznos tudnivalót. Meghökkenve emésztették az információkat.
„…Angyaltrombita (datura hibrida)
A nagy, tölcséres, lelógó virágairól ismert, dísznövényként termesztett angyaltrombita valamennyi része – magja, levele, virága és gyökere is – narkotikus hatású. A burgonyafélék családjába tartozik, ami azért fontos, mert rokonaival (csattanó maszlag, bolondító beléndek) együtt az angyaltrombita minden része, főleg a virága és a termése mérgező. Szervezetünkbe jutva hallucinációt, mentális zavarokat, amnéziát okozhat.
Használat:
A leveleket néha elszívják. A többi részt forró vízben fõzik. Az Andokban kis mennyiségű magot porrá õrölnek és italokhoz adják. Néhány nyugat-amazóniai törzs serdülõkori rítusként orális vagy rektális beöntést alkalmaz. Törzsi rituálékon Mexicóban jóslásra, az algonkinok a Wysoccan nevű ital elkészítésére, melyet a fiatalkorúak férfivá avatásukkor isznak meg.
A régi thug indiai szekta a feláldozandó embereket ezzel ajánlotta Kálinak.
Fogyasztása dühöngést, zavartságot, érzékcsalódást, aluszékonyságot, arcpírt, nyálkahártya szárazságot, nyelési nehezítettséget, tachikardiát, tág pupillát eredményezhet. Nagyobb adag hatására: hallucinációk, görcsök, tudatzavar, hiperthermia, dühöngés, zavartság, érzékcsalódás, súlyos esetben kóma is bekövetkezhet…”
Az információk közt böngészve, a fontosakat kiszűrve így okoskodtak.
–Ha a daturát mint élvezeti és ajzószert piacra dobják abban óriási pénz, rejlik. Viszont előbb Hungaricumként le kell védetni a márkát. Aztán el lehet vele árasztani a piacokat. Én a porban látok nagy fantáziát.–folytatta a fonal legombolyítását Vitya.– A port tömegek bódítására tudnánk hasznosítani. Óriási fantáziát látok ebben, csak meg kellene oldanunk a porlasztást.
–Mi sem könnyebb ennél–vette vissza a szót Yeti. Az Árminéknak van a legjobb aszalókemencéjük. Abban tökéletesen kiszárítjuk a magvakat, majd a Kemecsei vízimolnárral lisztté őröltetjük, és máris készen van a porocska!
–Csak az a gondom, hogy még nem láttam termést a növényeken. Honnan szerzünk magokat?–vakargatta fejét Vitya. Yeti rögtön kapcsolt.
–Persze, hogy nem láttál te, bibas, hiszen naponta lekaszáltátok, hogy porozták volna be a méhék?
–Na, de minden nap új virágokat hozott, az ördögök műve lenne az egész? Aha, megvan!–vakarta meg a bal fültövét Vitya és azonnal ott termett a két kanördög.
–Mit parancsolsz kedves gazdánk? –kérdezték alázatosan.
–Azt szeretném, ha magot hoznának virág helyett egy hétig az Angyaltrombiták. Sok magra lenne szükségem.
–Kérésed parancs, csak azt nem értem, miért nem kérsz egyből egy véka magot? Nem lenne egyszerűbb?
–Igazad van, teremjen itt kísérletre két szakajtó trombitavirág mag!–amint kiejtette a száján, már ott is állt előttük a két szakajtó érett mag. Megköszönte az ördögök segítségét és az ördögök, ahogy jöttek el is, távoztak. Vitték a magokat Árminékhoz kiszárítani az aszalókemencében. Aztán a Kemecsei vízimolnárhoz és napok alatt több kiló lisztfinomságúra őrölt porral rendelkeztek.
Most már csak a továbblépésen kellett gondolkodniuk. Először is meg kellett oldaniuk a Datura köztudatba való beillesztését. Mert nem elég az, hogy Kurtafa férfilakosságát részesítik csak a fickósító áldásaiban. Yetiék már messzebbre tekintgettek. Országos, majd Európai távlatokban gondolkodtak. Úgy okoskodtak, hogy küldenek egy kis kóstolót a finom fickósító párlatból a miniszterelnöknek.
4.
A küldeménynek soha nem várt, frenetikus sikere lett. Éppen aznap tett udvariassági látogatást a miniszterelnöknél az Unió soros főtitkára. A gazdaság gatyábarázásának kimunkálásán fáradoztak, mert sehogyan sem akart megfelelőre sikeredni a konvergencia tervezete. Márpedig, ha nem sikerül a gazdasági életet stabilizálni, akkor lőttek az Euró övezetbe való bekerülésnek. Vészesen közelgett a Brüsszeli Parlamentbe való benyújtása. Ha, nem fogadják el , az felér egy második Mohácsi vésszel.
A négyszemközti munkaértekezletet a lélekvidámító Daturával próbálták kellemesebbé tenni. Így hát aperítívként egy pohárkával kínálták ő exelenciáját. Lehöpintette, cuppogott és szemei máris különösen kezdtek csillogni, mint a bagzó macskának. Aztán következett volna a feketeleves, ami azonban elmaradt. Annyira belemerültek a poharazgatásba, hogy szinte el is feldkezett a dorgálásról.
A raportra berendelt Pénzügyminiszter, jegybank elnök csak tátogva szorongatták az aktáikat hónuk alatt. Az időközben izzadva befutó Számvevőszék Elnöke sem tudta mire vélni az iderendelés okát, ha rájuk sem hederintve egymás vállát veregetve kacarászik a két személyiség. Az Unió elnöke, csak így, per Feriként szólongatta a miniszterelnököt, amit az, rókamosollyal nyugtázva újabb adag Daturával honorált.
–Rá se rántsatok, semmi gond amig engemet láttok. Addig biztosan nem fogjátok bevezetni az Eurót, utánam meg az özönvíz! Hehehe… Lehet eső, lehet sár: a konvergencia tervezeteteket vagy elfogadják, vagy nem. Rajtam ne múljék, de tudjátok nekem is csak egy szavazatom, van a Parlamentben.
