Mohón falnék és zabálnék;
ha adnak, vagy ha jólesik,
tiszta vizet lefetyelnék;
pocsolyából is, ha esik.

Egész nap csak szunyókálnék
csendes zugban elalélva,
éjjel kelvén vad vágyamat
nyüszíteném fel a holdba.

Szoknyák alá beszagolnék
gátlás nélkül és bátoran,
hölgyek lábára tapadnék
párzó-kan mozdulatokban.

A világ így volna egyszerű.
A Világ? Én szarnék rája;
mely olyan volna néha, mint
rangoori templom kupolája.

Gazdámat híven szeretném,
főleg, ha ad falat tortát,
s csak lidérces álmomban
harapdálnám át a torkát.