Erdő mélyén, lombok, mohák közt élt egy lila rózsa. Szerette természetbeni életét, de napjait megunta. Arra járt egy vadász, letépte a rózsát. Hazavitte, vázába tette, élvezte illatát. A kicsi rózsa boldog volt, végre magához tért- tekergette kicsi fejét - mennyi, mennyi szép! Hálából szerelmes lett a vadászba, s szobáját ellepte illata orgonája. Tündökölt és kivirult, tüskéi is lehulltak, illatozott, csodált. Egy nap így szólt a vadász: szépen illatozol kicsi lila rózsa de az időd lejárt, itt nem maradhatol. A kicsi lila rózs sikoltott, majd fejecskéjét lehajtva, szemét lehunyva a halált engedte tápláló vizébe, szára felszívta. Kiszáradt, megfulladt. |