–Könnyen beszélsz exeleciás uram, neked hamar lejár a féléved, de én most kezdtem a második ciklusomat. Fejemet akarják venni a szigorításokért, amibe az Unió belehajszolt. Nekem kell elvinnem a balhét. Szóval, ha jól számolom, hamarosan, még a ciklus lejárta előtt nullára íródik az ország vagyona. Igaz-e számvevő uram?– vetette homályos tekintetét a Számvevőszék Elnökére. Az nem tudva mitévő legyen, mármint, hogy sírjon vagy nevessen ezen az őszinte kitárulkozáson így siránkozott.
–Miniszterelnök Úr: minden mozdítható és mozdíthatatlan vagyontárgyat kiárusítottunk az országházon és a Gellérthegyen kívül. Az Unió a gatyánkat is lehúzta már. Nincs mit lenyeletni a néppel, nem hisz már nekünk.
–És az Operaházzal mi lesz? Csak nyeli a pénzt! Azonnal bezárni!
–Egy éve bezártuk. Kuplerájt rendeztünk be az épületben az arab olajmilliárdosok számára. Hozza a pénzt szépen az óta is.
–Találjatok ki valamit! Vagyonadó, házadó, kémény és ablakadó, mit tudomén mi van még a tarsolyotokban? Csavarjátok meg a lakosság tökeit! Sajtoljátok ki belőlük, amit lehet!
–Uraim, már a maszlagot okádja ki a nép, amit megettünk velük, a hazugságaink varangyos békáit! –kontrázott a pénzügyminiszter is. A miniszterelnökkel nem lehetett bírni, akkora jókedve kerekedett az aperitívtől. Így hát asztalhoz invitálta a minisztereket és itatni kezdte őket is, hagy oldódjék a stessz bennük. A széles jókedv eluralkodott mindenkin és így kiáltott fel ő exelenciája: –magyarok, ez az életelixír fog benneteket kihúzni a szarból! Máris kiadom a parancsot gazdasági szakembereimnek, hogy szervezzék meg tízmillió palack azonnali beszerzését palackonkét 1000 Eurós bekerülési árért. Ezzel kiigazíthatjátok az államháztartási hiányotokat! És akkor, biztos elfogadjuk a tervezeteteket. Van rá két hónapotok. Addig leszállítjátok az elíxreket, mi átutaljuk a pénzt, ti pedig befizetitek az államkasszába.
–Titkár úr, azonnal jegyzőkönyvbe venni, szerződéseket előkészíteni!– adta ki melegében az utasítást a miniszterelnök, majd lecsillapodva hívatta a kereskedelmi minisztert. Az sietve jő.
–Parancs miniszterelnök úr!
–Pacsmalagi úr, hogy állunk ezzel a világmárkával, mennyi van készleten? Egymillió palackra lenne szüksége az országnak azonnali szállításra. Remélem, már levédettétek, mint Hungarikumot?
–De, miniszterelnök úr, azt sem tudom, miről van szó? Mi ez a lőre, amit le kellene védetni? Különben is az OÉTI reszortja. –a miniszterelnök rámeredt és azonnal magához rendelte az OÉTI és a Szabadalmi Hivatal vezetőit az összes iratokkal együtt. Mire megérkeztek, már az időközben beitatott reszortos minisztereknek is fülig ért a szája.
–Nos, uraim, hogy is állunk a bejegyzésekkel, az Uniós mintaoltalommal és a Hungaricummá nyilvánítással?
–Hát, azokkal állunk, álldogálunk–dadogták gyanúsan laposakat pislogva, mint a kisdiák, akik rossz fát tett a tűzre és körmösre nyújtja az ujjait.
–Szóval, hagy halljam, készen vannak az okmányok?
–Uram, csak félórája iktatták a kérelmeket. Nem volt idő elbírálni!
–Na, akkor tegyék ide elém őket,szépen,sorjában. Majd én aláírom. –és aláírta az okmányokat. Diadalmasan végignézett rajtuk, beléjük diktált egy-egy vizespohár Daturát, majd közölte velük hogy ki vannak rúgva. Az utolsó palackot is felbontották már mire eljött az este, a munkavacsora ideje.
Igen ám, de a jókedvcsináló, fickósító elkezdett bennük dolgozni, és a bíborlábzsák, követelni kezdve a jussukat, már, már egymás meghágását fontolgatták. A miniszterelnök utasította a személyi titkárt, hogy azonnal szervezze meg a díszmunkavacsorát a Ritz szállóba. Az elnöki lakosztályba már az odarendelt örömlányok várták az illusztris vendégeket. Mondani sem kell, hogy egy kocsirakomány minta palackkal tért haza az Unió főmuftija, melyekkel azonnal megkínálta reszortos minisztereit. Az italnak frenetikus sikere lett. Alig várták az első szállítmányok beérkezését.
Közben idehaza azonnal államérdekké nyilvánították a Datura elixír gyártását és Kurtafát biztonsági gyűrűbe zárták. Rosszabb volt, mint a karantén. Egy madár sem repülhetett be, egy lélek sem mehetett ki a faluból amig Vityáék le nem, gyártották az egymillió palackfickósítót. A meózást és a nemzetiszalagos címkézést külön fegyveres őrök által őrzött palackozóban végezték. Egy hónap alatt leszállították a kontingens és a kormány felmarkolta a tízmilliós Eurós vételárat.
