Ha közepes verseket írogatsz,
jobb, ha szeretetre méltó maradsz.
Állj mindig a humánum talaján,
s halj meg idő előtt; túl korán.

Az sem árt, ha a múlton elborongsz,
de népben-nemzetben nyüzsögsz és zsongsz.
Mindig lesz virág a sírköved előtt,
s egyre több nőd, és tisztelőd.

Ne írj sokat, inkább csak keveset,
de kellőképpen elvont verseket;
olyan legyen mind, mint a rejtett kincs,
az utókornak ott lesz, ami nincs.

Bátran írj hát közepes verseket!
Egyre többet emlegetik a neved;
évek múlnak, s nem leszel még humusz;
kijön első köteted, posztumusz.

Írj hát dallamtalanul, sorra sort;
a köztévé ad majd emlékező műsort,
híres zenész talál majd rá dallamot,
s majd én is meghatódva tapsolok.