Az élet forrása
Mikor a szemeimet lassan behunyom,
Egy messzi tájra érkezik gondolatom.
Mily’ szép tisztás ez! Huncut szellő szava zúg.
Gyönyörű virágágyás kísér, mint egy út.
Még ma elindulok! Miért is ne indulnék?
Míg lágy fuvallat kísér, miért is hátrálnék?
Futok, rohanok az ismeretlen felé.
Érzem, hogy az út végén vár egy új esély.
Esély a folytatásra, egy jobb életre,
Egy új napra, a világ megváltására.
A választás előttem áll, döntenem kell.
És ebből rájöttem: — Végre megérkeztem!
Tekintetem megakad a virágoknál.
Ni-ni! Egy kis forrás merészen csordogál!
Szép vidáman, mintha lenne választása,
Folydogál egy közeli völgynek torkába.
Eme völgy piciny tündérkék laktanyája,
Kik vígan táncolnak egy lakodalomban.
—Ember nem zavarhatja víg lakhelyüket —
Gondoltam, s két kezem mártom a forrásba.
Mivel útközben igencsak megszomjaztam,
Az élet vizéből vígan kortyolgattam.
Hirtelen felébredek édes álmomból,
S ráeszmélek, hogy a valóság fárasztó.
Hisz mindenki az örök életre vágyik,
Pedig ott van benned is; a lelked mélyén,
Mert akiben az élet vize létezik,
Annak igaz lelke sohasem távozik!
2006-08-03 |