[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 233
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 233


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Szerelmi bájital
Ideje:: 11-02-2006 @ 09:14 pm

Szerelmi bájital.


1.

Azon, a szürke, hűvös novemberi hajnalon Józsibácsi szokás szerint a klozeton ülve a Népszabadságot olvasta, míg Mariskanéni a Riska reggeli fejésével volt elfoglalva. A tehenet borjúkötéllel kötötte ki az eperfához. Alá tette a háromlábú fejőszéket, a zsétárt és elkezdte a duzzadt, tejjel teli tőgyeket vallatni. Szépen, komótosan spriccelte a habos tejet a mohó zsétárba. Egyszerre beütött a menykő!

Hírtelen elsötétült az ég, és egy hangtalanul lebegő csészealj ereszkedett alá az udvarra. Ettől Riska megriadva felrúgta az eperfa tetejére Mariskanénit fejőszékestől együtt. Az öregasszony onnan kiabált le kétségbeesetten férjurának.
–Hé, apjuk! Gyűjjék keed ki!
–Mi van ég a ház?
–Ne, törődjék, mos a házzal, olyat lát, de olyat, hogy beszarik!
–Má’ késő… beszartam.
–Gyűjjék gyorsan, vendégek érkeztek!

–Visszajöttek az ördögök?
–Nem ezek, most fentről gyüttek! Olyat lát, de olyat!
–Jól van, megyek mán! De sürgős!–mondta az öreg mérgelődve és kivágta a budiajtót. Amint meglátta a földönkivülieket, tátva maradt a szája és hirtelenjében elengedte a gatyamadzagot, aminek a megkötésével bajlódott éppen. A gatya lecsúszott a bokájáig. Félszemmel felsandított az eperfa tetejére. Meglátta az asszonyt és éktelenkedni kezdett vele.
–He, mi a fenét keresel te ott?
–Én, e’, semmit, csak úgy itt teremtem. Felrúgott a Riska, na. Hozza keed a tyúklétrát hagy, mászok le!

Indult volna a tyúklétráért, de a négy zöld emberke elállta az útját. Valamilyen sugárral, amit a szemükből lövelltek ki, lebénították. Úgyhogy, nemhogy lépni, de se köpni, se nyelni nem tudott. Ketten hozzáléptek és két mutatóujjukat a feneke alá tartva, felemelték, mint a pelyhet. Már vitték is be az űrkompba. Ott azonnal lehúzták róla a tubigatyáját és a kompban lévő fehérmaszkos orvosféle a műtőasztalra, fektette és elkezdte méregetni a bíborfurulyáját.

–Ez aztán, nem semmi!  Méretes darab! –Közölte társaival a vizsgálatot vezető főnökféle. Amazok izgatottan fogdosni kezdték Józsibácsi biborfurulyályát, mire az megmerevedett, mint egy kobrakígyó.
–Mennyi idős maga jóember? –kérdezte felajzva a főnök.
–Hogy, én e’?–kérdezett vissza Józsibácsi nem igazán tűrve a macerát.
–Azt kérdeztem, hogy hányéves maga.
–Nyolcvankettő, kéremalásan.
–Eszméletlen! Úgy tudtuk eddigi információink alapján, hogy a magyarok már javarész harmincéves kor után mind impotensek a sok hajszától, stresztől. Hogy-hogy maga még mindig ilyen fitt bátyám?

–Hát, ami igaz: igaz! Én még minden este odateszem a rispángot az asszonynak!–dicsekedett az öreg. Az orvosok hatalmasra meresztett köcsögszemeiket ijesztően elkezdték forgatni. Hűdötten meredtek erre a biológiai csoda emberre.
–Mondja csak, ebben a faluban minden férfinak ekkora a férfiassága? Vagy maga kivétel a szabály alól?
–Megmondom őszintén, nem titok: a búgatópor az oka.

–Ez nekünk új! Tudna bővebb felvilágosítást adni nekünk erről a csodaporról?
–Nem titok ez. A kőrisbogarat megszárítjuk, aztán porrátörve egy-két csippentést beleszórunk a borocskánkba és úgy áll az ember nemi szerve, mint a bikafasza!
–Na, látjátok, mondtam én, hogy ide kell nekünk leszállni erre a helyre. Éreztem. A hatodik érzékem megsúgta. –magyarázta társainak a főföldönkivüli. Azok sűrűn bólogattak és megpróbálva értelmes arcot vágni, bólogattak neki. A főnök így folytatta.

–Megmondom őszintén, az volt a célunk magával, hogy magot veszünk a heréiből és megtermékenyítjük vele magunkat, de most felpiszkálta az érdeklődésünket. Mennyi búgatópor van készleten öregapám?
–Annyi biztosan van, ami elég egy tucat ilyen nyámnyila legények amilyenek ti vagytok.
–Akkor itt maradunk magánál egy kísérlet erejéig.
–Aztán mi lenne az?
–Szeretnénk visszanyerni a férfiasságunkat. Felserkenteni magunkban a régóta mélyen szunnyadó nemi vágyat! Olyan merevedést elérni, hogy egymást magunkévá tudjuk tenni.

–Ó, ti szegények! Buzik vagytok, vagy homokosok?
–Nem, mi hímnősek vagyunk.
–Hát a’meg milyen jószág? –tátotta el mohos száját az öreg, és elővéve dózniját egy csipet angyaltrombita port felszippantva dóznijából hatalmasakat tüsszentve széles jókedve kerekedett. A zöld emberkék se köpni, se nyelni nem tudtak a meglepetéstől. A biborfurujája olyan hatalmasra dagadt, mint a Toldi kezében lévő petrencésrúd, amivel anno, dacubál, mutatta Budára az utat Ettől aztán kiakadtak, mint a kakukkos óra. De az öreg már beindult és a hozzá legközelebb állót leteperve, lerántva róla zöld overallját, máris a szűzlyukát kereste. Miközben motozta, elkerekedett szemekkel leste annak jó negyvencentisre nyúlt, lankadtan lógó nemi szervét.

–Amaz nyikkanni sem tudott, az öreg hanyattlökte, celőke, vézna lábait a saját vállaira helyezte, és kitapintva vaginaszerű kloákáját felnyársalta bíborlándzsájára. A zöld emberke kéjesen nyögött, miközben katartikus, vulkánszerű kilövelléssel megtermékenyítette Józsibácsi.
–Jöhet a következő!–mondta, és sorra vette mind a hat űrhajóst. A zöld emberkék kielégülten fetrengtek és nyögtek a gyönyörtől. Hiszen elérték céljukat: megtermékenyültek. A főnök tért először magához. Így szólt a többiekhez.

–Indítsátok be a motorokat, és máris megyünk vissza a Zéta Retikulumra! Az öreget magunkkal visszük tanúként. Ott kivallatják majd és kielemezve ezt a port, lekoppintjuk! Az öregnek sehogysem volt andungja velük menni, ezért így okoskodott.
–Idefigyeljetek, ti velem rosszul jártok. Én egy buta öregember vagyok. Viszont itt él a faluban Kuzma, a nagy varázsló! Ő fedezte fel a nemivágy serkentő, lélekvidámító port. Jobban jártok, ha őt viszitek el!