Az ország fellélegezhetett volna. A kormány átverte a konvergencia tervezetét a törvényhozáson. A képviselők kénytelen kelletlen lenyelték a békát. Minden áron meg kellett erősíteni a Forint árfolyamát. A tízmillió Euró nagyrészét Forintvásárlásra kellett volna költeni, de hogy nem, hogy-hogy nem a pénz ilyen-olyan csatornákon a honatyák zsebeibe vándorolt és a bankok titkos széfjeiben landolt. Újabb sarcot kellett kivetni konvergencia program megtámogatására és a Forint felvásárlásra. A nép hőzöngött, már-már lázadással akart nyomatékot adni haragjának, amikor a honatyák begyulladtak és összedugva a fejeiket válságstáb azonnali összehívását kezdeményezték. A miniszterelnök felajzott bikaként dúlva-fúlva járt körbe-körbe, de semmi okos megoldás nem jutott eszébe.
A válságstáb háromnapja ülésezett étlen-szomjan az országház toronyszobájába bezárva. A kulcsot a miniszterelnök kidobta az ablakon, a Dunába, majd befalaztatta a bejárati ajtót, hogy senki innen ki nem mehet, amig döntés nem születik. Veszettül nyakalták a Daturát, de az eszük kereke csak nem akart forogni, ellenben a libidójuk már ágaskodott és annyira felajzódtak, hogy egymás altestét méregették sóvár tekinteteikkel. Ekkor a miniszteri titkárnak remek ötlete támadt. Így fordult a miniszterelnökhöz.
–Miniszterelnök Úr! Hívassuk ide azt az ukrán illuzionistát, hátha eltudja bozseválni a népet, s örömmé változtatni a keserű dühöt bennük.
–Igazad van, szalasszatok egy futárt Kurtafára és hozzátok rögvest a színünk elé azt a Kuzmicsot! Ha ezt a csodavarázs italt prezentálni tudta nekünk, amitől úgy felajzódtunk valamennyien, sőt Európaszerte, mint a kinigli nyulak, akkor arra is kiagyalhat egy megoldást, hogy megfordítsa bennük az indulatokat!
5
A Kurta kocsmában édeskés, bódult illatú füstfelhőbe burkolózva zajlik az élet. Az egyik sarokban a kártyások verik a blattot. A másikban a kecskefarmos cigányok alkudoznak Dikónéval a kecskesajt esedékes áremeléséről. A többi asztaloknál pedig cigányok, magyarok békés poharazgatás mellett politizálnak.
A ferbli tétje már régen nem az állandóan inflálódó Forint, a játék már nem is aranytojásokban folyik, hanem hallucinogén golyócskákban. Vitya a golyókká préselt Datura port a legildomosabb helyen a falu kocsmájában próbálta ki. Mondhatni, akkora sikerre nem számított, hogy még hetedhét országba is eljusson a híre, de eljutott. Gyanúsan jól öltözött, nyakon, karon, csuklókon, fülben két-háromkiló fuxot hordó barna bőrű úriemberek szálltak ki és parkoltak le a Kurta kocsma előtt Mercédeszeikből, hogy beóvakodva a kármentő melletti asztalnál ülő Vityával sutyorogva vad alkudozásba kezdjenek.
Aki egyszer belekóstolt a bódítóan ajzó csodapilulákba, az hamar rászokott a szeszes változatára is. Rájöttek, ha Datura elixírt isznak a pilulákra, színesebben, látják az egyre jobban beszürkülő magyar világot. A feketepiacon az arany árával vetekedett a pilulák ára. Már egyes szemfüles dillerek egész Közép Európába elkezdték teríteni az árút. Mivel még a hatóság nem ébredt fel, és nem volt droglistára téve, a határon szöllőcukokának álcázva lédig, tízkilós, ömlesztett csomagolásban simán átengedték.
A befolyt eszméletlenül sokmilliós jövedelemből úgy húzta fel Miska Vitya kacsalábon forgó palotáját, mint a villám. Pénz nem számított. A két cigányfiú szerőit adoptálta és titkári beosztásban személyi szolgálatra szerződtette őket. Nappal titkár, éjjel szexpartner. Ez volt a hibrid fedő foglalkozásuk. Nagyon jól kijöttek hármasban. Tulajdonképpen testőr, titkár, és táskavivő munkakörbe vette fel őket. A sexeszelés az külön premizálási kategóriába került. Ugyanis az éppen soros aktus után azonnali kézpénzfizetéssel honorálta őket, a szerint mekkora teljesítményt nyújtottak. Már annyira kimerítették a Káma Szutra minden pozícióját, hogy régen áttértek a gruppenszexre.
Míg Vitya csendben kielégítette a dillerek igényeit, addig a kártyázók igencsak vad csatákban nyerték el egymástól a csodapilulákat. A kecskefarmosokkal alkudozó Dikóné pedig, a külön az ő számára készitett tubákból csippentethetve orrába gyömöszölve szippantgatta nagy, és kéjes tüsszentgetések közepette a Datura port. Karcsibácsi, a kocsma ura maradt, a csak az ő számára Datura levelekből sodort szivaroknál. Hatalmas, mámorítóan bodor füstfelhőket eregetve tette a dolgát.
Az egyik középső asztalnál ülő Börcsök gátőr, a Bábé, Krapaj és Yeti a világ dolgait feszegetve ízekre szedték a napi politika eseményeit. Éppen a megszorító intézkedéseket taglalták. Yeti vitte a szót.
–Emberek, meg kell értenetek, hogy másképpen nem megy! Az ország becsülete forog kockán, a magyarság szavahihetősége. Borotvaélen táncol a kormány Brüsszelbe készülő küldöttsége.
–Akkorát fognak bukni, mint a Rottenbiller–jegyezte meg Bábé hegyeset sercintve a kocsma kövezetére, majd akkurátusan eltaposta a nikotinos, sárgásbarna, bűzös nyálat. Komótosan a dóznijáért nyúlt. Kikattintotta és egy csodagolyócskát kicsippentve belepottantotta Datura Elixíres poharába, majd lassú kortyokban nyelkelni kezdte. Szemei befelhősödtek a kéjtől. Börcsök nem hagyhatta szó nélkül és beszólt Yetinek.
–Idefigyelj te köztisztviselő! Hallom a rádióban, hogy kihúzták alólatok a sámlit: megszüntették a tizenharmadik havi fizetéseket.
