régen, télen, a szükségben, mikor rőzsét
futottunk gyűjteni szerteszét,
futottunk, gyerekek, szedtük-hordtuk,
sparherdba, kályhába bedurrantottunk,
boldog-mohó képpel a konyhában forogtunk,
a melegben boldogok voltunk, duruzsoltunk,
s lestük, sarjadásában éhes-korgó gyomrunk
teletömni nemsokára mivel fogjuk,
tele ám, lyuk ne legyen rajta,
de egy se’, mert bizony arra
csak újabb morgó korgást hallatna, …
Istenem, de sokszor is így esett,
rőzse, sózott, hajában főtt krumpli, pogácsa,
szaladtunk is érte a meleg-finom konyhába,
Anyánk zavarban volt, csak ez tellett,
de hát egy gyereknek még mi kellett,
betyáros öröm volt ez nekünk,
Istenem, csak legyen rőzse mindenütt!
|