| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Gyász Ideje:: 01-13-2007 @ 06:34 pm |
|
|
|
|
Gyász
Jól bejáratott üzlet a belvárosban. Az utcára
néző, fekete drapériás kirakatban hatalmas
táblán felirat: jöjjön be hozzánk, nem bánja
meg. Ide még senki nem jött vissza
reklamációval…
A látogató fekete ruhás, lefátyolozott,
zokogó hölgy. Cilinderes, szintén feketébe
öltözött úr támogatja. Egy karos székhez
vezeti, leülteti, majd körülnéz egy pohár víz
után. Az üzlet tulajdonosa, a temetési
vállalkozó előjön a lefüggönyözött ajtó
mögül, kezeit dörzsölgeti, közben lakáj
módjára hajlong a vendégek előtt.
-Tessen csak hagyni, majd én ellátom a
nagyságos asszonyt. Tessen csak leülni, ide
a nagyságos asszony mellé, így ni! Most
pedig tessenek elmondani Mózesnek, mit is
tehet önökért Mózes-közben egy poharat
megtölt vízzel a kancsóból, majd a nő felé
nyújtja.
A nő hátraveti fátylát, könnymarta arca
elárulja mély fájdalmát. Egyet kortyint a
pohárból, majd újból zokogni kezd.
-No, no, kisnagysád, hát mondjuk már el
Mózesnek, mi a baj…..
-Meghalt!- zokogja a hölgy- itt hagyott
engem egyedül és árván! Nincs már értelme
az én életemnek!
-Fogadja részvétemet, nagyságos
asszonyom- vált át a tulajdonos gügyögésből
komoly, üzleti hangnemre. -Kívánja, hogy én
készítsem elő az utolsó útjára? Teljes körű
szolgáltatással állunk ügyfeleink
rendelkezésére. Még senki sem reklamált….
-Természetesen ezt kívánom, hiszen ezért
jöttünk ide!- vágott közbe a hölgy kissé
ingerülten.
-Akkor lenne néhány kérdésem önhöz.
Például, hogy kije is önnek a megboldogult?
-A társam!- zokogta a hölgy- az egyetlen,
akivel az ágyamat megosztottam, aki ott
alhatott minden éjjel a lábaimnál! Akivel
reggel együtt ébredtem! Akivel
megosztottam még az utolsó falatomat is!
Aki látta emberi gyöngeségeimet, de a
legjobb formámat is! Aki sokkal több volt egy
férjnél, mert vele osztottam meg a magány
óráit! Ó, hogy miért hagytál itt engem,
Eduárd!
-Ezek szerint Eduárdnak hívták a
megboldogultat?
-Hát most mondom, nem?! Mondja, süket
maga? És miért kérdez mindig vissza! Mintha
fokozni akarná a gyötrelmeimet azzal, hogy
még egyszer elismétli…
-Igenis asszonyom, nem fordul még egyszer
elő. Mióta éltek együtt, ha szabad
érdeklődnöm?
-Oh, már születésétől fogva. Mellettem érett
férfivá a drágám. Imádtam, mikor nekem
kellett gondoskodnom róla…Legjobban a
gyönyörű barna szemeit imádtam!
Én segítettem a világra is…..Az anyjának nem
kellett, én etettem cumisüvegből, míg csak
fel nem nőtt….Azok voltak csak a szép idők….
A tulajdonos meghökkent pillantást vetett a
nőre, iparkodott nem visszakérdezni, de ezt
az egyet még feltétlenül meg kellett tudnia,
mert szinte szétrágta a kíváncsiság:
-Nemdebár elég nagy volt akkor a
korkülönbség önök között?
-Hogy jön ez most ide?! És ki az egyáltalán,
akinek ez számít- háborodott fel a hölgy - de
ha ennyire érdekli, kiszámolhatom…Lássuk
csak….Úgy harminc év nagyjából….No de még
ilyet! Ez is kell a szertartáshoz? -eközben,
hogy nyomatékot adjon haragjának, dühösen
az arcába rántotta fátylát.
A temetési vállalkozó nem mutatta
meglepődését a 30 év korkülönbség
hallatán, bár szívesen füttyentett volna egyet
elismerésül, ha a helyzet megengedte volna.
