Szeretem ha a reggeli szél úgy borzolja hajam mint, amikor napfénydalba tereled a szelídség erejét. Tanulom csókjaidat ,mosolyod, az ölelésből fogamzott vágyat. Úgy hull rám szerelmed, mint egy kékbe született harmatcsepp, tenger öblén árba libben. Te vagy a test ,a csók ,a játék, Suttogásaim visszhangja.
Csendtitkomból hangot loptam, mely gondolatod fénysugarát issza. Minden dallam beléd menekül, hisz veled játszom e szerelmet. Virágágyak közt térdre hullunk imánkat hangtalanul rejtve. Egymással töltjük ki a megformázott teret, lángokba menekítjük álmunk. Lehunyt szempilláim alatt látlak, amint lecsókolod arcomról, a boldogságba búrkolt , gyöngyként lecsorduló könnycseppet. Mosolyod beleégett lelkembe…
|