Tengerbe gördülő könnycseppem hulláma csendben, titokban tovaterjed,

S tán –ha nyitott szíved- a túlparton, e rövid versben Téged is elérhet.

És ha azt az ajándék Kegyelmi-cseppet, mit a Lélek adott ma Neked

Két karral terjeszted, szeretet-hullámod tengersokaknak remény lehet.

Földi nagyobb tengereink háborognak és végtelen bennük az örvény,

Csak a „Magyar Tenger” marad nyugodt, mit előírt neki a Régi törvény!?

Ó! Ha a Nép tenger-lelkét felkavarná végre az Igazság hulláma,

Téves lenne a Magyarságot leíró Ős-mondat: „E nép úgyis gyáva!”

Ha Az felkel, s megküzdik a hamis Engedelmesség ártó Szellemével,

Találkozhat a Vörös- Ős előtti Igaz nemzeti Szentek Lelkével!

Merem hinni: míg bekövetkezik ez az áhítottan-remélt változás,

Lesz még erő a lankadt karokban s lesz a hívekben tenger’ Áldozás!