–Mondasz valamit, mert jár a szád!–vakargatta kopasz fejét a fő földönkívüli –elő tudnád keríteni nekünk ezt a mindentudó Kuzmát?
–Ha, akarom…
–Akarjad, mert akkorát sózok a heréidre a sokkolómmal, hogy szárazon elélvezel öreg! Tudok ám én kemény is lenni, ha akarok. –Józsibácsi behúzta fülét, farkát és így alázkodott.
–Jól van, na, nem kell mindjárt bekapni az embert! Elvezetem magukat a Kuzmához.

2.

Vitalij Kuzmovics Kuzma, alias Vitya nemrég rendezte be kacsalábon forgó villáját az angyaltrombita kéjvágy fokozó por jövedelméből. Már jobbadán csak az üzlettel, terjesztéssel és marketingmunkákkal foglalkozott. Az alternatív gyógyászatot hanyagolta, de azért berendezett egy gyógyász szobát arra az esetre, ha exulziv, pénzes beteg keresné fel.

Éppen ebédutáni szunyogálásából riasztották fel a váratlan vendégek. Élükön Józsibácsival óvatosan nyomultak fel a lépcsőn a budoárba, ahol Vitya sziesztázott. Amint meglátta őket, elkezdte hányni magára a keresztet, miközben így kajdácsolt.
–Józsibácsi, hát ezeket a zöldbőrű pofákat honnan szedte?
–Nem kellett ezeket sehunnan se előszedni, jöttek maguktól is! –magyarázkodott az öreg a zöldbőrűek gyűrűjében toporogva, mint a szarógalamb. Kuzma lekászálódva a hencserről, kibújva az egyszál lepedő alól, amivel letakarta magát, hogy alvás közben ne másszák a legyek magára rántva tubigatyáját a hívatlan vendégek elé sietett.

–Agyonazisten!– köpködte feléjük feldúltan a szavakat.–hát magukat mi szél fútta ide? Egyáltalán kik maguk? Hunnan a francból cseppentek ide? Az égből talán?
–Eltaláltad ember: az égből jöttünk ide hozzád, mert tudjuk, hogy te nagyhírű gyógyász és illuzionalista hírében állsz. Csak te tudnád megoldani a mi problémánkat. Egy intelligens faj kihalásának a megakadályozása lenne a feladatod.

–De, mért pont engemet pécéztetek ki?
–Mert te vagy a legalkalmasabb!
– Ne, keserítsetek el, nem elég hogy a kormány megszívatott! Kihúztam az országot a szarból, erre ők elherdálták az összetarhált milliárdokat, és engem rúgtak érte seggbe? Na, ki vele, mi járatban?
–Óriási alkamat kínálunk neked a világ, mit világ: a világűr megmentésére!
–Jól van, tárgyaljuk meg! De mi szükség ehhez a Józsibácsira?
–Ő a játszánkban a kulcsfigura.

–Na, akkor üljünk a tárgyalóasztalhoz. Adjátok elő mi a kérésetek felém!–mondta Vitya és asztalhoz invitálta a zöldbőrüket.
–Vitya megvakarta a bal fülét és máris előtermett a két kanördög Umbi és Sambec képét felöltve magára. Vitya intett nekik és máris terítették az asztalt. Kancsó golyhói, feta, pogácsa és kecsketúró lett feltálalva. Sambec megbuggyantotta a poharakat a golyhóival. Majd konyharuhával a kezükben a vendégek háta mögött állva a további parancsokra vártak.

–Vitya tósztra emelte poharát, amit kötelezően követtek az Ufonauták is. Miközben nyeldekelték a krisztusvallatót szemeik köcsög nagyságúra guvadtak ki. Vitya pedig feltette az első kérdést.
–Mi a probléma uraim? – a kérdésre Tuktuk, a tudóscsoport vezetője röviden, tömören, velősen válaszolt.
–A Zéta Reticulumon nagy baj van. A tudás olyan fokot ért el nálunk, hogy a szaporodás alpári, vulgáris módján régen túlléptünk.  Mindenki egyneművé vált ez által. Egy szaporító csövünk, kloákánk van, amit ötvencenti hosszúra növelt pénisznyúlványunkkal elérve saját magunk által termékenyítjük meg önmagunkat. Így aztán a kéjérzetet önmagunkon éljük, ki másik lény segítségének igénybevétele nélkül.

–Mi ebben az újdonság? A tarajos gőték is hímnősek, önmegtermékenyítők.
–Az igaz, de a mi esetünkben a belterjes tenyésztés odavezetett, hogy annyira egyformává korcsosodtunk, hogy már önmagunkra sincs gusztusunk. Semmi sem kelti fel a kéjérzetünket. Így már ejakulátumot sem termelünk, s nincs magunk, amivel önmagunkat megtermékenyíthetnénk… Félő, hogy kihal a faj.

–Mi a kérés? –vakarta meg fejebúbját Kuzma, Kuzmovics és hogy megerősítse az öntudatát lehajtott egy pohárka lófingatót. Ez a nedű az Imrebácsi által főzött hetvenfokos bürökpálinka, még a keritészsaggatónál is erősebb volt. Viszont a nemi vágyat az egekig kergette az emberben. Vityának most ez kellett, mert olyan, de olyan problémával állt szemben, mint még soha: egy undorító, hímnős, zöldbőrű iránt kellett nemi vágyat serkenteni önmagában, hogy kiagyalhassa a megoldást. Amint elömlött benne az afrozodiákum hatása, libidója akkorára növekedett, hogy ellenállhatatlan vágyat kezdett érezni ezek iránt a zöldbőrűek iránt. Igenám, de ők is ittak a nedűből, és sóvárgó szemekkel méregették egymást. Kezdett valami mocorogni bennük.

–Nos, akkor egyiketek feküdjék fel a műtőszatlomra!–adta ki az ukázt nekik. A legfiatalabb Ufonautára Zöldfülre esett a választás. Hanyattvágta magát a műtőasztalon. Vitya fölé hajolt és tenyeréből energianyalábot bocsátva ki, az ösztöncsakrájának nyílásából előcsalogatta jó negyven-ötvencentinyi pénisznyúlványát. Olyan volt, mint a döglött kígyó, amely az energetizálás hatására elkezd magához térni. Persze, a megivott Lófingató is növelte a gerjedelmét. Mikor már megmerevedett és megtelt vérrel, valamint a vér által magába pumpált ejákulátummal, Vitya elhajlítva bevezetett a kloákájába és hatalmas energialökést adva neki, elélveztette.  Zöldfül kéjmámorban úszva levegő után kapkodva hörögve saját kloákájába ürítette spermiumait.

–Uraim, láthatták, az általam készített bájital hatását. Van-e még kérdésük?
–Az lenne a tiszteletteljes kérésünk irántad, nagy varázsló, hogy tudnál-e egy kísérleti mennyiséget prezentálni nekünk ebből az anyagból. Elvinnénk magunkkal, és ha beválik, akkor üzlet lesz belőle.
–Természetesen rendelkezésetekre bocsátom az anyagot, de ahhoz, hogy ott meghonosítsátok ezeket az alapanyagot adó növényeket, kell egy szakembert magatokkal vinni, aki elszaporítja nálatok a bürköt és a kőrisbogarakat.

