[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 329
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 329


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.


Normal.gif
Roburral a tengerpart felé
Ideje:: 01-10-2007 @ 03:05 pm

A Berlin fölött az ég c. filmről tán kevesen tudják, hogy ez az 1987-es alkotás az Angyalok városának eredetije. A kerettörténet nagyjából megegyezik: a hősök angyalok, akik körülöttünk élnek, velünk vannak mindenhol. Az egyik közülük szerelembe esik, lemond angyali kiváltságairól és halandóvá válik egy lányért. Szerencsére akadnak lényeges különbségek a nyugatnémet-francia dráma és az USA-béli remake között. Pl. a helyszín. A pálmafás L.A. helyett a Faltól még kettéosztott Berlin. Az egykor patinás város letűnt fénykorának hiányától szenved. Ebben a miliőben kerül közel az életet választó angyal a meghasonlott városlakókhoz. Nos, bevallom, én utoljára akkor jártam Berlinben, mikor még Roburral közlekedtünk és mindenhol fegyveres katonák járkáltak…Igaz, csak 5 éves voltam, de úgy tűnik, maradt néhány hiteles emlékképem   A feltörekvő doktornő helyett egy munkanélküli cirkuszi légtornásznő, a málészájú Nicholas Cage helyett pedig az olykor kissé esztétikátlan földi jelmezt viselő Bruno Ganz látható. Az eredeti változat kevésbé tragikus, viszont meglehetősen halk, kevés a párbeszéd, nincs üres fecsegés, se szájbarágás. Néhányan emiatt kissé „elvontnak” tartják, pedig nem az, csak rá kell hangolódni és meg kell érezni az üzenetét.

Feltünik a filmben egy idős úr is. A szerelmes történetbe nehezen illeszthető, szerepe mégsem elhanyagolható. Mintha megállt volna körülötte az idő és túllépett volna földi létén. Az 1901-ben született Curt Bois alakítja Homéroszt, aki van még, él még, de már nincs kihez szólnia. A mai modern Berlin helyén a pompás régit kereste és a Falba ütközött. Az idők gyökeresen megváltoztak, őt pedig a kutya sem érti…

 

Kedves Olvasó! Te éreztél már hasonlót? Netán TE nem hallottál meg valakit vagy valamit? Vagy tán észre sem vetted? Annyi minden gúzsba tud kötni, meg tud süketíteni és vakká tud tenni. Megfelelés, megfelelni vágyás, valós és feleslegesen megteremtett félelmek, a hárítás tökélyre fejlesztése, önámítás… Pedig akinek jutott annyi teremtő erő, hogy ilyeneket teremtsen, az teremthet mást is. Teremteni, alkotni nem csak zenét, festményt, verset vagy regényt lehet. Ezeken kívül teremthetünk olyan dolgokat is, amik szintén feloldják a magunkra csatolt bilincset és ihlet sem szükséges hozzá. Ilyen pl. a csend. Helyesebben igény a belső, a fejben lakó csendre. Mikor kicsi voltam, és meséltek a templomban arról, hogy egy-egy szentet hogyan szólított meg az Isten, sose fért a fejembe, hogy hogyan is van az, hogy bandukol egy -még nem szent- ember pusztában és egyszercsak néhány felhő közül előjönnek az angyalok és egy egyáltalán nem emberi lény, akit kissé paradox módon számtalan emberi tulajdonsággal ruháztak fel. Ez a bandukoló ember minden bizonnyal csendben tudott maradni és meghallott, meglátott a lelkében olyan dolgokat, amiket más nem. Valószínűleg nem a felhők között látta meg Istent, hanem saját magában fedezte fel. Meghallott egy hang nélküli dalt, meglátott egy láthatatlan táncot és rájött, hogy öröme olyan „nehéz”, hogy kénytelen másokkal megosztani, mert egyedül nem bírja el.  Sokáig azt se értettem, hogy valaki miért mond le a földi javairól. Sok híres szent, mester vagy nevezhetjük gondolkodónak is, gazdag családból származott, mégis mindenről lemondott. Megszabadultak ragaszkodásaiktól, legyen az pénzzel kapcsolatos vagy a gondolataikat megbéklyózó. Mondvacsinált félelmek, önámítás, beszűkített látókör… Ugye fel se tűnik? Pedig szinte mindig a rabjai vagyunk. Elérni egy tengerhez és felszínén a fejben zúgó örökös zaj elmúlása után, szabadon lebegni bizony nem mindenkinek sikerül.  Nehéz megmondani, hogy hogyan is érhet el valaki ilyen belső harmóniát, csendet. Helyesbítek: nem lehet megmondani. Ez egyéni tapasztalat kell, hogy legyen. Én magam úgy érzem, hogy sokakkal együtt már a tengerpart felé tartok, de csak néha látom meg. Sokan pedig még útra se keltek, csak bolyonganak, sodródnak. Nem hiszem, hogy egy hideg cellába kellene zárkóznunk és önsanyargató életmódot folytató gondolkodóvá kellene válnunk, hogy keressünk valamit, amiről sokan nem is tudják, hogy létezik és amit sokan egy (vagy hovatartozástól függően több) életen át próbálnak elérni...

