Apró és csendes goa fújdogál, chill and slow, ambient and downbeat, divbyzero radio. Ezer éve, és most boldog és új, hogy utoljára írtam Nektek, birkáim, nyájjal együtt, nyájas olvasó birkák. Most valaki éppen titeket számol, birkák, mert nem volt neki otthon altató. Nálam sem volt, vagy lehet, hogy van valahol mélyen, de összefog az éter itt a monitorfényben, és közrefog, és behálóz a háló, a világháló, a pók rabul ejt, és mozdulni nem tudok, meg semmi mást nem tudok, csak azt tudom, hogy semmi mást nem tudok, és mozdulni sem. Álmos vagyok, gondolom, ez látszik e sorokon, ahogy ásítoznak, nyújtóznak, el-eldőlnek, és újra észhez térnek.
Sikerült ráébrednem a dübörgő ébrenlétben, hogy ez a gondolat sem igazi gondolat, csak afféle gondolatzigóta, majd egyszer talán kifejlődik, teljes átalakulás, hasonlók, haploiditás, meg amit még nem értek. Bocsánat, ha valakit sikerült felbosszantanom, be lehet zárni az ablakot ott a jobb felső sarokban, ha meg nem meritek, akkor merítek még energiát és küzdök, meg bízva bízok, hogy egyszer majd csak kiléptek innét elfele, és akkor végre lehet újra összpontosítani az egyetlen, hű, és kitartó MSN-beszélgetésemre, amint ezt mostanában oly nagy sikerrel viteleztem ki. Mert igen, ezért nem nagyon irkáltam ide ilyet meg olyat, amin egyesek nevetgélnek, kacaggálnak jókat, mások meg fizetnek érte, meg adnak fasza díjakat, amitől aztán elszáll az agyam, de igyekszem elkapni, mint egy papírfecnit, amit kiejtesz az ablakból, bocs, hogy tegezlek. Papírfecnit, üres papírfecnit, white paper, tabula rasa, így születünk, vazze. Hülyén és éhesen. Kerekítünk, meg művelünk a világban szép dolgokat, mint például földet, vagy magunkat éppen. Tőlünk kerek e világ. Mert kerekek vagyunk, a sumérek pedig a feltalálók, juppé.
Igen, nekiálltam, írom MSN-re, de előbb ide írtam be, hehe, Damen vorher? Nem tudja a társhatározóm, hogy most neki írok, vagy a közönségemnek, ami oly széles körű, mint amilyen széles a kör, amely a legszélesebb, mi adható. Mert nem csak én vagyok oly balga, hogy ilyenkor ne térjek aludni, hálni magamban magammal magukkal magával. Bocsánat, nem győzöm mondani, nem győzök, mert Győző győz, és sakk-matt, hiába számoltam ki mindent előre szépen, precízen, szerelmessé sikerült alakulnom valahogy ismét és újjá, valahogyan vak lettem, világtalan, de most minden a helyén, tű a vénában, boldogság ezerrel. Bocsánat.
Még nincs meg a sorkizárás, de most tetszik ez így nyersen, sütés-főzés előtt, megtanultam ehető rántottát konvertálni tojásból, étolajból, hagymából, tejfölből, vegetából és bifidus essensisből, persze, ez nem nagyon kapcsolódik az előző belmondathoz, na de nincs itt mellé- meg alárendelés hajnali négykor az én házamban, az én házam, az én világom, ami a tiéd.
Visszatérek a sakkra, mert látom, hogy ebből valami kurvaszép allegóriát lehet fabrikálni, és akkor én leszek a költő, A Költő, wáo-wáo, miért dupla vé? Elfelejtettem, mit akartam, de majd ha e szembe jut, akkor vissza-visszatérek rá rá majd majd.
Tetszik a mosolyod.
Aki meg ettől élvez, annak meg tényleg bocsánat, de sajnos annyi meg annyi dilgem-dolgom akadt az utóbbi két hónap folyamában, hogy már a nyelvtant sem akarom normálisan összeszedni semennyi mondat erejéig, sem-semennyi, duplatagadás, duplexum, spanyol és újlatin ártalmak, bocsánat.
Bocsánat.