–Na, látod, mi erről simán lemondtunk! A köztisztviselői kar ajánlotta fel. A miniszterelnök überelte és nem veszi fel a havi fizetését se!
–Nagy csoda, marad még neki elég tejbe aprítani való! De mi lesz velünk közalkalmazottakkal? Úgy hallottam megtizedelnek bennünket! Lapátra teszik a közszolgák nagyrészét! Mi lesz velünk, a kilenc gyerekkel, ha elterelik a Kurta patakot, eldózerolják a gátat. Mehetek kecskepásztornak a Krapajékhoz!
–Nálunk mindig lesz helyed testvérem!–zárta rövidre a panaszáradatot Krapaj, gátat emelve a felböffenő keserűségnek. Igyunk erre Börcsök bátyám! Egészségünkre!–biztatta önmagukat és belekapaszkodva a Daturás korsóba nyeldekelni, kezdték a bódító nedűt. Ettől mindjárt rózsaszínbe látták a világot. A az adrenalin szintjük emelkedésével egyenes arányban nőni kezdett a libidójuk is.
A másik oldalon ülő józanabb gondolkodású polgárok keserű söreikbe fojtva bánatukat egyre vészterhesebb hangon kezdték sorolni panaszaikat, Tiborcot is túl licitálva.
–Emberek, ezek lehúzzák rólunk még a gatyánkat is.
–Nem kell azt lehúzni Lajos, mert gatyamadzagra sem telik ezután. Oszt leesik a magától is. Fújhatják az adószedők a seggünket!
–Engemet taccsra tettek az EVÁ-val. 15 ről 25%-ra emelték az adómat sec-perc alatt. Hát lopom én a pénzt? Az lesz a vége, hogy lefaragom a napszámotokat.
–Na, álljon meg a menet Lajosbácsi, ezt nem teheti velünk. Húzzuk az igát magának tisztességesen. Soha meg nem loptuk, aztán maga meg csak igy, egyet csettint és lecsípi a bérünket? Nem igazság!
–Mit tehetnék. Az állam kilopja a zsebemből a pénz, én meg tovább hárítom! Nem járhatok rosszul, mert szemét az állam a kisvállalkozókkal szemben.
–Mé, nem az államon üt egyet? Tagadjon el a bevételből annyit, amivel megemelték az adóját! Nincs magának könyvelője?
–Volt egy, de most éppen Pálhalmán üdül és eszi a rabság keserű kenyerét. Adócsalásért ül a szerencsétlen, pedig jót akart. Minden kuncsaftjának jót akart.
–Ez az, a jóemberek ütik meg a bokájukat! A síbolók meg lefölözik a hasznot! Élvezik a dolcse vitát! El kellene törülni az államot! Az Unióba nincsennek határok, akkor minek állam. Csak púp a hátunkon! Én az összes köztisztviselőt leváltanám és elküldeném őket, markot szedni, szöllőt kapálni a Lajosbácsihoz éhbérért! Majd megtudnák a magyarok istenét!– éktelenkedett Keszeg Ábel.
–A baj nem itt kezdődik emberek, hanem ott, hogy senki sem akar rajtatok kívül dolgozni. Büdös a népnek a munka. Úgy menekülnek előle, mint ördög a tömjénfüsttől. Seftelni, becsapni a másikat, ügyeskedni, ravaszkodni… ez a módi járja!–tirádázott éppen Lajosbácsi, amikor elsötétült a bejárati ajtó és hatalmas, ölestermetű kommandósok lepték el a kocsmát. Céltudatosan Yetiék, majd Vityáék asztalához léptek. Felkapták Vityát, meg a Yetit mint a pelyhet és máris vonszolták őket kifelé. Mindkettőt bedobták a feketeautóba és irány a főváros.
A kocsmatöltelékekben megállt az ütő. Mikor magukhoz tértek döbbenetükből mind egyszerre próbált beszélni. Úgy dongtak, mint a mérges darazsak, amikor belenyúltak a fészkükbe. A hangzavarból leginkább a következőket lehetett kiszűrni.
–A szentségit, mint a Rákosiék! Ávós módszerrel: zutty, be az autóba, aztán meg sem állni Kistarcsáig, vagy az Andrási útig! Eszméletlen, visszafordult a világ kereke emberek! Ma ők, holnap mi leszünk soron….
A kocsmát dermedt csen ülte meg. A kártyások is elhallgattak, s mélán meredtek a leosztott lapokra. Karcsibácsi mentendő a helyzetet egy marék, bódító port szórt a légkondiba. Ettől aztán megtelt a levegő hallucinogén anyaggal. A kocsmázók mélyeket szippantva az ájerből a hetedik mennyországba érezték magukat. Szemeik előtt rémképek vonultak el. Látták magukat a május elsejei felvonuláson menetelve harsányan énekelni. És máris felhangzott a jólismert mozgalmi dal:” Vörös Csepel, vezesd a harcunk! Váci út felelj neki! Nem fogunk pusztulni éhen, hogyha isszuk a Daturát! Hely!” Aztán felugráltak az asztalok mellől és összekapaszkodva eljárták a Tápéi darudöbögőst. Karcsibácsi pedig lehúzva a kármentő rácsát, zárórát csinált.
6.
Gyászos hangulatban ülésezett a Minisztertanács a Parlamentben. A miniszterelnök által összehívott válságstáb sehogysem tudott megoldást taláni a növekvő infláció megállítására. Vészesen közelgett az előző konvergencia terv elutasítása után kidolgozott második változat benyújtásának határideje. Az Unió által adott vérátömlesztéssel is felérő Datura elixír exportért kapott milliárdok szőri-szálán eltűnve megint a honatyák bankszámláin landoltak. A miniszterelnök tanácstalanul fordult a miniszterekhez.
–Uraim, meleg a pite! Ha hamarosan nem fizetjük ki a tartozásainkat a Világbanknak, akkor jönnek foglalni. Igaz, hogy már aligha van mit. Mi van még eladható?–fordult a privatizációs miniszterhez.
