Szombat reggel volt... akarom mondani dél. Alig nyíltak ki a szemeim, máris azon járt az eszem, hova menjek bulizni este. Egyenlőre semmi tippem nem volt, mikor csörgött a telóm. Egy régi haverom hívott, valami szülinapi buliról magyarázott, amit valami kiscsajok tartottak. Bár ha belegondoltam, és is 3 évvel múltam 18, nem volt jogom leszólni őket. Jobb ötletem nem lévén, rábólintottam a dologra. Megbeszéltük hol és mikor találkozunk.
Mivel este 8-ig rengeteg időm volt, beültem az autóba és elintéztem néhány dolgot a városban. Többek között kajáltam, és 2 csajjal is találkoztam, hogy gyorsabban teljen az idő. Amolyan mindent megteszek csajok voltak, valami ősrégi buliban szedtem össze őket.
7 óra körül értem haza. Épp annyi időm volt, hogy magamra kapjak egy farmert, leakasszak találomra egy inget, amit csak félig gomboltam be, mivel nyár volt, és nem óhajtottam megfulladni a melegtől...Ujjaimmal végigszántottam a hajamon, egy adag jótékony hatású spray és készen is voltam.
Életemben először sikerült pontosan odaérnem a megbeszélt helyre. Egy kisebb csoporttal együtt érkeztünk, így csak besodródtunk a tömeggel. Szép kis vityilló volt, annyi szent. Egy ilyenben én is ellaktam volna. Azért egy belvárosi saját lakással nekem sem lehet okom panaszra. Ezek után igazán kíváncsi voltam a házigazdára. Nem is kellett sokáig várnom. Olyan 9 óra körül mindenkit beterelt a nappaliba, ami mellesleg akkora volt mint a fél lakásom, ami nem csekélység.
Éppen csak egy pillantást vethettem Rá, de el kellett ismernem, hogy nem is olyan rossz csaj. Nem tűnt elkényeztetett kis libának. Inkább annak a jókislány típusnak, akit nehéz bármibe is belerángatni.
Megérkezett az ünnepelt, kellően meglepődött, és a csajok rögtön el is tűntek egy szobában. A hifi meg ontotta magából a zenét, nem is volt rossz. Nyugodtan végigszemléltem mindent, majd egy csöndes sarokba telepedtem.
Hirtelen azt vettem észre, hogy minden szem a lépcsőre szegeződik, így követtem a tekintetüket. Mit ne mondjak, volt mit nézni. Mintha angyalkák szálltak volna közénk... Beleborzongtam.
Figyelmemet immár üres poharamnak szenteltem, azt néztem hol tölthetném után, amikor összeakadt a tekintetem azzal a leányzóval. Fekete nadrágja tökéletesen passzolt formás csípőjére, topja pedig takart is, de mutatott is. Észbontó látvány volt. Úgy tettem, mintha észre sem vettem volna, kíváncsi voltam, hogyan reagál.
Arra azért nem számítottam, hogy olyan bátor, és odajön hozzám. Meglepett, de tetszett is.
- Szia! – köszönt azon az édes, vékony hangján. – Jól érzed magad?
- Hello! Aham, - válaszoltam némiképp közönyösen – nem rossz buli. Te szervezted ugye?
- Igen. – mosolygott kedvesen. – Öhm... figyelj... – láttam rajta mennyire zavarban van. – Nincs kedved táncolni?
Rá néztem, úgy tettem mintha gondolkodnék és alaposan megnéztem magamnak. Édes pici lánynak neveztem el. Mostmár nagyobb figyelmet fordítottam az arcára, a vonásaira. Kb. 1 fejjel volt alacsonyabb nálam, vörös haja lazán a vállára hullott, barna szeméből melegség áradt, ajkát beharapta, idegesen toporgott, mire végre nagy kegyesen bólintottam. Majd kiugrott a bőréből. Olyan aranyos volt... És milyen jól táncolt! Egészen leizzadtam... szó ami szó abban a melegben nem volt nehéz, de ha csak teste az enyémhez ért, kivert a verejték... Indítványoztam, hogy menjünk ki a ház elé levegőzni és beszélgetni. Kézen fogva húztam magam után a tömegen át.
Odakint igazi romantikus nyári este volt. Talán a pillanat hangulata, talán a kiszűrődő, számomra ismeretlen zene, vagy hogy egy karnyújtásnyira volt tőlem, késztetett rá, hogy ismét magamhoz húzzam, és el ne engedjem. Még soha nem éreztem ilyet azelőtt. Kellemes melegség áradt szét bennem. Épp a hajából jövő illatokon merengtem, amikor éreztem, hogy feje felemelkedik a mellkasomról. A szemembe nézett, és valami a szája felé vonzott... megcsókoltam, de az egész testem beleremegett. Az övé is.
Odabent eközben véget ért a buli. Egy utolsó csókkal elváltam tőle, megígértem, hogy felhívom, s az érzéseimtől megrészegülten hazaindultam.
Lezuhanyoztam, átöltöztem az ágyra dobtam magam, de nem jött álom a szememre. Alakja előttem lebegett. Édes pici lány, suttogtam némán. Megráztam a fejem. Mi a franc történt velem, aki megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes, hogy kihasználok másokat, úgy, ahogy velem tették? Nem érezhettem így iránta, nem engedhettem meg egy csitrinek, hogy tönkretegye az életem, mit előtte annyian...
Rengetegszer vettem kezembe a következő 2 napban a mobilom, de mindannyiszor zsebre is vágtam, elvégre férfiúi büszkeségem nem engedte.
Aznap este a haverok kocsmázni hívtak. Havonta egyszer kirúgtunk a hámból, s épp elérkezett volt már az idő egy kis iszogatásra. A harmadik üveg sör után már nem számoltam a piát. És ekkor valaki így szólt:
- Hé, Áron, mi lett azzal a kis fruskával? Megvolt már, vagy mi? – Mindenki hangosan felröhögött körülöttem. Én pedig...
|
|
|
|
|
