(szájon át, mozdulatok nélkül)
orálisan: morálisan, szavakban, gabalygó zavarban -az avarban- ébredezem.
szivárvány falevelek szív-örvényt kavarva, szerelmet akarva, Rád emlékeztetnek.
s tudatosan mutatós mosolyomban lépem lápon lévő lábom -bocs "-bam"...-
a másik lábam után, eszes nőként, szeszélyes veszéllyel -mégis bután-, hogy megtévesszelek.
de a játékos szelek engem is megtévesztenek s néha még el is hiszem, hiszen...
ha szavaidat leporolom, szememben mű-por-álom, két szép csúnya ember... s elképzelem magunk.
látom csúnya valónk, mely nekem mégis szép-kép, szemem gúnyos társával szemlélve, a szívemmel... |