–Kire gondolsz varázsló?
–Megmondom őszintén a Józsibácsival jól, járnátok. Ő érti ezt a munkát. Évtizedek óta főzi a bürökteát és gyűjti a kőrisbogarakat.
–Akkor magunkkal visszük az öreget. Na, öreg, csomagoljon, aztán indíts. Máris repülünk vissza!–az öreg minden ízében ellenállt. Húzódozott, hogy nem neki való már az utazás, és különben is mi lesz Mariskanénivel és Riskával, ha magukra hagyja őket?

Az Ufonauták keményen rászóltak. –öreg, ne húzódozzék maga itten! Összekapkodjuk a büröktöveket, lepkehálóval összefogdossuk a kőrisbogarakat, bepakoljuk az asszonyával, tehénkéjével együtt és máris indíts!  Ezzel megköszönve a vendéglátást és a további együttműködés reményében elbúcsúztak Vityától magukkal cipelve a tiltakozó öreget. Valóban összeszedték a környéken található büröktöveket és több ezer kőrisbogarat. Amikor megvoltak, nagynehezen bevonszolták a Riskát és Mariskanénit az Űrkompba, majd gázt adva fellebegtek a kék levegőégbe.

3.

Nem véletlen a mondás, hogy „isten szeme mindent lát!” Ugyanis miközben a földönkivüliek és a kanördögök Józsibácsival és Vityával alkudoztak a szerelmi bájital Zéta Retikulumra való importjáról, az alatt a Mindenható, teremtő atya sem volt tétlen. Figyelt és így gondolkodott.

–Mi lenne, ha az állandóan egymást gyilkoló emberiséget visszatérítenénk a szerelmi csaták vívására? Ha elmerülnének újra a szerelmi örömök, a gyönyör hajszolásába az eszmék, ideák ütköztetése helyett, akkor végre békesség lehetne a földön.
Mindenekelőtt két kerubját küldte le a földre, Vityához, hogy próbálják őt rávenni, álljon a jó ügy szolgálatába. Annyit elöljáróban el kell árulnunk, hogy a kerubok, fiatal, szűz fiúkból kiválasztott szolgálattevők. Feladatuk, a tudás megszerzése és annak őrzése.

A két kanördög, Umbi és Sambec tulajdonképpen csak éjszakai szeretkezésekben állt Vitya szolgálatára, nappal heverésztek és élvezték az alvilág sötétsége után, a földi virágoskert gyönyöreit. A kertben tanyáztak. Függőágyaikban heverészve szívták magukba a trombitavirágok bódító illatát, hogy kellőképpen felajzva éjjel rendelkezésre álljanak Vitya kéjvágyának kielégítésében.

Vitya aznap távol volt, amikor megérkeztek. A két, gyönyörűséges, adoniszi testű, pirosarcú, ártatlan arkangyal fiúcska leszállt a trombitavirág ültetvény kellős közepébe, és azonnal beszívták a virágok bódító illatát. Miután kellőképpen betőtekeztek, elkezdett bennük mocorogni a nemi vágy. Amint ott bóklásznak a kertben, megpillantják a függőágyban heverésző két kanördögfiókát, szárnyaikat meglebbentve fölébük lebbennek.

A két, cigánygyereknek álcázott kanördög igencsak megörült az égből pottyant keruboknak, s mivel szintúgy fel voltak ajzódva a trombitavirágok illatától azonnal elkezdtek szeretkezni velük. A nagy hancúrozásnak Kuzma, Kuzmovics megjelenése vetett véget. Gondterhelten telepedett a kecskelábú asztal mellé. A kanördögök kiugrottak a szerelmi fészekből és máris hozták a feta sajtot, kecsketúrót és a lófingatót. Miután Vitya elverte éhét, hátradült a fonott vesszőfelban és jólakottan lehunyta a szemeit. Ekkor mintha köd ereszkedett volna rá, mintegy delíriumban kikászálódott a fotelból és az eperfa alatt álló hencserre vetette magát.

Alighogy lehunyta szemit, a két kerub ráreppent és miután tubigatyájától megszabadították sec perc alatt, máris elkezdték munkába venni bíborfurulyáját.  Vitya a kéjtől felnyögött, de nem sok ideje maradt a meghökkenésre, mert Tilla máris beleült bíborlándzsájába, míg Lila ráhasalva fodros ajkaival végtelen szerelmi csókkal forrt össze vele. Vitya a hetedik menyországban érezte magát. Tudatából azonnal kitrölte a két kanördögöt és csak a szerelmetes kerubokra koncertrált. Mélyet hörögve, kéjmámorban élvezett el, majd miután lefordult róla Tilla, felült és megpillantva Lilát, magalá gyűrve, bíborlándzsájával rohamra indult a másik gyönyörű ifjú kielégítésére is. Miután őt is magáévá tette hanyattvágta magát a hencseren és a féltékenyen őt, megközelítő kanördögöket elhesegette magától. Elég volt mára!

Miközben az álmok mezején járt a két kanördög összeverekedett a kerubokkal. A nagy kiabálásra, és pufogásra ébredve azonnal megvakarta a jobb fületövét, csettintett és a két kanördög visszament a pokolba. Úgy eltűntek, mint a kámfor. A kerubok hozzábújva, forró testükkel melengették, és végigcsókolták a lábbujaitól a fejbúbjáig. Vitya káprázva ült fel és kérdezgette őket.
–Hát ti kik vagytok, és hogyan kerültetek ide?
–Mi kerubok vagyunk, és maga a teremtő atya küldött egyenesen hozzád, hogy legyünk segítségedre, annak a feladatnak a megoldásában, amit kiszabott részedre.
–Gondoljátok, hogy helyettesíteni tudjátok a két kanördögöt?
–Minden tekintetben –vágták rá magabiztosan és hogy semmi kétsége ne legyen igazmondásukról máris munkába, vették Vityát. Míg egyikük biborfurujáját ajkai közé véve kellő kőkeménységűvé alakította, addig másikuk máris lemeztelenítve magát, lecsatolva szárnyait tűzforró ánusát kitárva beült Vitya bíborlándzsájába.

Felváltva elégítették ki mágusunkat. Mikor már elalélt a kéjtől akkor a hasára telepedtek és angyali mosollyal az arcukon huncutul incselkedni, kezdtek vele.
–Elhiszed-e, hogy mindenben helyettesíteni tudjuk ördögbarátaidat?
–Ami azt illeti a szeretkezésben túltettetek rajtuk. Belőletek nektárillat árad, míg a kanördögöknek penetráns kanszaga volt. De, képesek vagytok-e természetfölötti jelenségeket előidézni. Transzperszonációt, antigravitációt végezni?
–Mindenre képesek vagyunk, amire a teremtő Atya képes. Az ő hatalma felette áll az ördögökén.

–Ha, így van, akkor most jelenjen meg és adja elő, hogy mi a feladatom!
Abban a pillanatban, hogy ezt kimondta kifordult a tér, és ő negyedik dimenzióban máris a menyei Atya előtt találta magát. A két kerub, újra felcsatolt szárnyaikkal az atya karosszéke mögött foglalt helyet és szárnyaikkal legyezgették őt. Az atya elmosolyodott és valószínűtlenül kék szemeivel rájuk tekintve egy gyermek ártatlanságával megkérdezte őket.
–Miért hoztátok elém ezt a földi halandót?
–Ő akart veled szembesülni Teremtő Mennyei Atyánk.