Szóval sok dolgom volt, például rászoktam a szerelemre, lehet, és most is bennem van az anyag épp, azért nem érződöm olyan szomorúnak nektek, bárányaim, Isten bárányai, Jaz sem bog, délszláv az anyám, muszáj.
Eljött tehát az új év, és félek, hogy ez most használt lesz. Ekkora deficittel nem nagyon lenne kifizetődő kifizetni egy egészen új évet, és amúgy is az 1997-ből a 7-est meg is menthetjük, és akkor csak 2, 0, és 0 számjegyek kellenek. Spórolni tanított dajkám, a medvepiac.
2007, és még mindig két lábon járunk, elakadt a fejlődés motorja a salakban, amit magunk alá termeltünk idő közben. Amit emberiségnek neveznek az emberek. (Nem kell azért megsértődni.) A harasztok is sokat bénáztak, amíg rájöttek, hogy szárazföld is van a világon. Bénázunk mind, ez benne a szép, ettől ettől az ettől.
Verdana, 10, sorkizár, hű de szép, és már több, mint egy oldal, ez a lényeg ám, mennyiség, csak a mennyiség. Most egyébként azt hiszik Önök, akiket hol tegezek, hol meg nem nevezek meg, hol megölelnék, hogy részeg vagyok, vagy tényleg tű, de a tű is csak metafora, meg én is csak egy költői kép vagyok.
4:13. Azt hitték, fáradok, s minden véleményen túl vagyok. MSN-ről leköszönt a nap, s aludni tért a Novemberi Tölgyek Éke, a Szépség Apró Töredéke (Oly tehetetlen című publikálatlan és nem publikálandó vers utolsó sorai, 2004 őszéből). Igen, kiírhatom végre az MSN-re, amiről a Komposztszörpben beszéltem, és még gondolkozom hogy beidézzem-e ide, de mire legépeltem, hogy gondolkozom, már tudtam, hogy alább egy bekezdés be lesz idézve. Punktum.
Ecce:
„Emesen! Olykor-olykor kifejezetten kifejezve vágyom rá, hogy szerelmes legyek újra nagy lángokkal és nyilakkal és rózsákkal és rózsaszín háttérszínnel az ikonom mögött, és kiírhassam az MSN-re, hogy igen, itt vagyok, én, a Szerelmes. Minő vágyak! Lappanganak bennem, mint a színtévesztés. Sok látens köcsög.”
Ott tartunk, hogy attól tartok, hogy tartok valami felé. Igen, itt vagyok, én, a Szerelmes. Bassza meg! Egyrészt azért, mert nehéz ilyen kis smiley-k nélkül élni már :D, másrészt meg azért, mert belőve boldog az ember, lelőve kevésbé. Belőlem is kér, de belőle szintén, sebaj, belőve nem fáj feküdni lelőve, arccal előre, egy jót sírni előtte. Lelőtte. Bocsánat, mindjárt aludni térek kizárólag magammal, üres a szobám fala és a négy fal közti hely, ahol nincsenek falak, csak én, meg a monitorfény. És akkor nem fertőződnek el a rímek.
Most akkor ez próza?
Amúgy meg hadd szögezzem le, hogy szeretném leszögezni, hogy a magyar nyelv szereti a hogy kötőszót, és él vele minden, ki nem S, és ezek a beteg megnyilvánulásaim kizárólag a kései járásnak tehetőek be, valamint érthetetlenségem annak, hogy a közönség esetleg nem férkőzött túl közel hozzám, mert sok lett a belső vicc, előre és utólag is bocsánat, de én ezt most publikáltatom egyből, nem érdekel, mennyi az idő, szarok az egészbe, hadd lássa meg a világ, kivel van dolga és hadd ijesszem el azokat az olvasókat, akik még menthetőek.
Az enter után zöld, hullámos vonal színezte ki előző bekezdésem sorközeit, kérdezném a szövegszerkesztős szakértőket, hogy akkor most túl hosszú már megint a mondatom?
Akkor bocsánat a hosszú mondatokért is, ez egy ilyen hajnal. Hosszú mondatok, hosszú bekezdések, hosszú, hosszú rádiózás, 175 perce apró és csendes goa fújdogál, chill and slow, ambient and downbeat.
Bocsánat.
|