Holnapot máért adsz - semmiért egészen
Hullámgyűrűket vet már csak piciny köved
Mozdulatlanul, nagy, szép szemeid készen
Hogy átlépd álmaid, levesd azt az övet
Oda kuporodtál a mély kapujához
Alul a szabadság szédítő éje vár
Nem tudod, nem tudom, csak behajózva áthoz
Hol nem bűn többé enni, harcod béke már
Csak elnézem tested, csak visszaálmodom
Hogy gyermek-csontjaidra feszülő bőr-hártya
Mint varázsolódik vissza majd alkonyon
Eszterem, elvesztett ékszereddé válva
Csapdába estél, nézd, konok kis eszeddel
Bár nagyon jól tudod, fel mégsem foghatod
Hallgass meg: változni ez egyszer neked kell
Az idő most ellened jár, életed csak fogy!
Én itt állok, igen, te meg túl, odaát
Nem ér el a kezem vékonyka kezedig,
Hiába is tartom, hogy feléd nyújtanám
S a körül állók, kik lényed szeretik
Hiába lesz minden, szelíd ragyogásod
Kinek okoz akkor majd büszke örömet?
Hiába volt minden, ha a halál átfog
S kiszaggatja tegnap plántált gyönge gyökered!
Kislányom, mit tegyek?
Hisz holnapot máért adsz - semmiért egészen
Hullámgyűrűket vet már csak piciny köved
Mozdulatlanul, nagy, szép szemeid készen
Hogy átlépd álmaid, levesd azt az övet...
2007-01-21
Napló: E. tartja magát az elveihez, tovább fogyott, ma már csak 36kg volt és jövő héttől orrszondán keresztül fogják táplálni. Elhatároztam, hogy mostantól naplót vezetek róla |