–Már csak az Országház uram.
–Na, azt is hamar el kell adni. Vagy hatalmas kölcsönnel, jelzáloggal megterhelni, hogy ne legyen benne köszönet, ha rekvirálják!
–Uram, se, jelzálog se készpénzzel fizető kereslet nincs rá.
–Keressenek, kutassanak. Nemigaz az,hogy nincs ebben a nagyvilágban egy balek bankár, vagy dúsgazdag olajmilliárdos, akit be lehetne palizni!
–Már senki sem hisz nekünk. Eljátszottuk a becsületünket. Nincs hitelünk.
–Bánom is én, akár az ördöggel is szövetkeznék, csak húzzon ki ebből a csávából! Mi a fenének kellett nekem újra választatni magunkat!
–Talán a megméretés dicsőségéért miszterelnök úr?
–Kell a kutyának az ilyen kétes dicsőség!
–Uraim, ha nem találunk ki valamit, elsöpör bennünket a népharag. –vette sírósra a figurát a miniszterelnök. A kancelláriaminiszter mentő ötlettel szolgálva bejelentette.
–Uraim, perceken belül színünk elé vezetik Vitalij Kuzma, Kuzmovics illuzionista életművész. Tőle várjuk a megmentő ötletet a népharag lecsillapítására és esetleg tanácsot is, tudna adni, a kincstár újrafeltöltésére.
Amint kimondta ezeket a szavakat, döbbent csend ülte meg a tanácstermet, majd kinyílt az ajtó és két hatalmas testőr cipelte be Vityát és Yetit. Leállították őket a miniszterelnök elé, aki elébük sietve lekezelt velük és így fordult hozzájuk.
–Drága megmentőink! Kurtafa díszei! Magukba helyezzük az összes bizalmunkat. Agyaljanak ki valamit a népharag lecsillapítására és keressenek egy dúsgazdag vevőt az Országházra! Mert ha, nem, akkor nekünk lőttek!
Vitya és Yeti összenéztek, majd összekacsintottak és pusmogni kezdtek egymásközt. Kisvártatva Yeti vezette elő a megoldást
–A tudatmódosításra lenne egy fenomenális ötletünk.
–Na, ki vele,hamar,hamar! –biztatta a miniszterelnök. Ő pedig elkezdte.
–Van a Mityának egy tudatmódosító, jókedvre hangoló készítménye. Kurtafán már kipróbáltuk. Ezt a port, ha a levegőbe juttatjuk, akkor a környéken lévők mind eufórikus hangulatba esve elfelejtik a godjaikat.
–Hogyan lehetne ezt tömegméretekben alkalmazni?
–Kisebb területen biztosan megoldható, de az egész országra nem tudunk annyi port biztosítani, ami elég lenne. Zárt helységben, vagy kisebb területen összegyűlt tömegnél még elmegy, de, hogy az egész országot boldoggá tenni, még nem megy! Ahhoz a világ pénze is kevés lenne, hogy ezt megvalósítsuk.
–Miniszterelnök úr–szólalt meg egy ötlettől vezérelve a kancellária miniszter.– mi lenne, ha az Augusztus huszadiki tűzijátékon kipróbálnánk. Lesz ott vagy másfélmillió ember! Megbozseválnánk őket, aztán elvinnék haza a jóhírt!
–Nem tudom, mennyire tartós ennek a szernek a hatása?–fordult kétkedve Vityáékhoz. Vitya azonnal rávágta.
–Hét-nyolc napig tart a hatása. Aztán ha kijózanodnak és szembetalálják magukat a sanyarú valósággal, akkor törni-zúzni fognak.
–Egy hét is nagy nyereség. Az alatt eladjuk az Országházat és feljavítjuk a Forintot. Brüsszelben átverjük a konvergencia tervezet elfogadását és ezzel ki is, húzzuk a lakosság elégetlenkedésének méregfogát. Jól beszélek? –hordozta körbe diadalmasan a tekintetét a miniszterelnök, majd így folytatta. – Uraim, a technikai lebonyolítást beszéljék meg a belügyminiszterrel! Ezzel végeztünk is. Van még valami a tarsolyukban?
–Esetleg tudnánk vevőt találni az országházra!– vezette elő Yeti. A miniszterelnök a nyakukba borulva össze-vissza csókolgatta őket és így hálálkodott.
–Uraim, ha ezt nyélbeütik, akkor megkapják a legnagyobb állami kitüntetést: toronyórát láncostul!
–Rendben van. Akkor kezdjük! –mondta Vitya és megvakarta a bal fültövét. Abban a pillanatban megjelent a két kanördög dúsgazdag olajsejknek álcázva.
–Állunk szolgálatára az uraknak. Mi a kérés?
–Vegyék meg az Országházat, vagy felajánljuk jelzálogul egy nagyobb kölcsön erejéig!
–Mennyi időre kérik a kölcsönt?
–Egy hétre. Ha sikerül konszolidálni az államháztartást és Brüsszel elfogadja a tervezetet, akkor máris akkora támogatást nyerünk az Uniótól, hogy mellényzsebből kifizetjük a jelzálogot. Ezzel a népet mire kijózanodik az eufóriából már boldoggá is tettük és kihúzzuk a lázadás méregfogát.–mondta magyarázólag a kancellária miniszter és a két arab sejknek álcázott kanördög egyet csettintve hatalmas bőrönd dollárt tett le az asztalra. Éppen annyit amennyi elég lenne az összes hiány pótlására.
Aláírták a szerződést és már el is, tűntek. A honatyák boldogan számolgatták az ezer dollárokat. Éppen harmincmilliárdra rúgott, amennyi az adósságállomány volt. Összenéztek és elkezdték kis halmokba rakva osztogatni egymásközt. Mire észbekaptak, már csak egy pár ezres árválkodott az asztalon. A miniszterelnök felmarkolta és borítékba tette. Majd így fordult a két Kurtafai polgárhoz. Uraim ez az önöké. Akkor kapják meg, ha sikerül augusztus huszadikán a népet megvidámítani. Elmehetnek!