 

Az üzenetem dióhéjban összefoglalva annyi lenne, hogy próbáljunk időnként elcsendesedni, ha pedig nem tudjuk, mit jelent ez a kifejezés, akkor ne zárkózzunk el a felismerésétől. Kapaszkodjunk fel egy buszra és kezdjünk utazni, élvezettel. Próbáljunk megfigyelni magunkban olyan dolgokat, amiket eddig talán sosem sikerült, így alkalom adtán akár meg is válhatunk tőle. A körülöttünk lévő széles és színes világban is felfedezhetünk olyan apróságokat, amik létezése fel sem tűnt és amiknek a megismerése, befogadása örömmel tölt el. Ha pedig netán a lelkünk mélyén meghallanánk egy hang nélküli dalt, ami teljesebbé tesz, ne fukarkodjunk az ebből merített „többlet energia” és szeretet megosztásával. Hogy mi köze van ennek az egésznek a szeretethez? Maradj csendben, és tapasztald meg, Kedves Olvasó!

Lehet, hogy az „életben maradáshoz” pont ez nem szükséges, de ha valaki képes erre, akkor mindig egy örök értéket fog képviselni.



Utoljára változtatva 01-10-2007 @ 03:05 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Khama
(Ideje: 01-10-2007 @ 06:07 pm)

Comment: Nagyon érdekes volt olvasni a gondolataid. Ebben a mi fogyasztói társadalmunkban kevesen tudnának lemondani bármiről, hisz a birtoklás az mérce. A csend. Megfigyelted? Az emberek félnek a csendtől. Talán azért, nehogy halljanak belülről valamit? Bármerre mész, mindenhol zsebből-fülbe harsogó készülékbe bújnak a népek. Bezárkóznak. Légy megfigyelő, és ne zárkózz magadba. Hozott Isten utitárs! :))


Hozzászóló: kisssp
(Ideje: 01-10-2007 @ 07:34 pm)

Comment: Tetszett az írásod! Érdekes gondolatokat fogalmaztál meg. A csend megfigyelése, átélése, szeretete nem csak fizikailag, szellemileg, lelkileg is nagy élmény. Mikor több mint húsz éve a Fekete tengeren jártam, ott, ahol most még mindig a fegyverek szólnak, a zajos strandról beúsztam a tenger felé, a meduzák közé. Minden csendes volt, nem hallatszott a parti zaj, és akkor a veszélyre sem gondolva talán először élveztem igazán a csendet. Ezt is eszembe juttatta írásod. Üdv.: Péter


Hozzászóló: meva
(Ideje: 01-11-2007 @ 03:01 pm)

Comment: Igen! A csend nagyon fontos, értékes dolog. És nagyon sokféle van belőle.Én nagyon szeretem! Szívesen olvastam gondolataidat: Éva


Hozzászóló: zazen
(Ideje: 01-11-2007 @ 07:28 pm)

Comment: szép...nem csalódtam Benned :)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.30 Seconds