–Szóval, te földi halandó kételkedni merészeltél a létezésemben? –fordult Vityához. Vitya káprázattól kábán így válaszolt.
–Már nem. Állok rendelkezésedre Atyám.
–A tervem, ami isteni terv és számodra parancs, a következő.
–Meg kell oldanod az általános leszerelést! Be kell fejezni mindenféle háborút a földön. Meg kell szüntetni a terrorizmust, és meg kell semmisíteni az összes fegyvereket. Beleértve a nukleáris fegyverektől a légpuskákig, mindent. A fegyvergyárakat el kell törölni a föld színéről.
–És, milyen alternatívát kínálsz helyette nagy jóuram?

–Visszaállítom a teremtéskor eltervezett, szeret, szerelem, kéjvágy szent hármasát. Az embereket visszatereljük a szeretkezésre és utódnemzésre. A szeretkezésben leljék örömüket. A szeretkezés minél rafináltabb módozatait agyalják ki és sex olimpiákon mérjék össze tudásukat.
–Uram, porszem, mitöbb: játékszer vagyok kezeidben csupán.  Nem érzem magamat alkalmasnak a feladatra.
–Mért keresel kibúvókat ember? Hiszen kiválasztottalak!
–Uram, végezhet-e valaki lelkiismeretes munkát, ha nem azonosul a vezérfonallal?
–Éspedig?

–A szeretkezés számomra alternatívan jelenik meg. Az azonos nemű embertáraimmal tudok igazán jót szeretkezni, utódnemzés nélkül.
–Nem mondtál újat fiam. Ne feledd, hogy isten szeme mindent lát. Mit gondolsz, miért kerestek meg tégedet a hímnős ufók? Azért fiam, mert annyira elbuzultak, hogy már az önmegtermékenyítésre sincs andungjuk. A te kéjvágyfokozód és a Józsibácsi búgatópor az ami kihozza őket ebből a csapdából.
–Uram, te nem ítélsz el engemet ezért az ízlésficamomért?
–Nézd, majd behunyom olykor a szememet, ha éppen valamelyik kerubomat teszed magadévá. A munka, amivel kompenzálod, az mindennel felér! Fátylat borít a ferdehajlamodra.

–Ó, drága mennyei atyám: csókolom a szívedet!–hálálkodott Vitya és kezet csókolt az Atyaúristennek. Az pedig elmosolyodott és Vitya fején nyugtatta egy pillanatig tenyereit. Ettől Vitya felvillanyozódva és megdelejezve azonnal elfogadta az Úristennel kötött szerződést. A mennyei Atya felvázolta a tervezetet.
–Két kerubom mindenben segít neked. Tér-időugrás, téráthelyezés, transzperszonáció, alakváltoztatás nem akadály. Első feladatod a büröktea por alakban való elkészítése. Józsibácsitól, amig a Zéta Reticulumon tartózkodik, átveszed a kőrisbogárpor előállítását. Angyaltrombita porod van bőven. Most már csak a stratégia előkészítése van hátra.

Amint innen visszatértek azonnal elkezded a gyártást és a készletfelhalmozást. Ha mindegyikből lesz raktáron száz pud, akkor a kerubok útján jelented nekem. Én pedig kiadom az egyes számú parancsot végrehajtásra. –fejezte be a mennyei atya az eligazítást és egy forró ajakcsókban forrt össze balzsamillatú ajka a bénultan pislogó Vitya ajkaival. A csók alatt agya olyan kéjmámorban úszott, hogy úgyérezte a teremtő, ő, maga tette őt magáévá. Ánusa égett és tüzelt a kéjtől. Teste beleremegett a mámorba. Kisvártatva elengedte az Atya és így szólt hozzá.

–Ezt az érzést kell majd elültetned szereiddel az emberekben. Agyukat átmosva, a szeretkezés
Szemaforját szabadra állítva fel kell őket ültetned Ámor vonatára. Míg a fegyvergyárosokat, a törvényhozások héjáit, a hadurakat, a megsemmisíteni kiszemelt szerelvényekre pakolva elindítjuk a pokolba. Visszaküldjük őket Belzebubhoz a gyehenna bugyraiba. Minden utasítást időben megkapsz kerubjaim által. Most elmehettek! –intett és kifordult a tér. Pillanatok alatt Kurtafán találták magukat Vitya villájának kertjébe a hencseren. Ha pedig már visszakerültek, akkor újult erővel vetették bele magukat a fiúszerelem gyönyöreibe. Mert Vitya tartotta magát a népi mondáshoz: „jobb ma két fiúszerető, mint holnap egy házsártos feleség!”

4

Így is történt. Vitya megsokszorozta a kéjvágypor gyártást és hamarosan összegyűlt száz pud belőle. Ezzel már el lehetett kezdeni az isteni terv megvalósítását. Egy szép napon úgyérezte, hogy készen álla feladat végrehajtására és kerubjai, által jelezte a Mindenhatónak, hogy részéről elkezdődhet a nagy munka. Ahogy a kerubok eltávoztak Vitya amolyan búcsúlátogatásfélét tett a szomszédoknál. Biztos, ami biztos alapon, hátha befuccsol a küldetés, és túszul ejtik, búcsút vett mindenkitől. A villa őrzését Imrebácsiékra bízta, amig távol lesz.

Másnap megérkezett az űrkomp. A két földönkívüli kiszállt belőle, magaelőtt terelve Józsibácsi, a tehenet és Mariskanénit. Miután kitessékelte őket az űrkompból becsukta az ajtót. A kulcsot zsebrevágta az egyik ufonauta és így szólt hozzájuk.
–Megérkeztünk. Ott folytassák szürke földi életüket, ahol abbahagyták! Hogy mi történt magukkal, arról senkinek ne beszéljenek, mert a mennyei atyával gyűlik meg a bajuk, ha eljár a szájuk. Ha ő tesz lakatot a maguk lefcses pofájára, akkor megemlegetik! Elmehetnek!

Józsibácsiék úgy elkotródtak minta szélvész, kergette volna őket. Amint így megtisztult a terep Zöldbőr Vityához fordult.
–Elkészültél az ajzószerekkel?
–Természetesen, a 100 pud anyag bevetésre vár.
–Akkor most bepakolunk és meg sem állunk a pokolig.
–Szűzanyám! Uramisten!–hányta magára Vitya a kereszteket. Hát ezt érdemeltem a szolgálataimért?

–Ne, izgulj! Találkozhatsz régi barátaiddal: Umbival és Sambeccal…
–És, ha nem akarok? Sokkal jobban érzem magamat a kerubokkal.
–Őket is magunkkal visszük.– mondta Tuk-Tuk parancsnok és befejezvén a pakolást a járműbe invitálta Vityát és a két kerubot. Aztán felhúzták a kötélhágcsót és elindult az űrkomp a pokol birodalmába.

Pár óra akklimatizálódás után az űrkomp fedélzetére vezették az Úr színe elé. A Teremtő Menyei Atya ott trónolt a parancsnoki szoba közepén elhelyezett forgófoteljében. Elmosolyodott, majd elébük sietett. Rögtön a parancsnoki asztalhoz invitálta őket és felvázolta a stratégiát.
–Amint megérkezünk a pokol urához az lesz a feladatod, hogy egy ampa port fújjál észrevétlen a helységbe. Ettől Belzebub és a kanördögei részeg bódulatba esnek és elkötelezik magukat a tervem mellett.

