SZABADSÁG, SZERELEM!
Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
Pest, 1847. január 1.
A költőhöz
Ím nem éltél sokat, ha a kalendáriom
Feledett lapjait számolom, s nem nézem
Huszonhat éved termékeny mezején
Csatáidban megdúlt szabadság-harcaid
Szerelmed patakpartján időzve
Örökkévalóvá lett e gyöngéd pillanat
Mikor szomjún kérdezted újra-újra
Kedvesed ölén elnyúlva, hogy:
„Minek nevezzelek ...?”
Ifjak élén vitted zászlaját a hírnek
Hogy: magyarnak lenni igen kell, lehet!
Véred pirosába bemártottad tentád
Szabad szívekbe írtad emlékkönyvedet
Mint a Tisza, vágtattál a rónán
Előttünk jártál felmutatva hited
Mészárszékbe mentél az utolsó órán
Odaadván magad hősként a semminek
Jeltelen sírod fölött ma is megállunk
Ahogy bölcsőd fejénél álltak egykor
Nézzük, mint röppennek izzó szavaid
Tündérkertedből által liliomfonálon
2007. 01.01 |
