Bizonyára lefoglal az évkezdés, meg tudomisén micsoda, de mióta beindítottad a gondolataimat evolúció kontra teremtés témakörben, azóta megállíthatatlanul cikkáznak a fejemben a kis vitamanók, és már nem bírok velük, úgyhogy muszáj leírnom, mire jutottak.

Tehát! Kérdés: tud-e a számítógép gondolkodni?
Erre ugyebár az a válasz, hogy nem tud, mert csak azt tudja, amit az ember beleépített, és az nem minősül gondolkodásnak.
Akkor jön a következő kérdés: a gondolat nem anyagi?
Erre két válasz lehetséges.
De igen. A gondolat anyagi.  (Akkor miért nem tud a számítógép gondolkodni?)
Vagy: nem, a gondolat nem anyagi. (Akkor milyen?)

Persze, a feneség ott van, hogy az ember nem szívesen veti alá magát egy idegen Akaratnak, nevezzék azt Sorsnak, vagy Istennek, vagy Buddhának.
Márpedig, ha valaki eljut arra a következtetésre, hogy kell legyen valamilyen Szellem, amely emberen kívüli erő, akkor rögtön neki szegezik a kérdést: miben hiszel?
Erre pedig azt mondani, hogy a Szellemben, na az elég homályos megfogalmazás, mert akkor a legtöbb ember szeme előtt megjelenik Casper a varázslatos szellem, vagy Ali baba palackjából kiszabadult micsoda, ami aztán vissza se tuszkolható a helyére, szóval mindenképpen valami olyasmi, ami körvonalazható, és feladata van, és számonkérhető, stb.
Csakhogy az én Szellemem az ég világon semmit sem csinál, csak van.

Igazából én sem nagyon tudok mit kezdeni vele, mert leginkább akkor bukkan fel, amikor meg akarom győzni magamat arról, hogy nincs.
Van nekem elég bajom, egy Szellem végképp nem hiányzik az életemből.
Az meg igazából nem nagyon izgat, hogy mi lesz a halál után, elég nekem megismerni azt, mi van a halál előtt.
De akárhogyis töröm a fejemet, mindig az jön ki, hogy az anyag kevés.
Érezni, gondolkodni nem lehet pusztán anyaggal.

Azt olvastam, hogy az igazság onnan tudható, hogy van, mert átélhető.
Hát, elárulom neked, én átéltem, hogy van lelkem.
Átéltem, hogy egyedül nem ismerhetem meg a teljességet. Ahhoz társ kell. Egy másik ember, akihez kevés az, hogy én szeretni akarom. Kevés az akarat ahhoz, hogy megismerd a teljességet.
Legalábbis még emlékszem, hogy én biztosan tudtam, hogy mi a teljesség, és annak semmi köze nem volt az akarathoz.
Csakhogy: ha nem elég az akarat amegismeréshez, akkor mi kell hozzá?
Megfelelő étrend?
Vagy megfelelő hullámok, amit a másik ember bocsát ki?
Vagy persze, még annyi féle hullám van, és annyi féle ismeretlen erő. Az egész világ egy bonyolult rendszer...
Tegyük fel, hogy így van.

Ez nem determináltság?
Ez nem kiszolgáltatottság?
Ha csak attól függ, hogy mit gondolsz, mit érzel, hogyan élsz, hogy milyen erők hatnak rád, ez mivel több, mint ha létezik egy Szellem?

Egyébként az egész nem olyan fontos!
Csak az számít, hogy elkerüljenek az olyan tragédiák, mint ami Mohácson történt.

Sosem tudtam normálisan befejezni egy levelet!

Kósza lelkemmel ölellek:
Ági