(piroman: Amit tudni akartál a nőkről... című versétől inspirálva):

hohó! no ácsi
kedves bácsi!

valahogy mindig elindul a szám sarka
a fülem felé,
mikor egy palinak feláll a f.rka
s keze remeg belé...
amint egy ingó-bingó
csecsbimbó vagy popó
elslisszan előtte;
s csak áll apró rángások közepedte, meglőve...

mégis azt hiszi, tud vele bánni,
hisz látott már ilyet -százat-! 'fölös variálni
a nők egyformák és kiszámíthatók.
vannak az egyszerűk, vannak lázadók...
s ha külseje megfog, -no meg illata átható-,
a végeredmény szemmel látható.
csak játszani kell könnyedén, 1+1=2'...
ez a nézet nékem igen meghökkentő!

mert hidd el! nincs két egyforma nő!
még ha válladon csücsülő soviniszta manó
állítja is,
hidd el, hamis!

hisz hasonló is alig akad!
van ki szex után sírva-/dalra fakad.
van kopogós cipős,
van ismeretlen ismerős,
akad báfállós is (bár ettől jobb távolmaradni)
-de őket lagalább könnyű learatni...-

míg megint másik meg csak vár, vár, maga se tudja mire,
és ha ő nem tudja, Te mégúgyse tudhatod. s 'mire
megtanulsz énekelni, dalod már rég nem arról szól'...
válogatsz, míg mondandód kedélyeket borzol.

de ha majd szobád magányában hallgatod a csendet,
s magasra tett léced lassacskán leenged...-ed
rájössz, hogy amit igazán szerettél
egy nőben, sosem az, mit mindigis kerestél...

hogy cigifüst lengje át ajkát?
hah! badarság! milyen lehetett a dajkád!?
szexi, holland bejárónő...
szinte látom is, ahogy a kis piro-ra ránő
a jó 'nő ismeret'... s csillogó szemekkel keresi "A nőt"!
de addig ugyan meg nem leli, míg felnőtt...