| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Mutatvány Ideje:: 01-19-2007 @ 11:46 am |
|
|
|
|
Aznap ott feküdtünk a 3-mas metró aluljárójában, közvetlen a Westend bejáratától 3 méterre, bár Katának iszonyatos szaga volt, mióta elvakarta azt a régi sebet, na meg hát ugye az a fekete valami a lábán.. A lényeg: összebújtunk, de ahol meleg van, ott büdös is, ezt szokta mondani a Feri a másik sarokból, akit most valamiért elvittek a rendőrök. Őket nem szabad szeretni, mert állandóan, ha elvisznek tőlünk valakit, akkor nem hozzák vissza.
Mint mindig, Béla bá’ most is részegen tartotta markát a tömegben, néha-néha rápillantva büdös lányára, akit a karomban tartottam. A sok baromként tülekedő „fogyasztó” – Béla bá’-tól szakszövegeket tanulok!- persze tudomást csak az 50%-os leárazásról vett, rólunk inkább, ha lehet, nem, vagy maximum egy kikerüléshez elegendő mozdulat erejéig.
Este 10 óra felé már alábbhagyott az emberek buzgalma, csak csökkent a létszámuk. Béla bá’ unottan huppant le mellém, megsimogatta Kata haját, mert nyögdécselt.
- Álmos. – mondtam.
- Az. Bizony az. – lassan, elkeseredetten bólogatott az apa.
- Fázom. – apró suttogás hallatszott kettőnk között.
Fél órás veszekedés kellett ahhoz, hogy felkeljek, és elinduljak a presszó felé, ahol már jól ismertek minket.
A pultos fia egyenesen a raktárhoz kísért, tudta, miért jövök. Könnyes szemmel térdeltem le előtte, és húztam le lassan a sliccét. Ha úgy vesszük, örültem is, hogy inkább ő jött velem hátra, mint az apukája, mert ez a fiú mindig olyan hamar végez, és nem tépi meg a hajam. Talán öt perc sem kellett ahhoz, hogy megkapjak egy egész üveg vodkát. Szökellve értem vissza a kis családomhoz. Kata még ébren volt, Béla bá’ meg megdicsért, hogy ügyes vagyok, ami nagyon jól esett, tapsoltam örömömben.
Megvártuk az éjfélt, hogy kevesen legyenek itt a mutatvány közben. Nagyon izgultam, mert sosem láttam bűvészt, és most Béla bá’, ahogy mondta, bűvészkedni fog, pontosabban meleget csinál nekünk.
Gyökeres kezével óvatosan locsolta magára a szeszt, hogy mindenhova jusson. Aztán fél méterre előttünk törökülésbe helyezkedett, szerintem az izgalomtól sírt, szerintem nem volt hozzászokva, hogy bemutassa a mutatványt másoknak. Zsebéből előhúzta a gyufásdobozt, és felvisított, milyen szerencse, még pont van egy szál benne! Aztán a puha dobozos szofit vette elő a nadrágjából, egy cigit a szájába tett, a többit a kezembe adta, és megígértette, sosem szívom el, csak csereberélhetek vele.
Rágyújtott. Lassan és nyugodtan szívta végig a dohányt, miközben végig vacogó lányát figyelte. Én meg persze kezdtem türelmetlenkedni, fészkelődni, ugyan hol marad már az a mutatványt! Csitított, mondta, ne zavarjam már meg a koncentrálásban.
Amikor a parázs majdnem elért a szűrőig, vodkás ujját lassan hozzáillesztette, és büdös lett, olyan, amikor a lejárt szavatosságú szalámit próbáljuk megsütni a kis fémtálcánkat alulról melegítve.
Béla bá’ magára ejtette a cigit, ahogy a mutatóujja lángot kapott. Majd a ruhája is égni kezdett. Csak egy kicsit kellett várni, és már az egész öreg lángokban állt, ordított, és fetrengett. Én meg tapsoltam, hogy micsoda látvány! És tényleg! Meleget ad! Egyre csak bökdöstem Katit, hogy figyeljen már oda, micsoda bűvész az apja, de ő mintha elaludt volna. Gondoltam, ha felkel, elmesélem neki.