–De, uram, hogyan lehet ezt észrevétlen lebonyolítani?
–Ne, izgulj! Előtte lenyeletek veled, egy ampával, és szépen, lassan kileheled a port. Semmit sem vesznek észre. Olyan leszel, mint egy kovácsfújtató. Értjük egymást?
–Értem uram, csak fel nem foghatom. Mi értelme ennek?
–Ne kérdezősködjél, bízzál bennem! –mosolyodott el az Úr és elbocsátotta Vityát.

Minden úgy történt, ahogy eltervezte. Mielőtt a pokolba érkeztek volna, lenyelette Vityával a port. A pokol tornácán landolva bíborszőszenyeget terítettek az ördög szolgái elébük. Maga ő fő ördögsége Belzebub sietett elé fogadására. Testközelbe érve fél térdre ereszkedett a nála egy fokozattal magasbbrangú teremtő istenség előtt és várta, hogy a másik, a fejére helyezze tenyerét. Ezzel is jelezni akarván alárendeltségét. Az úr két vállát megérintve felemelte és testvéri csókot nyomott a főördög orcájára. Belzebub a meghatottságtól elsírta magát. Tapsolt és a szolgák gyaloghintóba ültetve a pokolbeli birodalom központi épületébe vitték a becses vendéget és kíséretét.

A terített asztal mellett a pokolbeli Édenkert legfinomabb gyümölcseit csemegézték és tüzes vérvörös borokkal koccintottak a találkozás örömére. Miután kellőképpen ellazultak, az úr, hátradőlt karosszékében és Belzebubnak mélyen a szemébe nézve a következő ajánlatot tette.
–Ássuk el a csatabárdot testvér! Évezredek óta vetélkedtünk egymással az emberi lelkekért. Döntetlenre állunk. Te sem tudtál mindenkit az érzékek, a pénz, a kivagyiság akoljába terelni, de én sem a templomokba. A léleknemesítés mindkettőnk részéről dugába dőlt.

–Egyet tehetünk: elkötelezzük magunkat a benemavatkozás elve mellett. Hagyjuk magukra őket, tegyenek, amit önszántukból jónak látnak.
–Igazad van Mennyei Atyám! Hagyjuk őket maguktól rájönni mi a jobb nekik. Akarata ellenére senkit sem lehet boldoggá tenni. Majd, ha rájönnek az igazságra, akkor maguktól rálépnek a helyes útra.
–Egy dolgunk van még testvérem, amit el kell végeznünk! Ezért vagyok itt.
–Éspedig?

–Meg kell szüntetnünk a háborúskodást, egymás gyilkolását, kirablását, becsapását… El kell érnünk a lelki öntisztulásukat. –a főördög vakarta a fejét és sehogy sem akart belemenni a kelepcébe. Hiszen, ha egyszerre megszűnnek a gazemberségek, akkor a pokol kemencéit ki kell oltani. Nem lesz szükség a gyehennára, purgatóriumra.  Ettől elfancsalodott a képe és így szól az Úrhoz.

–Ne vedd el a kenyeremet uram! Mi lesz velünk itt a pokolban, ha munkanélkülivé teszel minket? A háborúskodást megszüntetni szép dolog, nemes az eszme, támogatom. De, a többire nem vagyok vevő. Már ne is haragudjál, de mi értelme van akkor a földi létnek, ha egyszerre mindenki egyformán jó? Falanszteremberekké válva semmi izgalom, nem lesz az életükben. Nem, ezt nem vállalhatom fel! –lamentált Belzebub és farkával idegesen dobolt a kövezeten. Ekkor adott jelt Vityának az úr és az elkezdte fújni kifelé magából a kéjvágyport. Hamarosan megjött a hatása, mert Belzebub elkezdett vigyorogni, és nagy bobejka szemeket meregetni az Úrra. Megkívánta őt.

Az úr kitárta felé karjait, magához ölelte és érzéki, szerelmes csókkal forrtak össze ajkaik. Valósággal megbabonázta a sátánt. Belzebub azonnal aláírta a békekötést és együttesen kimenvén a selyemrétre elásták a csatabárdot. Dolga végeztével az Úr visszaszállt az űrkompba és fel lebegett a pokolból a kék levegőégen át a Zéta Retikulumba.

A szerződésben az állt, hogy Belzebub a pokol minden hatalmával segíti az Úr földi helytartójának kinevezett kommandós erők parancsnokát: Vityát.  Így is történt. Az űrkompon megkapta Vitya az utolsó eligazítást és kis kitérőt téve Kurtafára, kitették a kompból. A két arkangyal és a pokolból magával hozott két kanördög vele maradt összekötőként a pokol és a meny között. Vitya hamar visszazökkent a földi teendőkbe és tovább gyűjtögette a trombitavirág magokat, hogy alkalom adtán megőrölve azokat kéjvágyport készítsen belőlük, a következő bevetésre várva.

5

Egy este, éppen a kerubokkal való szeretkezés közben fentről üzenet jött. Az Úr arca jelent meg és közölte, hogy készüljenek fel a következő bevetésre. Éppenhogy kibontakoztak egymásból máris sorolta az úr a feladatokat.
–Van készleten Datura magvatok?
–Több zsáknyi uram!
–Most hosszabb időre búcsút kell mondanotok Kurtafának. Kiküldetésbe küldelek benneteket egy nemes misszió elvégzésére.  Vedd magadhoz a két kanördögöt és a kerubokat is. Mindanyiotókat katonákká változtatlak és behelyezlek a kormány Afganisztánba induló expedíciós hadtestébe. A feladatot később kapjátok meg a helyszínen. Parancsom: az összes Datura magvat és port vigyétek magatokkal málhaként! A többiről intézkedem! Vége. –fejezte be a mennyei Atya és eltünt az arc.

Éppen csak összekészítették az útiholmit, máris katonákká változtatta őket a Teremtő, alias Mennyei Atya. Hörögve, zihálva egy hernyótalpas, páncélozott katonai szállító jármű állt meg a villa előtt. A kommandósok kiugráltak, lőállást foglalva biztosították a helyszínt. Maga a Honvédelmi Miniszter és a Miniszterelnök lépkedett peckesen a lépcsőkön fel, a hatalmas verandára. Vitya és négy kísérője már felmálházva, katonai egyenruhába öltözve várta őket.  Hellyel kínálták a két főembert a kecskelábú asztal mellett és várták az eligazítást. Az első pohár lófingató után a miniszterelnök vezette fel a témát.

–Kedves Kuzma Kuzmovics, kineveztük Önt az expedíciós újjáépítési erők pszihíáterévé, táborszarnagyi ranggal. A feladat rendkívül bizalmas és szupertitkos. A világ sorsa függ a sikeres végrehajtáson. Maga az Unió kérte fel hazánkat, hogy a segítségeddel számoljuk fel a máktermesztést, kábítószergyártást és az Alkaidát Afganisztánban. Ez természetesen azt is jelenti, hogy Bin Ladent és az összes terrorista agytrösztöt el kell fognunk és száműzni a földről. Minden égi-földi és pokolbéli segítséget megkapunk. Ezt ígérte maga az Unió Elnöke személyesen.

