Sokáig egyedül voltam.
Szomorú, céltalan, fáradt.
Lépteim, mint a hű kutyák,
csak vittek, vittek utánad.
 
Sokáig egyedül éltem.
Kerestem, vártam a társat.
Egyedül keltem, feküdtem,
csak sóhajtoztam utánad.
 
Sokáig csak önző voltam.
Akartam, foglalkozz velem.
Azt hittem neked is jó az,
ha hozzád kötöm életem.
 
Lám az álom beteljesült.
Itt vagy, itt vagytok ti nekem.
Kedveseim, a családom.
De boldog is az életem!
 
Nem csábítnak Tőled szirének
mézes-szirupos hangjai.
Szerelmet találtam nálad,
nem szégyellem bevallani,
 
hogy szeretlek, szeretlek,
anyjukat annyi gyereknek,
s mint nőt, mint asszonyt, kedvest,
szeretlek, Téged szeretlek.