Most megint itt vagyok. Megint ugyanabban az árvaházban, ahonnan megszöktem, mert a Sanyika állandóan vert engem. És persze hogy megint ugyanabba a szobába kerültem, csupa egyidős kislány közé. De valami megváltozott, félnek tőlem, nem akarnak velem játszani. És az az új néni, aki csak azért jött, hogy velem beszélgessen, állandóan azt kérdi, hogy tudom-e mi az a halál? És én hiába mesélem el a hihetetlen kalandunkat, csak pofákat vág, csóválja a fejét, meg papírokra ír. De nem baj, azt hiszem, tudom, mi a megoldás. Majd ha én is olyan nagy leszek, mint a Sanyika, aki már 11 éves, akkor majd én is tudni fogok írni. És majd leírom a néninek, hogy mi is az a halál, hátha majd úgy megérti. Mert a halál az az, amikor a Kati nem tapsolt, pedig apukája meleget csinált nekünk. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-19-2007 @ 11:46 am
| Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 01-19-2007 @ 12:02 pm)
Comment: A mutatvány az, hogy elérted, hogy ismét csak ülök a monitor előtt és nem találom a szavakat, szeretem a durván életszagú történeteid. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 01-19-2007 @ 12:57 pm)
Comment: Megdöbbentő írás, valóban nehéz szavakat találni, teljesen letaglóztak soraid. Annyira valóságszagú, hogy teljesen "elsőkezes történetnek" tűnik, hihetősége a lábunk előtt heverő nemészrevett valóság keserű íze. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 01-19-2007 @ 01:08 pm)
Comment: nincs rá jó szó. mély hódolatom, százkettes |
|
|
|
|
| Hozzászóló: sziromparduc (Ideje: 01-19-2007 @ 01:20 pm)
Comment: döbbenet ül. csend hajol |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 01-19-2007 @ 01:22 pm)
Comment: Fúúú! Nem is írok mást. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-19-2007 @ 01:42 pm)
Comment: passz. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 01-19-2007 @ 02:38 pm)
Comment: Huh... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: gabiga (Ideje: 01-19-2007 @ 05:32 pm)
Comment: Hihetetlenül szuggesszív írásod, szinte lélegzetvisszafojtva olvastam, a levegő megállt körülöttem. A hideg futkosott a hátamon. És az a szomorú, hogy akár igaz is lehet. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 01-19-2007 @ 07:12 pm)
Comment: Végig borzongtam olvasás közben...Az iszonyú tartalom ellenére tetszett az írásod, mert jól írsz, nagyon jól fűzöd a szavakat, képeket... és gondolkodtatsz. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 01-19-2007 @ 07:14 pm)
Comment: Az írás, a gondolatsor, a történet mint hatásvadász elkeseredettség. Nagyon átjön az, amit szántál nekünk. Csak mivel ismerlek, ezért értetlenkedek, hogy egy fiatal, szép lány hogyan gyűjthet magába ennyi keserűséget?.. Talán nem is itt a lényeg. Hanem az, hogy eléred vele célod. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: libbentlibe (Ideje: 01-19-2007 @ 08:36 pm)
Comment: libebőr. borzongás. lekalap. mégpárszorelolvasás. mély hódolat. és nicsenekszavak. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Khama (Ideje: 01-20-2007 @ 08:30 am)
Comment: Döbbenet. Bennem rekedtek a szavak. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Failure (Ideje: 01-20-2007 @ 12:57 pm)
Comment: Na majd most engem mindjárt megvernek, de túl a döbbeneten, meg a nem jutok szóhozon tán azért szabad mást is mondani. :) Mint mondják, az ördög a részletekben rejlik, és akkor nekem itt kettő szúrta a szememet: az egyik, a Westend bejáratától három méterre... No, onnan azért azt hiszem, odébb rugdalnák őket, ennyire a sarkában azért nem szoktak táborozni. A másik, jó, hogy elővesz egy doboz cigit, szoktak ők olyat... De a puhadobozos szofi, az ma már nem proli cigi, mint volt egykor. Márpedig, gondolom, a márkát leírni csak azért lenne értelme, amúgy el is lenne hagyható. És ha ez okkal írjuk le, akkor legyen tényleg az, ami... akkor egy doboz pakli, vagy egyéb rettenet. De szerintem inkább ne legyen semmi. Ha találnám, most elővenném, volt erről egy érdekes fejtegetés, hogy a márkákkal való hangulatépítési szándék hogyan tud egy történetet szétzilálni... igaz, az sarkos példa. (teszem hozzá, miért ne lehetne puhadobozos szofija, lehet, hogy kapta járókelőtől, vagy épp, összevárta arra a pénzt, teljesen mindegy, de ha mint olvasó megállok ezen gondolkodni, akkor szerintem az már gyász. Ha csak úgy, cigaretta van, akkor az illik a képbe, legtöbb hajléktalan dohányos, de a szofiról ma már valóban az jut eszembe, hogy éppúgy 500 forint, mint bármi más, nem pedig a reszliből készülő 200 Ft-os megfejtés) A szőrszálhasogatástól eltekintve természetesen szép, meg jó, bár továbbra sem olvasod el amit írsz, aztán akad elütés rendesen. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsuka49 (Ideje: 01-21-2007 @ 06:05 am)
Comment: Remek írás, gratula: Puszizsuzsi |
|
|
|
|
|