Mivel azt szerette volna, ha botrány nélkül
maga mögött tudhatja az eseményeket,
ezért figyelmen kívül hagyva a hölgy
kérdését, most már csak a tényleg
nélkülözhetetlen kérdéseket tette fel:
-Kívánja, hogy megborotváljam a szertartás
előtt? Esetleg némi kozmetika?
-Dehogy! -háborodott fel a hölgy- a szőre a
legszebb ékessége. Imádtam, mikor
reggelente hozzám bújt a csupa szőr
testével! Világéletében szőrös volt, mint egy
…egy….Dehogy hagyom a halálában
elcsúfítani! Maga mit szólna, ha a halála után
meg akarnák fosztani férfiúi ékességétől?
Hogy esne magának, ha mondjuk, le
akarnák borotválni az addig hordott
szakállát! Iszonytató még elképzelni is azt a
csupasz testet….Kegyetlenség, hogy jut
ilyesmi az eszébe? Nincs magának valami
baja a fejének?
Hát én is ezt kérdezném öntől, ha merném-
gondolta a vállalkozó, de hangosan csak
ennyit mondott:
-Bocsánat, asszonyom, de ezt meg kell
kérdezni, mert a borotválás ugye külön
díjazást….
-Csak nem képzeli, hogy a pénz miatt nem
engedem a borotválást! Mindenből a
legjobbat akarom!!!! Mást már nem adhatok
neki úgysem.
-Természetesen, asszonyom, azt fogja
kapni. Akkor még azt szeretném tudni, mibe
öltöztessük?
-Ugyan már, semmibe! Miért akarja csúf
ruhákba dugni azt az isteni testet! Otthon
sem viselt semmit, úgy volt a legszebb…Én
soha nem adtam rá csúf nadrágot, még ha
sétálni mentünk is…..Néha egy nyakkendőt
kötöttem a nyakába….Ja igen, volt egy piros
szalag, azt nagyon szerette viselni…Olyan
volt benne, mint egy ifjú isten…..
A tulajdonos most már leplezetlen
furcsálkodással bámult, közben szemével a
menekülési útvonalat méregette,
amennyiben esetleg a hölgy a dühöngő
őrültek kategóriájába tartozna.
-Akkor hát hozza be, asszonyom, és a
nyakába kötjük,- mondta végül kicsit
megcsukló hangon, mintegy határán a kitörni
készülő röhögésnek.
-Ki mondta magának, hogy a nyakába-
zokogta a hölgy a fátyol alól- maga nem
akar megérteni engem! Maga gúnyt űz az én
szent fájdalmamból! Én….nos, én úgy
szerettem, ha a …farkára van kötve. Olyan
szépen mutatott rajta……Mindig a hegyére
kötöttem, soha nem a tövére…Tudja, volt egy
kunkor benne..- és ismét előtör belőle a
zokogás.
-Úgy, szóval kunkor! Hát ez már igazán több
a soknál- gondolta a vállalkozó. Azután
valami ijesztő dolog jutott az eszébe:
-És kegyed fogja majd a … izé…szóval
felkötni oda azt a ….szóval a masnit? -
kérdezte hebegve a nőtől, közben nagyot
csípett saját karjába, hátha álmodja ezt az
egész szürreális történetet. A csípés fájt! Nem
álom tehát!
-Ugyan már, mit képzel?! Teljes körű
szolgáltatást ígért nekem! - bosszankodott
az asszony.
-Hát ez a fajta öltözék eddig nem volt
szokásban itt nálunk- mondta rekedten a
tulaj, majd egész halkan hozzátette, szinte
csak magának: - de remélem, nem is válik
szokássá! Nos, már csak pár kérdés van
hátra. Papot szeretnének?
-Oh, az nagyszerű lenne, ha ezt el tudná
intézni. A drágám ugyanis…nos, végül is ez
nem titok, nem volt templomban még
életében. Ez látja, nagyon jó ötlet!
Hogy is nem jutott eszembe!
-Bezzeg a piros szalag meg a kunkor
eszedbe jutott- gondolta a vállalkozó, de
hangosan csak annyit felelt:
-Semmi gond, asszonyom, ez egyszerű eset,
ezt el tudom intézni. Még két kérdés, azután
már csak ki kell választani a szükséges
kellékeket. Kíván-e valamilyen zenét, amíg a
papra várunk?
