Az ucca embere, Meg(a)Sztár

Margó néni drága, a napközis tanárnők gyöngye, három alap tulajdonsággal lopta be magát az akkor éppen 8 éves kisiskolás szívünk kellős közepibe.

1. Makarenkói „körmöst” osztogatott saját, külön e célra készített műanyagvonalzójával. 

2. Továbbfejlesztette a pajeszhúzgálást. Pofonnal vegyítette, így a gyanútlan áldozat, a maximális pajesztágulás után, kénytelen volt rögtön egy iszonyatosan nagy maflásba belerohanni, ami utólag belegondolva, nem is volt annyira rémes, mert rögvest enyhítette a szőrzet rángatás okozta szenvedést.      

3. Mérhetetlen mennyiségű töpörtyűkrémes kenyér elfogyasztására volt képes.

Margó néni alacsony, tömzsi teremtés volt - kilónyi hajlakkal a frizurán – és sose vált meg a minden bizonnyal a Divatcsarnok áruházban vásárolt veszettül ronda, szürkéskék télikabátjától. Hanyagul a vállára dobva hordta, hogy a büdös kölkök nehogy má’ kárt tegyenek benne.

Egyébként, ha éppen nem rendszabályozott, akkor kreatív feladatokkal látta el az – emlékeim szerint – kis létszámú, visszafogott napközis osztályt.

Ilyen volt például a: „Mi leszel, ha nagy leszel?” témájú röpdolgozat, amit azon nyomban értékelt is:

„Micsoda? A Berecz autószerelő akar lenni? Hol vagy fiam? Na, itt vagy! Hát a ceruzát sem tudod normálisan a kezedbe venni! Azonnal felejtsd el! Vagy majd értesíts melyik műhelyben dolgozol. Hogy el tudjam kerülni! Hö-hö!”.

(Jelzem 8 évvel bírtunk. Leszámítva a többszörösen visszaeső Sesztákot, mert ő már a 10-et is túllépte. Alapos gyerek volt.)

Tehát Margó néni, a Drága, pályaválasztási tanácsadó státusszal is bírt.

Konkrétan emlékszem, hogy ezen a bizonyos délutánon, az A5-ös formátumú papírlapomra, a következőket írtam fel:

1. Téesz elnök     

2. Teniszedző 

3. Filmszínész

Magyarázat:

TSZ elnök azért, mert előző hétvégén vidéken jártam, egy akkoriban még Termelő Szövetkezetnek hívott gazdaságban és lenyűgöztek az állatok, kiváltképp a lovak, úgyhogy gondolatban egyenes út vezetett az elnökségig. Margó néni büszkén bólogatott.

Teniszedző azért, mert mint teniszedzésekre járó gyermek, folyton azt láttam, hogy az edzőm – miközben mi futjuk az elviselhetetlen focipálya köröket – mindenféle macákkal flörtöl. Margó néni húzta a száját. A Tenisz az imperialisták sportja volt. Akkor.

A filmszínész státuszon pedig többször is felnyerített, és hozzáfűzte, hogy ilyen képzés nincs is Magyarországon.

Évekkel később utána néztem. Volt. Indítottak egy osztályt Színház- és Filmművészeti Főiskolán a hetvenes évek végén, de nem jött be. Nem volt elég a film.

Namost ez az egész azért villant be, mert személyes szociológia felmérés szerint, ma Magyarországon, minden második gyerek műsorvezető (tévé) akar lenni, de legalábbis valóságsó szereplő.

Most ez a legnagyobb biznisz.

Pedig könnyen megállapíthatjuk: tele a piac.

Balázs nem holnap megy nyugdíjba. Mónika már bebetonozta magát. Stohl Andrásnál pedig senki nem mondja jobban a kishazában, hogy: „Már csak heten maradtak!”, vagy „És most jöjjön az a bizonyos 10 másodperc…”. 

Persze mindig van egy újabb apró rés, egy lehetőség, ami élteti az alanyban a reményt, hogy érdemes, hogy meg kell próbálni.

El lehet menni statisztálni a Barátok közt-be, vagy ha nőnemű az egyed, hát udvaroljon az ország Sándorának. (Ő)

Ami viszont mostanság a legtutibb, a legvagányabb az a Megasztár.

Aki bóklászott már a német RTL-en, és ijedtében nem kapcsolt tovább Dieter Bohlen szénné szoláriumozott gyurmafeje láttán, az tudta mit várhatunk a produkciótól, de a magyar verziónak sikerült ezt is felülmúlni.

Annak ellenére mondom ezt, hogy rajongással néztem végig az első két epizódot.

Rajongással, szomorkodva.

Mer’ nem lehet, hogy ennyire cikik vagyunk, ugye?

Hogy átgondolta ezt mindenki, aki jelentkezett?

Hogy ez biztos?

Nem azokról van szó, akik buliból bementek hülyéskedni, hátha bevágják a műsorba, hanem sápadt arcú fiatalokról, aki köszönni nem mer az utcán, aki szorong a közértben, ha megkérdezik tőle: mit adhatok?

Itt a szereplők fele súlyos szociális fóbiával bír, és mégis megerőszakolja önmagát, hátha lesz belőle egy Renátó, vagy egy Évi.

Ájjjjdeszomorúúúúúúúú.

Persze a zsűri se kutya.

Spiccer Gyöngyi Soma Baba Bici Cuci Cici Muci veszíti el leghamarabb a kontrollt és küldi el a p.csába az illetőt. Őt követi United Barna, majd Pierot kicsit később Presser és a legvégén a Bakáts.

Azért van olyan is, hogy mindannyian egyszerre esnek a jelentkezőnek, hogy fejtse ki bővebben:

MIT KERES ITT?

Nem akarok moralizálni, csak úgy látszik öregszem.

Öregszem, és egyre többször fordul elő, hogy röhögök, pedig igazából zokogni szeretnék.

Ez rendjén van így, hálló?

Tud erre valaki magyarázatot, hálló?

Vagy Gogolnak van igaza, hogy: „Magatokon röhögtök!”?

Hálló?