Sylvia Plath egy kedves fiatal lány volt. Csakhogy egy üvegbúrában élt, melyben nem kapott elég levegőt, és nem tudott sikítani se, bárhogy is próbált volna kijutni ...
Egy nap úgy ébredt, hogy nem tudott többé írni, enni, aludni és a papája sírjához járt sírni. Ősz volt, és elhasználta már a levegőt, amit belélegzett.
Az erénycsősz mamája tiltotta neki a szeretkezést, miközben a fiújának szabad volt más lányokhoz járni. Sylvia nem tudott hazugságban élni. Inkább a tengerbe akarta magát beleölni.
Majdnem megerőszakolta egy férfi. Akkor jött rá mennyire hamis az élete. Mind kidobálta a ruháit egy este az ablakon. Utána csak ült a vonaton egy kölcsönkért cuccban és hagyta, hogy szétessen az élete ...
Sajnált két embert, kiket nem is ismert, Sírt, mikor villamosszékbe ültették őket. Később felfeküdt egy vaságyra és lesújtott rá az elektrosokk-gép. Védekezni se tudott, mikor a büntetés elérte.
Pedig Slvia Plath csak egy fiatal lány volt, aki mint te vagy én kereste a helyét. Később férjhez ment és gyerekei születtek. De mivel szeretett papája német volt, folyton zsidókról írt verseket.
Nem örvendett túl nagy népszerűségnek az irodalmi körökben. Egy nap kacsát sütött a gyerekeinek Ekkor újra a halál jutott az eszébe. És bedugta a fejét a sütőbe.
Így végezte az a kedves fiatal lány, kinek könyvét most ajánlom figyelmetekbe.
|