–Fercsikém, csak így: per Fercsi–fordult a miniszterelnökhöz Vitya– örömmel tölt el, hogy belémhelyezted a bizalmadat, de ekkora feladatra az én szerény képességeim nem predesztinálnak. Félek, hogy túl magas nekem ez a szint, nem tudok maradéktalanul megfelelni a feladatnak!
–Csönd, pofa be! Haverok vagyunk, vagy nem! –kaffogta a miniszterelnök és újabb pohár lófingatóval megtunkolt golyhóit gördített le a torkán. Úgy járt az dámcsutkája mint a lúdnak tömés közben. Majd kissé megenyhülve így folytatta.
–Te már annyiszor bizonyítottál! Tisztában vagyunk a képességeiddel és segiőtid hatalmával. Ezt a feladatot is megoldod nekünk. Ezáltal a magyarok becsülete az égig ér, és újra toppon leszünk!

–És, ha csapdába csalnak, felrobbantanak bennünket ezek a minden hájjal megkent terroristák? Arra nem gondolsz miniszterelnököm, hogy én is emberből vagyok? Ha én kifingok, akkor lőttek a felmagasztalásodnak! Becsődöl az ország!
–Már nem– tette hozzá rezignáltan a miniszterelnök és megtoldotta még a következőkkel – gödörben vagyunk pajtás. Hiába fogadták el a konvergencia tervezetünket, most meg a nép fenyegetőzik a meglincselésünkkel, mert a megszorításokkal nyomorba döntöttük őket.
–Magánügy– rándította meg vállát Vitya és szemével intett a kanördögöknek, fújjanak a ventillátorba egy kis kéjvágyport. Amint a por széjjelterjedt a verandán olyan ütemben nyílt fülígérő mosolyra a miniszterelnök szája és hatalmas karjait kitárva magához akarta ölelni az egész világot.

Vitya mégegyszer rákérdezett: – főnök, ha elkapjuk ezeket a gezentorokat, internáljuk őket a világűrbe, biztos, hogy béke lesz a földön?
–Nem teljesen, de egy kis szelettel mi is hozzájárulunk a békéhez. Még hátra lesz az imperializmus, a fináncoligarhia, és a katonai héják karanténba zárása, majd a világűrbe való internálása. Ehhez előbb kelepcébe kell csalnunk őket. De, ne siessünk elébe a dolgoknak barátaim, majd időben, a helyszínen mindenről megkapjátok a parancsot. Most pedig zenét!

Vitya intett a keruboknak és máris megszólaltak a szférák zenéi. Pillanatok alatt hatalmas jókedvük és táncolhatnékuk kerekedett az uraknak. Vitya és Fercsi összekapaszkodva járták a guggolóst, míg a két kanördög a honvédelmi miniszterrel ropták a guggolóst. A kéjgáz persze széjjelterjedt az udvaron is és a kommandótok agya bepárásodott, kéjvágy ülte meg a limbikus rendszerüket. Libidójuk az égig ért.  Eldobálva simaszkjukat, fegyvereiket, letépték magukról fekete kommandós ruházatukat, és anyaszült meztelen kezdték el a két kerubot majd egymást taperolni. A szomszédok ámulva támasztották a kerítést. Ilyet már régen láttak.
Ekkor hűvös szél kerekedett, mely elmosta az agyakra rátelepedett kéjmámort, és szégyenlősen kapkodták magukra ruházatukat a magukból kivetkezett állami emberek. A honvédelmi miniszter kiadta a parancsot:– gépkorira! Mindenki elfoglalta a helyét a hernyótalpas járműben. Végül beterelték Vityát és a négy segédjét katonai mundérba öltöztetve. A sort két kommandós zárta, hatalmas, telizsákokat cepelve a járműbe. Becsukták a jármű ajtajait és máris felbőgött a motor.

A kerítést támasztó bámészok közül kivált Imrebácsi és kulcskarikáját csörgetve belökte a kiskaput, majd így fordult a többiekhez.
–Hát, elvitték a Vityát! Megint őrizhetem a villáját. Ki tudja, mikor jön vissza, ha egyáltalán túléli ezt a kalamajkát, amibe belekeveredett. Modtam én neki, hogy hagyjon fel ezzel Daturával, de nem lehetett ennek beszélni! Ment a maga feje után.
–Nem látta keed, hogy vitték! –fontoskodott Józsibácsi, aki nemrégen tért haza űrbeli kiküldetéséből. A saját bőrén tapasztalt, milyen az, ha akarata ellenére viszik az embert. Imre az orra alatt dünnyögve köpte felé a szavakat.
–Ahogy keed visszakerült, majd visszagyün ez is. Addig meg őrzöm a házat. Ide, még egy légy sem röpülhet be, mert légmentesen lezárok minden nyílást!

A repülőtéren minden készen állt az indulásra. A bevetésre induló expedíciós hadsereget felsorakoztatták. Elhangzottak a búcsúbeszédek. Eljátszották a Rákóczi indulót, majd elkezdték a hatalmas teherszállító gépekbe való beszállást. A végszóra befutott a Vityáékat szállító hernyótalpas is. Egyenesen a nyitott ajtajú hatalmas teherszállító géphez tolatott és máris elnyelte a gép belseje. A honvédelmi miniszter megadta a jelet és a gépek levegőbe emelkedtek.

6
Röpke tízórás repülés után Afganisztán legveszélyesebb, a talibánoktól hemzsegő, máktermesztő paradicsomába érkeztek. A Rütyizizi tartomány az égígérő hegyek, koszorúzta hatalmas több ezer négyzetkilométeres völgyet, és két Pakisztánnal határos járhatalan hegyláncot foglalt magába, számtalan barlanggal, ahol valószínűleg Bin Laden is rejtőzhetett. A feladat nagyságánál csak veszélyessége volt nagyobb. Mihelyt letáboroztak és elhelyezkedtek a körletekben a Mindenható máris üzent Vityának kerubjai által.

–Elsőszámú feladatod lesz páncélozott helikoterekről lereglonozni az összes mákföldet. Ettől leégnek a levelek és elpusztul az összes ültetvény. Így az idei máktermés szüretelésének kiesése, óriási anyagai veszteséget fog okozni a talibánoknak. Miután elszáradtak a mákfejek és lehullottak a levelek, azonnal a levegőbe emelkedtek, és a mákföldeket megszórjátok Angyaltrombita magvakkal. Én esőt bocsátok rájuk és két héten belül hatalmas Angyaltrombita erdők nőnek. Amikor elkezdenek virágozni, akkor meglepő dolog fog történni. A bódítóan kéjes illattól a terroristák harciassága úgy eltűnik, mint a kámfor. Ekkor jön el a ti időtök.  Teljesítsétek a parancsomat!

Vitya és csapata a parancs szerint járt el. Egy hét alatt úgy kipusztították Afganisztán mákmezejét, hogy írmagja sem maradt. Mivel a tavalyi termést már régen eladták, nem volt utánpótlás. Bedugult a pénzforrás is. Ahogy fogyott a pénz és amilyen mértékben ontották a trombitavirágok a bódító kéjgázfelhő illatot úgy szállt el a talibánok és önkéntes terroisták harci kedve. Bin Laden kétségbe volt esve. Térdenállva, szakállát és köntösét megszaggatva kérte Allahot, hogy fordítaná vissza ezt a folyamatot és hozná meg a terroristák harci kedvét. De sóhaja nem talált meghallgatásra.  Végső kétségbeesésében összehívta a világban titkon beépült terrorcsoportok összes vezetőjét. Az új stratégiai tervet a Merkent hegy gyomrában lévő barlang főhadiszálláson akarták megtárgyalni. Ide tartott a világ összes terrorista vezetője.

