[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 202
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 203

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Szerelem innen... 3.
Ideje:: 01-17-2007 @ 09:00 pm

- Édes pici lány... – suttogta a fülembe - életed legjobb randija vár rád.
- Azt mondod? – néztem rá huncut mosollyal.
- Azt bizony, majd meglátod. – Mosolyogtunk.
Gyönyörű szép, meleg nyári idő volt, a napsugarak vidám táncot jártak előttünk a betonon. Vidáman, kézen fogva indultunk el a parkolóházzal ellentétes irányba. Élveztük a nap meleg fényét, ahogyan a fák dús lombjai között meg-meg villant néha. A közeli park rejtett kis ösvényeit róttuk.
Gyerekkoromban sokat jártam ott, szinte minden zugát ismertem, Áron meg csak lesett, hogy hova viszem őt. Úti célunk egy kis patak volt. Békésen csobogott, s a kövekről lezuhanó vízcseppeken megtört a fény, s mintha Tündérország elevenedett volna meg szemünk előtt. A kis patak partján kövek emelkedtek, s kényelmesen elhelyezkedett a magányra vágyó. Az egyik ilyen sziklára telepedtünk le.
- Ez az én titkos birodalmam. – Mutattam körbe.
- Gyönyörű. Nem is tudtam, hogy ilyen titkot rejthet egy park.
- Mert te is csak azt látod, ami a szemed előtt van, felszínesen ítélsz. Lám, egy egyszerű park milyen csodát rejt belül.
- Igen. Azt hiszem igazad van. Az egész életem felszínes volt, míg meg nem ismertelek. Kezdem megismerni az igazi énem melletted. – Rámosolyogtam. – Mondd csak, járt itt valaha bárki is rajtam kívül?
- Nem. Senkisem ismeri ezt a helyet. Ez az én titkom. Ide jövök, ha el akarok bújni a világ elől.
- Miért mutattad meg nekem?
- Őszintén? Fogalmam sincs. Úgy éreztem ezt kell tennem. – Pillantásom az órája világító számlapjára esett. – Úristen, már öt óra? Már otthon kéne lennem. Anyuék kinyírnak.
Futva indultunk vissza a parkolóházhoz, ahol a kocsimat hagytam. Nem engedtem, hogy hazabuszozzon, amúgy is a város másik felében lakott... nem utolsósorban kíváncsi voltam hol lakik.
Beült hát mellém az autóba és mondta merre menjek. Hatalmas, kovácsoltvas kapujú bérház előtt álltunk meg. Látszott rajta, hogy nem rég újították fel. Hófehérre meszelt falai szinte vakítottak.
- Wow. – Ennyi volt az össz reakcióm. – Itt laksz?
- Aha. A legfelső emeleten van a lakásom...gyakorlatilag az egész felső emelet az enyém...
- Az igen... kár, hogy sietnem kell...
- Este megnézheted. Mit szólsz a 9-hez?
- Szerintem oké.
- Jól van, várni foglak. – Megcsókolt. Hosszan, szenvedélyesen... még mindig beleborzongok, ha eszembe jut...
Miután eltűnt a kapu mögött, beleléptem a gázba, sietnem kellett, ha nem akartam még nagyobb botrányt, mint amekkora egyébként is várt rám.
Belépve a házba, két, meglehetősen szigorú szempárral találtam szemben magam...
- Szabadna tudnom hol jártál? – vont kérdőre apu.
- Őőő...az úúgy volt...szóval Áront ma engedték ki, és elmentem érte, hogy hazavigyem, merthogy a kocsija nem volt a közelben, de olyan szépen sütött a nap, hogy sétálni indultunk, és nem néztük mennyi az idő. Ne haragudj... nem fordul elő mégegyszer... – Mentegetőztem. De úgy láttam aput nem nagyon hatottam meg.
- Aha. Értem. Egy hét szobafogság. Menj, készülődj, a vendégek bármikor megjöhetnek.
- Vendégek? – kérdeztem értetlenkedve.
- Igen, azok. Mit vagy úgy meglepve?
- Erről az apróságról lemaradtam.
- Nem mondtuk volna? Ó, bocs. Talán csak nincs valami programod estére? Jajj, most jut eszembe, hiszen szobafogságban vagy, semmi akadálya, hogy a családdal töltsd az estét. – Gúnyolódott.
- Gyűlöllek! – Kiáltottam a képébe és felrohantam a szobámba.
Utánam jött volna, de az orra előtt becsaptam az ajtót. „Na, azt sem teszem zsebre, amit ezért fogok kapni.” – gondoltam. Eleredtek a könnyeim. Nem lehet, hogy ez a gyönyörű nap így érjen véget... A randink. Az első randink...lett volna.
Nem volt értelme még nagyobb bajba kevernem magam, ezért lezuhanyoztam és felvettem a kedvenc farmeremet, egy csini pólót és lebillegtem a nappaliba. Anyu épp akkor nyitott ajtót az érkező vendégeknek. Össznépi családi vacsi volt készülőben. Az első érkezők apu szülei voltak, majd anyai nagyszüleim, apu hugáék két tizenéves tinivel. Két lány. Ikrek, és valami iszonyat idegesítőek, ha lehet, kerülöm őket. Utoljára apu bátyjáék jöttek meg. Nekik csak 1 fiuk van, Zoli. De ő a kedvenc unokatesóm és a legjobb barátom egyben. Ha nem lenne, kész rémálom lenne egy-egy ilyen családi ünnepség. Így viszont nagy buli az egész. Egy idős velem, így remekül megértjük egymást. Anyuék nem igazán nézték jó szemmel sosem, mert lógott a suliból, rossz jegyei voltak, nem a legjobb emberekkel barátkozott, stb. A szíve viszont aranyból volt, és mindent megetettünk volna egymásért. Szóval nem rajongtak érte, én viszont annál inkább. Alig érkeztek meg, a szobámba rángattam, és elpanaszoltam sanyarú sorsomat.
- És mi a probléma? – Kérdezte végül.
- Ugye viccelsz?! Nem tudok elmenni...ez a probléma.
- Dehogynem. Kimászol az ablakon és probléma megoldva.
- Még ha ki is lógnék, nem gondolod, hogy észre vennék lent?
- Hmm... – Végigdőlt az ágyon és gondolkozott. Én addig tettem be valami zenét és lekuporodtam mellé. Ő volt az én jóságos bátyuskám, akit imádtam. Gyanítom, a családi vacsorákon se jelenne meg, ha én nem lennék. Így legalább a szülei ezzel elégedettek lehetnek.
- Megvan a megoldás – zökkentett ki a hangja a gondolataimból.
- Na?
- Figyelj...


Utoljára változtatva 01-17-2007 @ 09:00 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés
Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds