| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Útközben Ideje:: 11-24-2006 @ 05:19 pm |
|
|
|
|
| Bágyadt napsugarak cirógatják a már lehullani készülő leveleket.
Gyorsvonat száguld zörögve alattam, mintha tiltakozna elhagyni a Balaton-felvidék szelid lankáit. A fülkében huzat és bábeli hangzavar uralkodik. Kiabálva beszélnek, hogy egymás szavát hallják. Egy-egy mondatfoszlány elér a fülemig: - polgármester, választások, Széchenyi terv, kölcsön...stb.
Egy fiatalember kioktat valakit a mobilján:
_ Le kell jattolni öregem ,akkor menni fog minden! -
Szemközt velem egy idősebb és egy fiatal munkaruhás férfi szunyókál. Látszik rajtuk, hogy nagyon fáradtak. Balra tőlem egy agyonkozmetikázott dáma könyvet olvas, de szivbaj nélkül felteszi cipőstül a lábát a szemközti ülésre. Vajon otthon is ezt csinálja?
Új felszállók érkeznek. Nyugdijasok. Nehezen cipelik csomagjaikat és az élet súlyát. Megörülnek az üres helyeknek, s mosolyogva lezökkennek. A bácsi megpaskolja szeretettel a néni kezét.
Sok minden benne van ebben a gesztusban.
- Látod, mondtam, hogy nem lesz semmi baj. Itt vagyunk, majd csak hazaérünk. Fújd ki magad nyugodtan! Nekem is fáj a lábam, jólesik leülni. Ugye, mondtam, hogy örülnek nekünk az unokák!? - A néni ráteszi a másik kezét a bácsiéra. Ők már szavak nélkül is értik egymást. Jó rájuk nézni. Hetven- nyocvan év közöttiek lehetnek. Kis nyugdijukat kuporgathatták, s erejüket gyűjtögethették erre az utazásra. Most boldog megelégedettségben hiszik, hogy hamarosan a saját ágyukban kipihenhetik magukat.
Kitekintve a vonatablakon, még világos van, de már égnek az utcai lámpák. A nap még búcsut int utolsó erejével, de meleget már nem tud sugározni. A madarakat sem látni az égen, elhallgattak, a szél is megállt. Csak ez a masina zörög, rohan céltudatosan, mintha el akarna futni a sötétség elől. Ekkor visit bele egy erőszakos férfihang a fülke már-már kellemessé váló hangulatába;
- Ilyenekkel van tele a vonat - bök az idős házaspár felé -,
s ráadásul ingyen utaznak. -
A hold iljedten bámul be az ablakon. A bácsi elsápad, a könnyeivel küszködik. Most a néni paskolja meg a bácsi kezét, s csendesen csak ennyit mond:
- Maga úgysem fogja megérni ezt a kort. -
Az utasok helyeslően bólintanak, rámosolyognak az öregekre. Ők is tudják, amit a néni; -akiben szeretet nincs, abban semmi sincs.-
A férfi pedig mint aki jól végezte dolgát, szemére húzza sapkáját, s alvást szinlel.
Vagy nem tudja nyitott szemmel elviselni, hogy az utitársak szimpátiája az öregeket öleli körül?!
Ő pedig egyedül van, nagyon egyedül a sötét lelkével.
állt.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-24-2006 @ 05:19 pm
|
