| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az Angyal - ötödik rész Ideje:: 11-20-2006 @ 04:47 pm |
|
|
|
|
| - Mi történt? Folytasd! - kiáltott fel izgatottan a lány.
- Jól van, jól van, csak szusszanok egy kicsit. – Kiment a konyhába egy pohár üdítőért, hozott egyet a lánynak is. Kortyolt belőle, majd folytatta a történetet:
- Negyedikesek voltunk, szalagavatóra készültünk. Izgatottan várta az egész évfolyam, sőt az egész iskola lázban égett. A suli történetének leglátványosabb szalagavatója volt készülőben. Mindent gondosan elterveztünk, kipróbáltunk.
Kelle mes tavaszi nap volt, szokatlanul késői időpontra szerveztük, mivel minden álmunk egy szabadtéri műsor volt. Mi, diákok segítettünk a közeli parkban felépíteni a színpadot, beállítani a fényeket és a hangtechnikákat. Az osztályuk maguk tervezték a fényeket saját előadásukhoz. Minden készen állt a nagy napra. A nézők gyűlni kezdtek a részükre emelt lelátókon. Pontban este 8-kor kezdtük el. Büszkén, torkunkban dobogó szívvel vonultunk végig a parkon a fáklyákkal kijelölt ösvényen egészen a színpadig, hogy a nézők is mindent jól láthassanak. Miután mindenki magán tudhatta a szalagot, kezdetét vette az este második, leglátványosabb része. Mindenki kitett magáért. Az osztályok látványos produkciókat adtak elő, a közönség vastapssal jutalmazta valamennyit. A végére nagy meglepetést tartogattunk... a tűzijátékot. Tátott szájjal csodálták az újabb és újabb fényalakokat, ahogy különböző színekben pompáztak. Az utolsó rakéta után szűnni nem akaró taps következett.
Boldog ok voltunk, az adrenalinunk az egekben. A város egyik legmenőbb klubja felé vettük az irányt, hogy az éjszaka hátralevő részét együtt töltsük el bulizással. Életemben először úgy éreztem, hogy tényleg befogadtak.
Néhány pohár sör után még az addiginál is jobb lett a kedvünk, immár gátlások nélkül. Valószínűleg így történhetett, hogy minden bátorságomat összeszedve a tündéremhez mentem, és táncolni hívtam. Azon az estén ő ragyogott legszebben a teremben. Nem viselt kihívó cuccokat, mégis minden szem megakadt rajta. Barna haja lágy hullámokban omlott a vállára. Hatalmas kék szemével meglepetten nézett rám, de mégsem vágott annyira csodálkozó arcot mint én, amikor kezét a kezembe csúsztatva a táncparkett felé húzott. Egy pillanatra, egy alig észrevehető pillanatra mindenki elhallgatott mikor megláttak minket, majd mintha mi sem történt volna folytatták tovább amit elkezdtek. Én pedig életemben először önfeledten táncoltam a lánnyal akit szeretek. Megszűnt körülöttünk a világ, már nem számított az a sok sértés, bántás, megalázás, amit addig kaptam. Csak Ő volt és én. Fejét a mellkasomra hajtotta, én pedig a hajából áradó samponillatot szaglásztam.
Aznap este már nem engedtük el egymást. Az osztálybeli srácok mind irigykedve néztek minket. Az ő estéjük nem igazán úgy sikerült ahogy szerették volna.
Hajnal tájban úgy gondoltuk ideje hazamenni. Hazáig kísértem. Út közben úgy beszélgettünk, mintha már évtizedek óta ismernénk egymást, de hosszú ideje nem találkoztunk volna. Közben néztük a csillagokat, és észre sem vettem, mikor csúsztatta újra kezét az enyémbe. Percekként röppentek az órák, és ideje volt búcsúzni. Kezembe fogtam arcát, lehajoltam, és megcsókoltam. (Egy fejjel volt alacsonyabb nálam.)
Zakatoló szívvel indultam haza. „Szeret, tényleg szeret” – mondogattam magamban, és nem figyeltem merre is megyek...
(folyt. köv.) |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-20-2006 @ 04:47 pm
| Hozzászóló: zsuka49 (Ideje: 11-21-2006 @ 05:30 am)
Comment: Szépen mesélsz, gratula: Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-21-2006 @ 07:43 am)
Comment: Köszönöm :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 11-23-2006 @ 07:43 am)
Comment: Szerelmek születnek, barátságok halnak, s a nagy lapokkal emlékkönyvek telnek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 11-23-2006 @ 06:34 pm)
Comment: prayer ez a comment igazán szépre sikeredett, köszönöm :) |
|
|
|
|
|