Viszont ide tartott egy harcias táliboknak álcázott kis csoport is. Mondanom sem kell, hogy Vitya, a két kanördög és a két kerub alkotta a kis csoportot. Amint átestek a szigorú ellenőrzéseken, máris a tanácskozás kellős közepében találták magukat. Bin Laden elkeseredve ecsetelte a harci morál megromlását és a harci kedv nullára amortizálódását. Mutassatok nekem csak egyet is, aki harcolni akar a szent ügyért! Tekintett körben könyörgőn, amikor Vitya kilépett a sorból és négy társa felzárkózva követte lépteit. A nagy Bin Laden elé érve magabiztosan megszólalt.

–Fényességes vezérünk, aki fényesebb vagy a napnál! Mi, kis porszemek Rütyizizi tartomány vad harcosainak üzenetét hozzuk! Harcolni akarunk a szent ügyért, amig csak írmagja is létezik a gaz kapitalistáknak! Nyiss nekünk tért, adj feladatot számunkra!
Bin Ladent meghatotta ez a heves harci kedv, és azonnal magamellé ültette őket a kerevetre. Vitya előjött a farbával.

–Nagytekintetű vezír! Hallottuk, milyen csapás érte az ügyet: valami gazemberség folytán az amik kipusztították a mákültetvényeket.
–Jól látod gyermekem, a fényességes padisah világítsa meg az elmédet! Ez a csapás összeroppantotta a pénzügyi gerincünket. Egy időre le kell állnunk a robbantásokkal, de reméljük hamarosan pénzforráshoz, jutunk arab testvéreink által.
–Én tudnék egy alternatívát, ha méltótatnál figyelmedet és tekintetedet felém fordítani, te, akinek arca fényesebb a napnál! Meghallanál egy porszemet, aki a talpadig sem ér fel?

–Beszélj, testvérem: hallgatlak!
–Birtokomban van egy olyan szer, amivel meg tudod változtatni az ellenség tudatállapotát. Ha például kiszórod Amerika felett, akkor elvesztik a harci kedvüket, és ellenállás nélkül átadják neked Washington és NewYork kulcsait. A fehérházat átépítik neked mecsetté, ha úgy akarod.
Nem kell többé itt a világvégén kuksolnod, ha rám hallgatsz. Megválasztatunk amerikai elnöknek! Te leszel a világ ura!
–Miért higgyek neked?
–Tegyünk egy próbát.
–Jó, tegyünk egy próbát. Ha, te most átfordítod a vezéreim apátiáját harci kedvvé, akkor hiszek neked.

–Állok elébe!–mondta Vitya és megvakarta bal fültövét. A kanördögök máris bele szórták a kéjvágyport a légkondiba. Perceken belül vad harci kedv uralkodott el a vezérek közül. Mindenki fente a kardját és azonnal csatába akartak indulni. Bin Ladenben is vad harci kedv lobogott. Eddig pislákoló libidója emelkedni kezdett. Mindenesetre nagyon elnyerte a tetszését a mutatvány. Bizalmába fogadta Vityát. Vitya a vezír lábainál ülve sutyorogni kezdett vele.

–Vezírem, ha ez nem győzött meg eléggé, akkor tegyünk még egy próbát!–javasolta.
–Lássuk a medvét!–hümmögött felajzottan Bin Laden. Vitya elővezette a témát.
–Egy rajtaütésen túszul ejtettük az amik lopakodó ürkompját.,személyzettel együtt. Parancsodra várunk, hogy felszállhassunk veletek, és Amerika felett kiszórjuk a tudatmódosító port. Saját szemetekkel győződhettek meg a hatásáról.

–Rendben van, állunk elébe. Utánnam! –adta ki a parancsot és az egész stáb elhagyta a barlangot. Beszálltak az űrkompba és elindultak Amerika fölé. Természetesen az űrkompot a két kerub szerezte a Mindenhatótól. Így minden manőverre képessé volt téve. Az űrkompba már előre betárolták a kéjvágyport, és úgy alakították ki a fúvókákat, hogy bármikor ki lehessen fújni a port. Bekapcsolták a motorokat és meg sem álltak Amerikáig. Amerika fölé érve kifújták a port a Pentagon felett. Meg is lett a hatása. Mindenki megtagadta a hadparancsokat. Bush elnök kétségbeesetten hívta össze a kongresszust. Vissza kellett állítani a hadsereg tekintélyét. A kongresszusban nyomott hangulat uralkodott. Már-már úgy látszott, hogy a héjáknak leáldozott, amikor elnapolták az ülést. Az elnök gyászos hangulatban vonult vissza lakosztályába.

7

Bush elnök az ovális teremben kuksolt. Lábainál hű ebe: Blötymötty hevert, fülét, farkát lógatva. Ő is átvette gazdája hangulatát. Amint így szomorkodnak, egyszerre kivágódik a terem ajtaja és maga Bin Laden és öt kísérője, lépdel felé peckesen. Az elnök először kétségbeesett kísérletet tett a riasztó megszólaltatására, de egy láthatatlan erő lefogta a kezét. Moccanni sem tudott a bénító rémülettől. Sehogysem ment a fejébe, hogy a szupertitkos, megerősített őrségen hogyan tudtak ezek átjutni. Amint egymást kergették fejében a baljóslatú gondolatok egyszerre előtte magasodott a majd kétméteres Bin Laden mindent elsötétítő alakja. Hirtelen elbődült.

–Insallah! La’ illah ill Allah! –Bush hirtelen összeszedve magát egy, dicsértessékkel válaszolt. Bin Laden leült mellé a kerevetre és vállát átölelve csak ennyit mondott neki.
–Barátom, szívjuk el a békepipát!
–Úgy gondolod testvérem?–tekintett a nála jó, két fejjel magasabb terroristavezérre fel.
–Nézzed, én már megtértem. A fényességes padisah megvilágította az elmémet. Fölösleges és meddő dolog egymással csatáznunk. A népnek is jobb lesz. Megszűnnek rettegni, hogy hol, mikor robbantgatjuk fel hidaikat, toronyházaikat, intézményeiket és ő magukat.

–Én benne lennék, de értsd meg testvér előbb jóvá, kell hagyatnom a Kongresszussal! Hogy világistsam meg az elméjüket, hogy felesleges pénzkidobás, amit mi amerikaiak rendcsinálás gyanánt Afganisztánban, Irakban véghezviszünk. Leverünk egy lázadást, felakasztatunk öt-hat  terroritát és kétszáz áll helyükbe. Nem is értem, hogy tudtad őket ennyire felpiszkálni ellenünk. Hiszen mi csak jót akartunk nektek. Elhozni a demokrácia fényes igértetét. Eh, minden dugába dőlni látszik…–kesergett az elnök. Bin Laden így válaszolt neki.

–Hja a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve elnököm. Most megismeritek a poklok kínjait! Már a két pokoli tornyotok ledöntésével ízelítőt adtunk nektek Allah hatalmából. Nem tanultatok belőle, hanem felheccelve a világot ellenünk fordítottátok a nemzeteket. Azóta, mint egy sivatagi sakál sötét barlangokban kell bujkálnom, nekem, Allah nagy vezírinek! Szeretnék már kijönni a fényre, arcomat megmutatni a napnak testvérem. És ez rajtad is múlik.

