a kapualjnak dőlve nézem, ahogy
megint egy Karácsony közeledik,
ebbe a decemberi szélben,
kedvem sötét, mint a cigánylegények
fájó dala, s széthulló életemben,
holnapra csak befalazott szavak maradnak

 jöttem, s kurta, meztelen napok
lavinája temet maga alá, az ünnep
vonaglik mint elvágott torokban a vágy,
idézlek kurta életemből téged te vergődő madár

szívverésem magára ölti, egy elárult
vad jelmezét, vén fekete holló-éjben
változik a város, különös ez a tél,
se énekelni, se zokogni nincs kedvem,
csak a kutyák űznek kettőnk közé,

a végtelen körutak ölelésében