Ezzel kitessékelték a kurtafai csodabogarakat. A belügyminiszter kommandója visszavitte őket a faluba és őrzésükre ott maradtak Imrebácsinál. Árgus szemekkel figyelték az előkészületeket.
A stratégiai elképzelés abból állott, hogy egy nagy meterológiai légköböt megtöltenek a vidámító koktéllal (Datura porral) és a megfelelő széljárást kiszámítva a Meterológiai Intézettel Kurtafán felengedik. Amikor elkezdődik a tűzijáték, akkora kell a főváros fölé érnie. A citadelláról egy jólirányzott mozsárágyúgolyóval szétlövik és teliszórja a levegőt a vidámító porral. Beszippantják a jelenlévők és a széles jókedvtől megvidámodva, összecsókolóznak egymással.
Ekkor a miniszterelnök és a honatyák leereszkednek a nép közé és elvegyülnek a bolgogságban úszó tömegben. Kihasználják az újra visszanyert népszerűséget és hajóra szállva együtt, úsznak velük a boldogságban. A nép utánuk tódulva hidegfürdőt vesz a Dunában és a tűzijáték fényében a vizen járva követi a vezérhajót, melyről a honatyák száz Forintosokat dobálnak közébük…
A belügyisek mindent előre lezongoráztak. Vasmarokkal megszorongatták a metrológusok tökeit, beígérve nekik, ha pontatlanul határozzák meg a széljárást, akkor összemorzsolják a heréiket és kifacsarják, mint a citromot. A léggömböt feltöltötték bélgázzal és Datura porral. Úgy okoskodtak, hogy a bélgáz, mint natúr termék tökéletes vivőanyagként pillanatok alatt szétterül a tömegek feje fölött. Minden készen állt a nagy napra. Már csak a gombnyomás volt hátra.
Már reggel elkezdett a tömeg gyülekezni a nagy ünnepségre. Számuk egyre duzzadt, és ahogy növekedett a létszám azzal egyenes arányban nőt a népharag. Gyűlt bennük az epe, amit fújjolással és füttyszóval nyilvánítottak ki az ünnepélyes zászlófelvonás, majd az ünnepi beszédek alkalmával. A miniszterelnök nyakát behúzva sunnyogott le a pulpitusról. Sebaj gondolta, majd a tűzijátékon kiszórt hallucinogén vidámító portól úgy fogják őt este a Médiahajón hozsánnázni, hogy beleremegnek a hegyek is.
Este már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a rakpartokon és a környező utcákban. Tán még másfélmilliónál is többen voltak. Pontosan kilencórakkor elkezdődött a tűzijáték. Kurtafán megnyomták az indítógombot. Kedvező széljárással öt perc alatt a Gellérthegy fölé kellett volna érnie ballonnak. Oda is ért. Hanem egy pillanat alatt orkán tört ki. Tövestől csavarta ki a fákat. Hirdetőtáblákat, autókat dobált a levegőbe. A tömeg megriadt birkanyájként vette magát a biztonságot adó Dunába. Fentről hullott rájuk a tűzeső, alant pedig a lesodort tetőcserepek.
Leírhatatlanná vált a káosz. A Dunába menekülők fuldokoltak a szennyes habokban, az utcán maradottak pedig egymást tiporták halálra. Semmiképpen sem a boldogságban úsztak, az egyszer biztos. A ballonra, ahogy megbeszélték kilencóra öt perckor, leadtak egy lövést a citadellából. Felszakította a léggömb burkát és elsőnek a nehezebb fajsúlyú fertelmes bűzt árasztó bélgáz szabadult ki, s hullott a földön és vízben fetrengő elkeseredett tömegre. Az orkán pedig pillantok alatt Szlovákia fölé, repítette a boldogságporral megtöltött léggömböt és ott szóródott széjjel a jókedvcsináló por.
Leírhatatlan pánik tört ki. A népüldözőbe vette a futva menekülő honatyákat, akik alig tudtak felkapaszkodni a Médiahajóra. A kormányos gázt adott és meg sem álltak Pozsonyig. Pozsonyba érve csupa ragyogó, mosolygós arcú emberekkel találták magukat szembe. Mint ázott ürgék kecmeregtek ki a hajóból és igyekeztek elmerülni a tömeg között. Hanem amint meghallották a magyar beszédet, egyből megváltozott a hangulat. A tömegüldözőbe vette a menekülőket, és röhögve, fuldokló kacagással ütlegelte őket, ahol érte. A magyarverésnek a szerencse vetett véget. Bemenekültek egy nyilvános WC-be és magukra zárták a bejárati ajtót. Most aztán vezetőink is megtapasztalták a magyarok népszerűségét Európa közepén. A miniszterelnök lógó orral tartott a Nyilvános WC előterében válságstábot.
–Uraim, nekünk befellegzett. Valahogy a hátsó ajtón kell belopakodnunk az országba, mert, ha felismernek bennünket, akkor magyarok általi magyar-magyar verést is kaphatunk. Azonnal kirúgatom a meteorológusokat, a katasztrófa védelmiseket, a rendőröket, mentősöket, mindenkit!
–Főnök, érdemes nekünk egyáltalán hazamenni? –kérdezte tőle félénken kancellária minisztere.
–Mondasz valamit. Mi lenne, ha menedékjogot kérnénk ettől a boldog országtól, ahol mindenkinek fülig ér a szája az örömtől?
–Igaza van miniszterelnök úr, de miből fogunk megélni?
–Ne féljetek amig engemet, láttok! Kigondoltam én már régen, hogy jutunk jövedelemhez. Beadjuk az igényünket a Szlovákoknak kártérítésre a Fehér lóért, amit Árpád adott Szvatopluknak, az országukért cserébe. Mivel orvul visszaszerezték tőlünk a múlt században az országukat, visszajár a Fehérló! Tejeljenek, mert különben velem gyűlik meg a bajuk!
