Készülődnek a szavak,
érzem, bizsereg az ujjam...

Kicsit nehéz így, hogy nem hiszek,
de szembe jön a múltam, és
arra gondolok, hogy mégiscsak,
vannak ott fenn - istenek, vagy angyalok.
(Nekem mindegy, minek hívod őket.)
Mert a lényeg: mi bennük szerethető,
hogy tévednek ők is!
Bár meglehet, kicsit kisebbet,
mint, te vagy én,
de ettől lesz oly könnyen átélhető,
hogy angyal vagy te is!
Csak épp szárnyad szeged,
de aztán meghódítod újra a kéklő eget.
Lásd! Újra ragyog a Nap!
Ölébe kap az élet,
és újra érzed,
hogy mindent elérhetsz
- miként az istenek -,

a szélbe kapaszkodva
repülsz tengerek felett.