| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az Angyal Ideje:: 11-14-2006 @ 08:35 pm |
|
|
|
|
| Az Angyal
Álmos, szomorú, esős őszi nap volt. Az emberek nyakukat behúzva siettek az utcán. Volt aki kalappal, volt aki esernyővel védekezett az égi áldás ellen. Az autós forgalom a megszokottnál is nagyobb volt. Ilyenkor azok is kocsiba ültek, akik egyébként az a tömegközlekedési eszközökön nyomorognak a tömegben.
Ezen a napon minden és mindenki ontotta magából az esővíz félreismerhetetlen illatát. Mindenki igyekezett száraz, fedett helyen tudni önmagát.
Egy fiatal lányt kivéve. A fő utcán sétált végig, hosszú ébenfekete haja vizesen a hátára simult, smaragdzöld szeméből patakzó könnyei összekeveredtek az arcába csapó esővel. Nem sietett, nem gondolkozott, nem érzett már semmit sem. Csak ment előre, fogalma sem volt hová. Magányos és kitaszított lélekként bolyongott, kereste helyét a világban, arról sem véve tudomást, hogy bőrig ázott már. A járókelők rosszalló pillantásokat vetettek rá, de egyikük sem vette a fáradtságot, hogy legalább megszólítsa.
Kirakatok mellett sétált el, s az üzletek más és más portékával csábították volna: száraz ruhák sora sorsukba belenyugvó műanyag szemükkel unottan bámuló kirakati bábukon,
friss, illatozó pékáruk, finom, drága bőrcipők és rengeteg más kacat. Ügyet sem vetve rájuk ment tovább, s mozdulataiból, egykor ragyogóan sugárzó szemeiből fájdalom, magány és rengeteg leírhatatlan érzés tükröződött.
Ahogyan haladt a város széle felé, egyre ritkultak a színes kirakatok, s a több emeletes városi irodaházak. Helyükett kisebb bérházak, dísztelen, törött üvegű boltok vették át.
Az egyik (még épen maradt bérház) kapualjában 10-12 éves külvárosi kölykök szakadt, mocskos ruhákban fogocskáztak az esőtől védve. Jobb szerettek volna az utcán lógni, az életüket ki tudja mivel tönkretenni, de az esőzés nekik sem volt ínyükre. Minduntalan kilestek az utcára, hátha elállt már. Akkor látták meg a lányt, aki csak árnyéka volt egykori önmagának. Ébenfekete haja csapzottan lógott, smaragdzöld szeme kifejezéstelenül meredt maga elé, szép arca sápadt volt, s rájuk sem nézve könnyedén lépkedett magas, vékony termetével.
Gúnyolták, kinevették, kővel dobálták, ő pedig lehajtott fejjel folytatta útját, nem mutatva mennyire fáj, s hogy a szíve ezer darabra törött. Nem értette miért, miért mások az emberek, hogy miért érzik magukat felsőbb rendűnek egyesek, hiszen semmivel sem jobbak, mint azok akiket lenéznek. Sőt... Miért, miért ilyenek az emberek?
Ezen gondolkozott, mikor hirtelen gyereksírásra lett figyelmes. 2 éves forma kisgyerek kereste az anyját, biztosan fázott és éhezett is. Megesett rajta a szíve. Saját, csurom vizes dzsekijét a hátára terítette, ő pedig fázósan összehúzta magát. Minden tagja reszketett. Hideg szelek fújtak, s az idő csak nem enyhült.
Lassan túljutott a külvároson is, a város határán csörgedező patak azonban megállította. (A város vezetése néhány évvel korábban gyönyörű szép parkosított, sétáló utcás részt alakított ki a part mentén.) Ide húzódott most be egyedül, magányosan. Egy teremtett lélek sem járt arra. Megállt a korlátnál, s kifejezéstelen arccal nézett a semmibe. Alatta a víz bégésen ringatózott a szél ritmusára. Már nem sírt. Elfogytak a könnyei. Már csak vérvörös szemei és az arcán lévő két halvány maszatos csík jelezte, hogy nem is oly rég még potyogtak könnyei.
Nem bírta tovább. Fázott, fáradt volt, éhes és kimerült. Hirtelen elsőtétült előtte a világ...
(folyt.köv.)
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-14-2006 @ 08:35 pm
| Hozzászóló: zsuka49 (Ideje: 11-15-2006 @ 01:25 pm)
Comment: Olvatam volna még tovább!!:))
Jónak ígérkezik nagyon a műved!
Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-15-2006 @ 03:06 pm)
Comment: Lesz még folytatása, még ma felteszem :) Köszönöm :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 11-17-2006 @ 03:54 am)
Comment: Folytatása várva...:))))) |
|
|
|
|
|