7.
A Szlovákiai kiruccanásnak az lett a vége, hogy az egész miniszteri csapatot kitoloncolták az országból. Nem, hogy a Fehérló árát visszafizették volna, hanem egyszerűen csak, úgy útilaput kötöttek a talpuk alá. Felpakolták őket egy robomobilba és megkérdezték tőlük, hova vigyék a csapatot. A fővárosba nem mertek visszakuncsorogni, így hát a kabinetfőnök ajánlására egy kihelyezett kormányülést tartottak Kurtafán a Kurta kocsmában.
Amikor begördült a gyászvitézeket hozó robomobil a kocsma udvarára és a kocsmaajtón besettenkedtek a kormánytagok, a miniszterelnökkel az élen hirtelen néma csend állt be. Karcsibácsi rögtön helyet csinált nekik a kármentő mellett és megkérdezte mi a program.
–Inkognitóban vagyunk Karcsibácsi. Senki nem tudhat a jövetelünkről. Most mi egy útikaravánnal érkeztünk és itt vacsorázunk. Vándorkereskedőknek adjuk ki magunkat. Ezt kell elhinteni a nyilvánosság felé. –világosította fel a kocsmatulajdonost a kancellária miniszter.
–Értem. Mi legyen a menü?
–Mi van?
–Feta sajt, kecsketúró, zsendice Lófingató és Golyhói. Ezek az el ételek és italok. Ezeken felül kemencés kecskesülttel szolgálhatok Imrebácsi módra, ha megfelel az uraknak.
–De, még mennyire! Két napja nem ettünk. A szlovákok kiéheztettek bennünket, mint a marhát. Aztán meg szomjas is az a marha, inni kér!
–Máris hozom a borkorcsolyákat és az aperitívet.
–Karcsibácsi, nekünk azonnal teremtse elő Vitya Kuzmovicsot és Yetit! –súgta a kocsmáros fülébe diszkréten a kancellária miniszter. Úgy búgott, mint egy vadgerlice. Karcsibácsi meghatotta ez a hatalmas bizalom, amit beléhelyeztek a kormánykörökből és azonnal a két illusztris személyiségért szalasztott. Azok jöttek is hamarosan. Leültették őket a mininiszteri kerek asztalhoz, és nekik szegezte a kérdést a Miniszterelnök.
–Drága barátaim: csak ti tudtok minket kihúzni a szarból. Akarom mondani az országot a gödörből, amibe beletaszítottuk!
–Miről van szó Miniszterelnök úr?
–Uraim, ez államtitok: ha nem fogadják el Brüsszelben a konvergencia tervezetet, akkor meglincselnek bennünket! Mi nem mehetünk ki Brüsszelbe, az oroszlán torkába, mert akkor ugye, itthon ki tartaná a frontot. Nektek, barátaim–váltott át tegezésre–kell benyújtatok a tervezetet. Mert ti ismeretlenek vagytok a nép számára, azt sem tudják ki ez a két nímand, aki ezt a rohadt megszorító csomagot benyújtotta. Így a mi becsületünkön nem esik folt, és simán megnyerjük ősszel a helyhatósági választásokat. Miután ti átveritek a konvergencia tervet, elküldünk benneteket a Szeshel szigetekre kipihenni a fáradalmakat.
–Mi lesz, ha nem fogadják el?
–Akkor itt olyan pusztulás következik eb, hogy kizárjuk magunkat Európából, és a Balkánon kötünk ki. Tehát, nektek be kell vetni minden tudásotokat. Ékesszólást, iluzziókat. Meg kell őket bozseválni, elkábítani, hogy bevegyék a dudlit.
–De, miniszterlnök úr–nektek csak Feri, igy egyszerűen, barátaim!–vetette közbe a miniszterelnök és koccintásra emelve a poharát előre, ittak a medvebőrire.
–Fercsikém, nekünk mindenhogy lőttek, ha elfogadják, ha nem. Mennyire biztos ez a Szeshel szigeti kiküldetés? Máris csomagolhatunk?
–Annyira biztos barátaim, hogy most átadom nektek a Szeshel szigeti villám kulcsát és a bankszámlám kódját. Na, így most már akkor egymásba helyeztük a bizalmunkat. Egyet kérek csak, ha itthon kitelik a becsületem, akkor utánatok mehessek a családommal! Oké?
–Állunk elébed! Tárt karókkal várunk Ferikém! Akkor most már jöhet a kecskesült! Essünk neki, mint bolond tót a sztrapacskának!
Miközben kiállította számukra a menetlevelet és a kormánymegbízott szakértői kinevezéseket Karcsibácsi, látván a miniszterelnök és a stáb búbánatos, fancsali képeit úgy gondolta szór egy kis vidámító port a légkondiba. Meg is lett a hatása. A miniszterelnök hatalmas, cserpák orrával elkezdett szimatolni, majd kéjes mosoly és valami földöntúli arckifejezés ült ki az arcára. A többiek szintúgy elkezdtek lebegni. Annyira módosult a tudatállapotuk, hogy úgy érezték, hogy ők a mindenható teremtő isten egyszülött fiai. A miniszterelnök tért először magához révületéből és Yetihez fordult.
–Mi ez a kellemes bódító illatfelhő polgármesterkém?
–Semmiség, csak játék. A Vitya találmánya: Datura por. Az Angyaltrombita magjának liszfinomságú őrleménye. Ha zárt térben a klímába beszórunk egy összemarékkal, akkor minden jelenlévő elfelejti búját-baját, és rettenetesen jókedvre derülnek. Ha még egy összemarékkal beszórunk, akkor pedig a legádázabb ellenfelek is összecsókolózva táncraperdülnek és eljárják a Tápéi darudöbögőst.