-Nem, a drágám nem volt muzikális. De
most, hogy mondja, eszembe jutott valami! A
bohócokat nagyon szerette…A bohócokat és a
tűznyelőt a cirkuszban…és a bűvészeket
is…Hűséges kutyaszemekkel követte minden
mozdulatukat….Természetesen csak a pap
mögött mennének….
-Hát asszonyom, az utolsó kérdésem már
csak formális – sóhajtott a tulajdonos,
közben egyre a mentők telefonszámán törve
a fejét- miután a megboldogult nem lesz
felöltözve, csak egy piros szalagba,
gondolom, lezárt koporsóban óhajtja a
búcsúztatást….
-Az előbb már azt hittem, egész jól értjük
egymást, de már megint önállósítja magát,
kedves uram! Szó sem lehet semmiféle
lezárt koporsóról! Sőt, a koporsót kicsit fel
kell támasztani fej felől, hogy mindenki jól
láthassa az én drágámat a piros masnijával!
A temetési vállalkozó régen dolgozott a
szakmában, volt dolga egypár furcsa esettel.
A gyász gyakran különös dolgokat vált ki
emberekből. De ez már neki is sok volt.
Kész, vége, ez már egyszerűen túlmegy
minden határon. Itt valaki megbolondult, és
az nem ő!
-Már megbocsásson asszonyom!- hörögte
felháborodottan - de ez nem temetés lesz,
hanem cirkusz! Egy nyitott koporsó meztelen
férfival, szalaggal a ….ki nem mondom, hogy
hol….A nyitott koporsó után megy a pap, akit
két bohóc és egy tűznyelő követ……Közben a
bűvész nyulat varázsol elő a cilinderéből…..Te
jó ég! Ha én ezt a temetést lebonyolítom,
kitagad az egyház, bevonják az engedélyem,
az öregasszonyok megköveznek….Nem,
asszonyom, erre keressen más bolondot! Itt
komoly emberek dolgoznak, rangos
temetéseket bonyolítunk…A polgármester
urat is mi temettük, nyugodjék békében-
vetett keresztet magára a vállalkozó.
Az asszony a polgármester szóra felkapta a
fejét, hátravetette fátylát, és dühös pillantást
vetett a mellette ülő férfira:
-Hova a fenébe hoztál engem, azt áruld el! A
családfő! A férfi a családban! No hiszen!
Micsoda egy helyre hoztál, ahol a
polgármestert is az temeti, aki a szegény
állatokat!
-De asszonyom, erről szó nincs- vágott közbe
a vállalkozó- mi csak embereket temetünk.
Az állatok ravatalozását a szomszédos
utcában lévő vállalkozó bonyolítja.
Az asszony dühüsen felpattant a székéről, a
fátylát visszarántotta a szeme elé, szapora
léptekkel kiviharzott a teremből. Már
elmentében vetette oda a szavakat:
-Szólhatott volna előbb is! Akkor meg mi a
fenét faggatott itt engem! Kiszedi belőlem a
legbenső titkaimat, már egy órája tépem itt
magánál a számat tiszta
feleslegesen, a végén meg kiderül, hogy
nem is maga az illetékes! Miközben szegény
drágám otthon fekszik holtan. Nem ugat
már, nem harap meg már többé senkit….
Már az utcáról fordult vissza az ajtó felé:
-Aztán ne feledje az ígéretét ! Ha az a másik
intézmény nem tud papot biztosítani, a maga
dolga lesz! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-10-2007 @ 01:51 pm
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 01-13-2007 @ 09:04 pm)
Comment: Hm, szívesen elolvasnám - csak kicsit szerkesztettebb állapotba kéne hozni. Így kifolyik a szemem... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lacoba (Ideje: 01-14-2007 @ 08:05 pm)
Comment: Ha szerkesztési gondod van szívesen segítek. Írj egy privit, és leírom. Ha már tudod elnézést. Maga az írás pedig szépen megformált. Örömmel olvastalak. Tudod én valóban most is palóc vagyok. |
|
|
|
|
|
