| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Kitaszított Ideje:: 01-24-2007 @ 04:26 pm |
|
|
|
|
Az ágyán feküdt, némán, csendben. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Sírt. Mint az utóbbi napokban annyiszor. Bántotta a világ, bántotta az élet, a nappal és az éjjel. Vagyis minden. Nem találta a helyét, nem tudta miért él. Hiszen őt mindenki bántotta. Már nem tudott, nem akart az emberek szemébe nézni. Túlságosan fájt, amit sugalltak felé: „Te csak egy senki vagy. Egy senki, akit mindenki eltapos, akinek az érzései senkit nem érdekelnek. Nem vagy közénk való.” De ő nem törődött bele ebbe. Nem akarta, hogy mindenki rajta nevessen. Ehhez nem volt joguk, ők nem tudták min ment át, nem érezték soha azt amit ő minden nap átélt. Félt. Félt, hogy sohasem lesz normális élete, nem lesz, aki meghallgassa, megértse, szeresse, gondoljon rá. Bezárkózott lett, félénk, szerény, és nehezen bízott meg másokban. Mindennél jobban szeretett volna egy igaz barátot. És ahogy teltek az évek, rájött, hogy talán igaz barát nem létezik, de sok, hozzá közel álló barát igen. Mert lehet, ők mind kíváncsiak az érzéseire, gondolataira, a belső, igazi, fallal körülvett énjére.
És nem kereste a barátokat. A sors adta őket a maga módján. Akikre talán a legkevésbé számított, azokból lettek a legjobb barátai. És ehhez elég volt akár 1 mondat, tett, egy véletlen beszélgetés.
Megtanulta, hogy kimondja a véleményét, ne foglalkozzon azzal, ha valaki lenézi, mert valakinek igenis fontos lehet ő is. És megtanult bízni is, még ha néha vissza is éltek ezzel. Pár szép szó, kedves mondat, és megint az ujja köré csavarja őt, hogy aztán ne tartsa be a szavát. És mégis újra meg újra vissza engedi magához. Igen, talán naiv, de nem tudja, vagy nem akarja elengedni magától, mert túl jó barát.
Az élet megtanította, hogy tiszteljen, megértsen és meghallgasson másokat, akiknek talán sokkal rosszabb a sorsuk, és akiké mellett az ő problémái eltörpülnek.
Akik pedig lenézték addig, nem tudják milyen így élni a mindennapokat. Kétségekkel, félelemmel, megalázottként. És nem is kívánta senkinek az érzést, hogy milyen kitaszítottnak lenni. De talán ők kevesebbet tudnak emberségről, barátságról, megértésről, toleranciáról, szeretetről, bizalomról. Teljesen más fogalmaik vannak ezekről.
De talán nélkülük senkinek nem jutott volna eszébe, hogy papírra vesse a gondolatait, fájdalmait, érzéseit. És a világ rengeteg íróval, költővel lenne kevesebb, akiken nemzedékek nőnek/nőttek fel. És lehet ő sem ragadna tollat, hogy szavakba öntse amit akar, hogy másokhoz eljuttassa milyen érzés is ez, hogy megmutassa, az aranyos, olykor vidám pofi mögött milyen gondolatok bújnak meg. Reméli legalább egy percre megállnak, és elgondolkoznak azon, hogy vajon jó-e ez így, és hogy mit kéne tenni. Vagy talán elég ha megértik. Nem, a sajnálat nem kell, csak az, hogy éreztessék, hogy igenis fontos, hogy szeretik. Nem kellenek nagy szavak, elég egy szívből jövő mondat, egy apró gesztus, és máris jobb színben tűnik fel a világ.
Már nem sír. Elapadtak a könnyek. Kimerült. Alszik. Másnap talán vidáman ébred, hogy aztán újult erővel szálljon szembe a mindennapok harcával, új barátokra, élményekre, pillanatokra tegyen szert. de most még álmodik. És ott nem fáj semmi, a nap felszárít minden könnyet.
Valamikor 2006-ban...
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-24-2007 @ 05:02 pm
| Hozzászóló: veva (Ideje: 01-24-2007 @ 04:54 pm)
Comment: Az álmok elég gyakran vigasztalnak! :) --------------------------------- Kicsit furcsa volt, ahogy olvastam. Mintha az eleje kétszer lenne, sőt mintha később is lett volna egy-egy kósza mondatocska az elejéből. Kérlek nézd át! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 01-24-2007 @ 04:59 pm)
Comment: hupsz... elrontottam a másolást... bocsi... mindjárt kijavítom :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 01-25-2007 @ 07:42 am)
Comment: Kicsilány! Az a jó, hogy rögtön megadtad a választ is kétségeidre. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 01-25-2007 @ 09:33 am)
Comment: Hát igen, igyekeztem válaszokat találni ezekre a dolgokra, de a helyzet az, hogy én sosem fogom megérteni miért olyanok az emberek,amilyenek, persze tisztelet a kivételnek, és azoknak akik ismernek engem :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kisssp (Ideje: 01-25-2007 @ 10:45 am)
Comment: Szomorú, elhagyatott, kétségbeesett a hősnőd! Kicsit túlzottan is, talán eddig inkább a rossz tapasztalatok miatt. Az álmok előre visznek, talán majd őt is, és a szép megtalálja, a jót is megtapasztalja.
Üdv.: Péter |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 01-25-2007 @ 03:33 pm)
Comment: kisssp igen, talán kicsit túlzó, de szándékosan írtam úgy, abban a helyzetben nem igazán láttam pozitívumokat. Azóta sokat változtam, máshogy látok dolgokat, megbarátkoztam néhány dologgal, és szerencsés vagyok, hogy valaki mindig áll mellettem :) |
|
|
|
|
|