–Csakugyan? –húzta fel szemöldökét a miniszterelnök.
–Így igáz–bizonygatták Yetiék.
–Támadt egy ötletem. Mi lenne, ha vinnétek Brüsszelbe egy vödörnyit, és valahogy kiügyeskednétek, mondjuk, hogy valakit beöltöztetnétek klímaszerelőnek és beszóratnátok vele a port a légkondicionálóba? Szerintem frenetikus sikert érnétek el. Biztosan elfogadnák az uniós honatyák a kongervencia tervünket.
Bízzad csak ránk Fercsikém. A részletekbe ne menjünk bele. A mi dolgunk. Rendeld ide a kormánygépet és az éj leple alatt, máris indulunk Brüsszelbe. Ha másnap nélkülünk jönne vissza a gép, azt jelenti, hogy befuccsoltunk és a Szeshel szigeten landoltunk. Ha visszajövünk, akkor a kormány, veled az élén, megdicsőül.
Mondani sem kell ettől-e, vagy a tetemes mennyiségű lófingató és a kemencés kecskesült elfogyasztásától-e, avagy a Karcsibácsi által mégegy marékkal a légkondiba szórt portól, de annyira megemelkedett a kormánytagok hangulata, hogy az asztalokat félretolva, összekapaszkodva a kocsmatöltelékekkel: cigányokkal, magyarokkal, bunyevácokkal kólót jártak. A végén valóban eljárták a Tápéi darudöbögőst és testvéri csókot váltottak egymással.
Karcsibácsi éjfél felé lehúzva a kármentő rácsát, zárórát csinált. A kocsmázó helyieket kitessékelték, míg a kormánytagok elszállásolták az emeleti panzióban. Hajnalban megérkezett a kormánygép. Addigra Vityáék is felkészültek. Magukhoz vettek egy vödör vidámító, kedélyjavító port és Vitya megvakarta a bal fültövét. Rögvest ott termett a két kanördög.
–Mit parancsolsz kedves gazdánk? –fordultak Vityához.
–Az lenne a kérésem felétek, hogy az Umbit, meg a Sambecot változtassátok klímaszerelőkké. Amikor odaérünk és belépünk a közgyűlési terembe, romoljon el a klíma. A helybéli klímaszerelőket altassátok el, és helyette a két cigányfiú majd általatok bejutva a klímagépházba beszórja a vödör tudatmódosító port a klímába. Amint ezzel készen vannak én megvakarom a jobb fülem tövét és elindítjátok a klímát. A többi már gyerekjáték lesz.
–Minden úgy lesz, ahogy kívántátok–mondta a két kanördög és eltávoztak.
Az éj leple alatt megérkezett a kormánykép. Felpakolták a két botcsinálta kormánybiztost és a két cigányfiút. Vitték a vödör kedélyjavító port is magukkal. Amint beléptek a terembe baljóslatú, kínos, várakozással teli csend fogadta őket. A parlamenterek ellenséges szemekkel méregették őket, hogy vajon milyen újabb trükkel állnak elő ezek a csalafinta magyarok. Yeti magabiztosan lépett a pulpitusra és elkezdte felolvasni a kongenvercia tervezetét. Mikor befejezte, várakozással teli, szúrós tekitetek szegeződtek felé. A szlovák küldött kért elsőre szót. Így kezdte.
–A magyarok úgylátszik nem tanultak a mi példánkból. Nálunk megbukott a vízitdij, erre ők ostoba módon bevezetik. Mi csökkentettük az adókat és virágzásnak indult a gazdaságunk, erre ők emelik az adókat, amitől padlóra került a gazdaságuk. Nem tudni, miben bíznak, talán a magyarok istenében? De, hiszen elhagyta őket már ott, akkor Trianonban, mert tudja meg az Unió nagyra becsült képviselői kara, hogy mikor ezeréve egy fehérlóért cserébe orvul elcsalták Szvatopluk fejedelmünktől az országunkat, akkor nem jól sáfárkodtak az ölükbe hullott vagyonnal. Trianon igazságot szolgáltatott a szlovákoknak, s visszavette tőlük az országunkat. Erre most mivel jönnek: visszakövetelik a lovat kamatostul! Eszméletlen!
A küldöttek fejcsóválva szólongattak be innen is-onnan is. Már, már veszni látszott az ügy amikor Vitya megvakarta a bal fültövét. A kanördög beindította a kedélyjavító porral megtunkolt klímát. A keselyűként a magyar küldöttség élveboncolása fölött köröző képviselők szimatolni kezdtek, majd széles vigyorral köpenyeget váltottak. A levezető elnök félretolta a tollászkodva berzenkedő szlovák küldöttet és kiragadva kezéből a mikrofont, kacagva így szónokolt.
–Nagyon jó! Kitűnő, ez a tervezet. Ha-ha-ha! Részemről elfogadva.–mondta és aláírta a két tervezetet. Yeti is és Vitya is aláírtak, majd okmányt cseréltek. Yeti mondott rövid beszédet.
–Tisztelt küldöttek, parlamenterek! Köszönöm a magyarok nevében, hogy belénk helyezték a bizalmukat! Mélyen elítélem a szlovákokat, amiért nem akarják visszaadni a fehérlovat, vagy annak az ezerévi kamattal megtoldott árát. Rendben van, ha nem adják, legyenek vele boldogok, de azért ne feledjék, hogy él még a magyar virtus: verésre, hírverés a válasz. Kihirdetem, hogy hamarosan a magyarok lesznek Közép Európa legerősebb állama! Fognak még a szlovákok térden állva könyörögni, hogy vegyük vissza őket, de már akkor fújhatják a seggit a lovuknak!
A küldöttek dűltek a kacagástól. A beszippantott por dolgozott az agyukban. Habzott a szájuk a jókedvtől. Sorra gratuláltak a magyaroknak, majd összekapaszkodva eljárták a Tápéi darudöbögőst. Yetiék teljesítették a küldetésüket. Fellobogózo |
