| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az Angyal - harmadik rész Ideje:: 11-16-2006 @ 07:50 pm |
|
|
|
|
| ...Lassan haladt, vigyázva, hogy a lánynak ne eshessen bántódása. A belváros felé indult, apró mellékutcákon haladt. Akadt köztük olyan, amelyet talán nem is ismert senki.
A város szívében, egy eldugott kis utcában állt meg egy viszonylag új, halvány sárgára festett boltíves kapus ház előtt. A portás csak egy pillantást vetett a fura párra, de nem szólt semmit, egykedvűen visszafordult a régi, orosz, fekete-fehér tv-jéhez, és tovább nézte a kvízműsort. A fiú pedig terhével együtt megállt a belső udvaron és körülnézett. Szépen rendezett, gondosan ápolgatott kertecskék sorakoztak mindenfelé. A kertből 3 lépcsőház nyílt.
Némi pihenés után a középső felé vette útját. Meg sem állt a második emeletig, ott aztán kifújta magát, s miután már levegőt is kapott, a folyosó végén a legutolsó ajtón nyitott be.
Ici-pici lakás volt, egyszerűen berendezve. Az ajtó egy leheletnyi előszobába nyílt, majd egy apró konyhában folytatódott. Volt benne minden, ami egy konyha alapfelszereltségéhez kellett. Mikró, tűzhely, hűtő és egy kétszemélyes asztalka. A konyhából nyílt a nappali, amiben éppen csak egy kanapé és egy tv fért el. A szobabútor egyszerű, sötétbarna fából volt, az ablakfüggöny szintén barna árnyalatú, ami melegséget kölcsönzött a kis szobának. A falak fehérre festve díszítésért kiáltottak. A fiú a kanapéra fektette terhét, s a hálószobából hozott párnát a feje alá és egy takarót, hogy átmelegedhessen. A lány légzése egyenletes volt, már csak aludt. Mostmár biztonságban volt. A fiú csendben kiosont a konyhába, feltett vizet a teához, aztán lezuhanyozott és átöltözött.
Ránézett a még mindig alvó vendégére, és visszament a konyhába valami főtt ételt készíteni. Mikor mindennel végzett, bekukkantott a nappaliba. A lány a kanapén ült, és riadtan nézett jobbra-balra. De mikor szemben találta magát egy ismerős mosollyal, kissé megnyugodott.
-Szia! – köszönt a fiú kedvesen.
-Szia! – nem éppen eltitkolt kétségekkel a hangjában. – Hol vagyunk?
-Biztonságban. A város eldugott részében. Gyere, csináltam teát és kaját. Biztos éhes vagy.
-Igen...köszönöm...
Épphogy elfértek ketten az asztalnál. Egymással szemben ültek, de egyikük sem szólt egy szót sem, míg be nem fejezték az evést. A lány szólalt meg elsőként:
-Köszönöm. De mond, miért segítesz nekem, ki vagy te?
-Ezzel most ne foglalkozz. El fog jönni az ideje, hogy megtudd.
Azzal a mosogatóhoz lépett a koszos edényekkel. Mosogatni kezdett, fel sem nézett, mikor a lány csatlakozott hozzá. Így álldogáltak néhány percig egymás mellett, némán.
-Addig maradsz itt, amíg jól esik, tudom, hogy nincs hová menned. – törte meg a csendet most a fiú.
-Honnan... – kérdezte tágra nyíló szemekkel, de nem folytathatta.
-Hogy honnan tudom? Nem is sejted mennyi mindent tudok rólad, meg az emberekről és a világról. – hangjában mély szomorúság csendült. – Neked fogalmad sincs mennyi szenvedést láttam már életem során.
-De igen, sejtem. Azt mondod sokmindent tudsz rólam, akkor azt is tudhatod mennyit szenvedtem eddig.
-Tudom. De ne aggódj, én majd mindig vigyázok rád. Mostmár senki nem fog bántani,
-Mesélj kérlek az életedről...
(folyt.köv.)
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-16-2006 @ 07:50 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 11-17-2006 @ 04:05 am)
Comment: Nagyon tetszik...:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsuka49 (Ideje: 11-17-2006 @ 05:07 am)
Comment: Ismételten jónak tartom ezt a részt is!!!:)))
Jöhet a további folytatás is!!!
Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-17-2006 @ 06:55 am)
Comment: Nagyon szépen köszönöm nektek :)) |
|
|
|
|
|
