[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 143
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 143


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Az Angyal - második rész
Ideje:: 11-15-2006 @ 04:41 pm

... s törékeny teste kártyavárként omlott a vizes földre. Senkisem tudja meddig fekhetett ott magára hagyottan, élettelenül, egyedül. Az eső egyre inkább alábbhagyott, s a felhők közül kikukucskált néhány kíváncsi napsugár. Lassan kinyitotta szemét, s a fény egyre erősebben hatolt szemébe, szinte vakította. Egy elmosódott, fényárban úszó alak volt az, amit elsőként látott meg. Aztán ahogyan hozzászokott a fényhez, a fölé hajló arc vonalai is egy inkább kirajzolódtak. Egy mélybarna szempár, egy formás orr, nemes vonású arcélek, finoman ívelt száj, játékos, szinte már kisfiús arc kíváncsi tekintettel. Első ránézésre nem tudta megállapítani hány éves lehet, de a szeméből áradó melegség bizalmat ébresztett benne, valami földöntúli nyugalmat sugárzott felé. Alakját még mindig a lemenő nap izzó sugarai ölelték köbe, se egészen angyalszerűen hatott. „Meghaltam,” - gondolta. – „Meghaltam, s biztos a mennyben vagyok, és ezt az angyalt küldték, hogy segítsen.” Lassan visszatértek emlékei, hogy mi is történt vele, s mikor a maga alatt ringatózó víz képe tolakodott emlékezetébe, riadtan nézett körül. Még mindig a földön feküdt, érezte maga alatt a nedves talajt, s a vizes ruhákat, amit a nap erőtlen sugarai nem száríthattak meg. „Hát mégsem álmodom, de akkor ki lehet ez a srác?” – tette fel a kérdést magában. A fiú mindeddig némán figyelte, hagyta, hogy önmagától eszméljen rá helyzetére, de amikor meglátta a lány szemében megcsillanó kérdést, megszólalt: - Nem fontos, hogy én ki vagyok. De Te jól vagy? - Igen... azt hiszem... leesett a vérnyomásom, azért ájulhattam el... A fiú mindentudóan mosolygott. - Nem, ne hazudj, Mindketten tudjuk, hogy ez nem így van. A lány szeme egy pillanatra ellenségesen villant, s hangjában hideg higgadtsággal így szólt: - Csak egy múló rosszullét volt. Köszönöm, hogy segítettél, de most mennem kell. – Azzal elfogadta a felé nyújtott kezet és feltápászkodott a földről. Köszönés nélkül hátat fordított az idegennek, és idegesen körülnézve elszaladt. Az ismeretlen csak állt, rejtélyes mosollyal a szája szegletében és érdeklődő tekintettel nézett az egyre távolodó, karcsú test után - Ne aggódj, még találkozunk. – mondta egészen halkan, hogy csak az arra járó nesztelen szelek hallhatták, s tovább is adták társaiknak... találkozunk...talál...kozunk...ta...lál...ko..zunk... míg végül el nem halt, s akkor ő is elindult ruganyos léptekkel arra, amerre a lány eltűnt a szeme elől. Nem sietett, biztos volt a dolgában. A nap elkísérte egy darabon. Ahogyan haladt, a nap is egyre inkább a habokba süllyedt, narancssárgára, rózsaszínre és bíborvörösre festve az ég alját. Néha megállt, gyönyörködött, mosolygott, ábrándozott, és mélybarna szemében ezernyi színben táncolt a lenyugvó nap fénye, míg végül az utolsó sugarak is búcsút intettek, s eltűntek a látóhatár mögött. Mire a városba ért, a hold is elfoglalta őt megillető helyét, s egy-két korán kelő csillag is csatlakozott csendes szemlélődéséhez. Ugyanazon a külvárosi utcán ment végig, amelyen a lány korábban végigjött. Az egyik – ugyancsak gyéren világított – sikátorban ismerős test hevert mozdulatlanul. Leguggolt az ájult lány mellé, gyengéden felemelte és halkan fülébe suttogta: - Látod, mondtam én, hogy még találkozunk. A lány csukott szemmel, ernyedt testtel feküdt karjaiban, szempilláján egy kósza könnycsepp ott ült még... ő pedig ismét elindult... (folyt.köv.)


Utoljára változtatva 11-15-2006 @ 04:41 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: zsuka49
(Ideje: 11-16-2006 @ 05:49 am)

Comment: Mondtam én, hogy jó kis írás készül itt!!:)) Kiváncsian várom a folytatást. Zsuzsi


Hozzászóló: Minilany
(Ideje: 11-16-2006 @ 09:15 am)

Comment: Köszönöm :))


Hozzászóló: kerlac
(Ideje: 11-16-2006 @ 01:01 pm)

Comment: Kicsit nehéz olvasni. mert hiányzik a tördelés, de érdekes. :)


Hozzászóló: Minilany
(Ideje: 11-16-2006 @ 07:48 pm)

Comment: kerlac, igen ezt megértem, de azért örülök h tetszik :)


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 11-17-2006 @ 03:55 am)

Comment: Tovább....tovább..:)))))


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.34 Seconds