Piás a temető egyik elhagyott kriptájában húzta meg magát télire. Az egyik koporsóban aludt, amit egy vasdarabbal feszített fel, és kiszórta belőle a csontokat. Mikor ezt elmesélte a többi hajléktalannak, azok kinevették, és lehülyézték, volt aki még keresztet is vetett, de ő esküdözött, hogy sehol nem alszik olyan jókat, mint abban a koporsóban, még egy kispárna is van benne. Ilyenkor aztán csak legyintettek rá “Persze, tudjuk Piás, elittad az eszedet.”…
Piást nem zavarta, ha így beszéltek róla. Összvissz már húsz éve szerepelt az utcán, leszámítva azokat a rövid időszakokat, amikor az élettársai befogadták, az egyiknél három hétig húzta, a másiknál meg még kevesebbig. Pedig igazán nem volt vele gond, ha megvolt a mindennapi betevő piája. Ezt már a policájtok is tudták, és nem is zargatták, ha valami lopás történt, mert nem bandita ő, csak végszükségben lopik, akkor is csak természetben, úgymint piát, kaját. Különben guberálásból tengette napjait, és szerencsésnek mondhatta magát, mert jó környéket sikerült birtokba vennie. Kertváros, ahol jómódúék laknak, és lomtalanításkor kész kincsbánya. Ott találta azt az üveg jómárkájú bort is, aminek úgy megörült, mint majom a farkának. Már a flaska öntudatosan hirdette, hogy nem akármivel van itten dolga a közönséges halandónak. Iziben el is kezdett az ádámcsutkája fel-alá járni, ahogy elképzelte azt a tökélyt, amit a palack rejt. Ugyanakkor sajnálta is, mert hát a betyárbecsület megköveteli, hogy a cimboráival is megossza, és ezért döntött úgy, hogy az itókát ünnepi alkalmakra fogja tartogatni. Ez a nemes nedű nem ám arra való, hogy csak úgy leigya magát, mert ennek aztán meg kell adni a módját, élvezni az aromák harmóniáját, a berúgás meg csak ráadás. Addig is azonban biztos helyre kell eldugni, mert ha felfedezik, hát az isten se menti meg attól, hogy benyakalják…
Volt is egy tutti helye, ahova elrejtette, és olyan gondosan törődött vele, hogy a nemzeti bank se jobban az aranykészletével. Amint tehette elment, hogy megnézze, nem e dézsmálták meg illetéktelenek. Persze, nem sokáig állta meg, hogy bele ne kóstoljon, legalább egy kortyintásnyit, legalább csak egyszer, aztán az első alkalom után jött a második, majd a harmadik, és sorban a többi. Mindig úgy érezte, hogy sose ivott jobbat, igaz, ez akkor se lett volna másképp, ha történetesen mosogatólé van az üvegben.
Így érkezett el Szilveszter napja, Piás már fél éve dajkálta édes titkát, mint egy titkos szerelmi viszonyt egy szép asszonnyal. Elhatározta, hogy ez a nap lesz a beteljesedés napja. Kicsit ugyan fájt a szakítás, dehát az életben semmi jó nem tart örökké, dünnyögte filozofikusan. Az alkalomra még a szőrt is lekaparta a pofájáról egy életlen borotvával, amit még reggel guberált, és valahonnan még poharat is szerzett, mert hiszen ezt a bort nem ihatja csak úgy az üvegből, mint valami közönséges piát.
Az üveg bizony már alig volt félig, mert a többit az elmúlt hónapokban apró kortyokban megitta, de nem érzett lelkifurdalást, hiszen minden nyeletet élvezett. Mikor a poharat a szájához érintette, mintha csókolózni készülne, úgy csücsörített a szájával, és még a szemét is lehunyta, és egészen addig csukva tartotta, amíg az utolsó korty le nem ment a torkán. Amikor pedig kinyitotta, ijedtében csuklott egyet. Duhaj állt előtte a bandájával, és Duhaj kezében ott volt az üveg, majd a többiekhez fordult “Látjátok fiúk, tud ez a Piás élni.”, mire azok felnyerítettek, és sűrűn bólogattak, mint akik mindig is tudták, hogy Piás az tud élni. Piás pedig laposan pislogott, mert rendesen be volt szarva, hisz tudta, hogy most balhé lesz. Duhaj a bandájával terrorizálta a környéket, és ő is tejelt nekik, hogy hagyják élni.
Duhaj beleszagolt az üvegbe, majd meghúzta, és továbbadta. Mire visszakerült Duhajhoz az üveg, már üres volt, ő pedig tettetett felháborodással kiosztotta társait. Hirtelen azonban feléje fordult “Sebaj, hoztunk valami kárpótlást” és dzsekijéből előhúzott egy üveget, amit Piásnak adott. Piás kelletlenül elvette, és ivott belőle, de rögtön meg is bánta, mert csak a bor ízét rontotta el vele. Ami még a szájába volt, azt kiköpte. Ekkor estek neki “Most megnézzük mennyit bírsz meginni, Piás!”, leteperték, és Duhaj töltötte bele az italt. Piás védekezett, ahogy tudott, köpködött, mire befogták az orrát, és így kényszerítették, hogy igyon. Mikor kiürült az üveg Piás már halott volt, a mája feladta a küzdelmet a metil alkohollal. Ekkor valahol durrogni kezdtek a petárdák.
HAPPY NEW YEAR!
2004-01-23 |