–Ó, miben tudnék én neked segíteni, te Allah rendíthetetlen harcosa? Egy szavadra milliók indulnak önkéntes halálba érted!
–Nem én értem, hanem Allahért. Tudd meg gyaur kutya, hogy minden általunk, igazhítűek által a pokolba küldött gyaur a túlvilágon minket fog szolgálni. Az önkéntesen magukat felrobbantgatók egyenesen a paradicsomba jutnak. Miért ragaszkodtok akkor éppen ti ehhez a földi pokolhoz?
–Mondasz valamit fényességes padisah! De, ha a Paradicsomba bekéredzkednénk, mi keresztények, akkor ott nem jutna nekünk hely, mert a dzsihád mártír harcosai már lefoglaltak minden talpalatnyi helyet. Inkább kössünk békét! Ti maradjatok Afganisztán vad hegyei között, termesszétek a mákgubóitokat, mi pedig a fegyverek helyett kapanyeleket fogunk nektek gyártani, az nem sül el…

–Idefigyelj, te gyaur kutya! Most utoljára szólítalak fel, hogy szívjuk el a békepipát, különben magam előtt küldelek a pokolba!  Embereim parancsomra várnak és fejedet veszik egy nyisszantással!
–Én nem is bánnám már, ha a Paradicsomba kerülnék! Ha tudnám biztosan, hogy nem a pokolba, hanem a mennybe jutok, akkor talán még egyszer megpróbálnám a kongresszust rávenni, hogy tegyük le a fegyvereket.

–Nem elég ember: meg kell semmisítenetek! Éppenezért, most mi ketten elszívjuk a békepipát, utána pedig a kertben ünnepélyes keretek között elássuk a csatabárdot! Oké?
–Legyen meg isten akarata!–adta belegyezését Bush elnök és rágyújtott a Vitya által felé nyújtott békepipára. A pipában természetesen datura dohány volt tömködve. Ahogy szívta, agyát elöntötte a nyugalom, és a kínzó gondolatokat kiütötte a kéjvágypor. Lebegni kezdett és úgy érezte, hogy magához tudná ölelni az egész világot.

Bin Ladent szintén valami meghatározhatatlan kéjmámor kerítette hatalmába. Máris a Paradicsomban érzete magát. Miután csonkig szívták a békepipákat, kiballagtak a kertbe. Bush elnök kezébe vette a felé nyújtott ásót, ásott egy sort, majd Bin Laden is ásott egy sort. A gödörben elhelyezték a két csatabárdot és betemették. Fölébe emlékeztetőül egy bukszusbokrot ültettek, amit az ott sertepetélő Blötymötty kutya, kanyikutya lévén, azonnal le is vizelt.

Visszatérve az ovális irodába aláírták a kétoldali leszerelési nyilatkozatot. Az elnök szárnysegédje azonnal rohant vele a napok óta szüntelenül ülésező kongresszusba. A két kanördög sem tétlenkedett. Teremszolgáknak álcázva magukat belopakodtak az ülésterembe és megkeresve a légkondit beleszórták a kéjmámor port.  Percek alatt az eddig vadul ellenkező héják is úgy megszelídültek, mint a galambok. Megszavazták a leszerelési egyezményt.

Amint megjött a jó hírrel a szárnysegéd Bin Laden az űrkompba invitálta Bush elnököt a vezérkarával együtt.
–Jöjj kedves barátom, hátra van még a fekete leves! –invitálta őket Bin Laden. Mit volt mit tenniük, követték a fedélzetre. Amint a fedélzeten volt az összes háborús tűzgyújtogató tábornok, hirtelen légmentesen bezáródtak az ajtók és a levegőbe emlkedett az űrkomp. A kávét kortyolgatva kigúvadt szemekkel nézték a kabinablakokon, amint Amerika és világszerte, Afganisztánt is beleérte egyre-másra robbannak fel a fegyver és lőszerraktárak, semmisülnek meg az atomfegyverek.

Az űrkomp meg sem állt a Zéta retikulumig. Azonnal a teremtő menyei Atya elé vezették az elnököt és Bin Ladent. A többieket pedig internálták egy sóbányába. A menyei Atya átadta nekik az eberiség megmentői érdemérmet az összes szarcsimbókokkal, és cafrangokkal együtt. Így köszönte meg az emberiségért tett szolgálataikat.

Miután saját kezűleg a nyakukba aggatta a kitüntetéseket így fordult hozzájuk.
–Barátaim, ezennel köszöntelek benneteket, a Zéta Retikulum állampolgáraiként. Mától igaz ügyet fogtok szolgálni. Feladattal bízlak meg benneteket. Ha sikeresen végrehajtjátok, akkor bekerültök a Paradicsomba, ha kudarcot vallotok, akkor sajnos a Pokolba juttok.
–Állunk elébe uram! –vágták rá egyszerre.
–A feladat a következő. Visszamentek az űrkomppal a földre, egyenesen Magyarországra. Most ennek a népnek két ilyen nagy tudású, szervezőképességű stratégára van szüksége. Ki kell húznotok az országot a gödörből, amibe vezetőik taszították őket.

–De, uram, mi lesz Amerikával? –siránkozott Bush elnök. Az úr ezt is megválaszolta.
–Amerika jól meg lesz nélküled fiam. Ha jól látom már választottak is elnököt, magukat. Tégedet pedig hősi halottá nyilvánítottak. Egy kettőre gatyába rázzátok a magyarokat, aztán jöhettek ide, a Paradicsomba, hogy a keblemre ölelhesselek benneteket.
–És, ha a magyarok begye nem veszi be, amit beadunk nekik? –okvetelenkedtek a kiküldetésbe indulók. Az Úr ezt is kimagyarázta.

–Mellétek adom a két arkangyalt. És persze ott lesz földi összekötőm, Vitya, a csodamágus is veletek. Ő aztán jól ismeri a magyarok lelkületét. Tudja, hogy milyen maszlagot kell beadni nekik, hogy lenyeljék a megszorítások békáját, amit ti fogtok lenyomni a torkukon.
–És, ha kiokádják uram? Ennek a népnek már annyi moslékot öntöttek a médiák a fejére, hogy nem hisznek még annak, se amit látnak! –Lamentált Vitya, félve, hogy nem jut élve a Paradicsomba, mert meglincseli a tömeg. Az úrellentmondást nem tűrően utasította őket.

–Induljatok a küldetésre, mert minden percért kár! Pesten már lincseléshez készülődik a tömeg. Meg kell mentenetek a miniszterelnököt és a kormányt! Pakoljátok be őket az űrkompba és küldjétek fel ide hozzám őket a sóbányába. Majd itt megtanulják a magyarok istenét… Áldásom rátok!
 



Utoljára változtatva 11-02-2006 @ 09:14 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: zsuka49
(Ideje: 11-03-2006 @ 07:07 am)

Comment: Én ezt már olvashattam tőled Gyulám, olyan ismerős nekem!!????:))) Zsuzsi


Hozzászóló: Bogumil
(Ideje: 11-03-2006 @ 08:14 am)

Comment: Zsukám! A forráson olvastad és hsz-eltél is. Puszi neked! Szeretettel:bogi


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds