A szobában négyen lakunk, négy nő. Lágy kezű társasmagány. Mind furcsák vagyunk így összezárva. Ha egyikünkön látszik, sírni van kedve, a csend felül az ablakpárkányra, és hallgatunk. Hamarosan lefekszünk, falhoz tekerjük gerincünk, kínosan figyelve saját némaságunk, nehogy azt, aki búsan pityereg a sarokban megzavarjuk.
A férfi kétszer is megkérdezte eddig: - Mikor láthatlak smink nélkül? Nem jött válasz, csak egy titkolt mosoly. "Talán soha." A gésa nagyot szívott az ópiumból.
Bóhoc kurvája vagyok. Ajándékát hónalja kénsárga verejtékében áztatja, szorítja emlőjéhez görcsösen. A szerencsét kapta örökül mindazért a sírvanevetésnek cserébe, amit nyújtania kell szeretőjének direktgerinctörő-csetlő-botló fellépése láttán.
A tigrisek erőszakos szerelem, követelő szorítás, fájdalmas ragaszkodás és szenvedélyes sex eredményeképp kilenc hónap után kiharapják burkukat, és a magzatvíz a szomjas sivatagot csillapítja. A tigrisek erőszakos halált halnak, sérülésük szerzése után a negyedik napon elnyúlnak, és apadt csecsükkel megetetik a vérespofájú hiénákat.
Szeretek integetni az elhaladó vonatoknak.Az érkezőket elkerülöm.
|