Vaskos papírok
szegetlen szélei
mentén önéletem
rajzolom
grafittal por
nyomot kötök
fehér alapomra
alakomra radír
rengeteg korrektül
korrigál idevalóságomra
nyomva bélyeget:
a dossziéba így beférek.

Lettem egy hol
millió a karcolat
pályám elindul
bürokrata fogad
dől a vaskos
lét elem
csak gyerek ne legyen!

Fáradt álmok síkba
nyújtott forgó szele
vas fonatban szagolja
szürke hajnalom
minden reggel
talicskával szállítom
karikáim könnytelen
szemem alá dombra
gyűl az égbe kiáltó 
gyötrelem.

Elég e lét
malterom lesz a „nem tevés”
kegy rendszer bódító falában
helyzetem így szűken alakul
téglasorom hátba ver ugyan
„pártatlanul” de lesütött szemű
lendületbe köp a góré
könyörtelen forgok
esetlen sorsomon (leendő sírromon)
a lángoló éjszakába
kiesek,

Nyúzott álmaim mögül
önélet arcom helyett
lopott papírra
inkább ingyen verseket vetek…