Egy vers kering a rendszerben - vagy mi, lehet, csak gondolat Figyelem kósza talán-érkezését, s ő, mint ki nem tudja még Vonzza-e valami édes vágyódás, kívánja-e megfogni dallamát Szellő-szabadon hátravetve hajzuhatagát száguldoz ide-oda
Gyeplőt kellene vetni rája, kicsit felém igazgatni szárnyát Épp csak terelgetni zabolátlan, virgonc csupatánc életerejét Befelé morfondírozom így, ne lássa, mert tudom, nem lehet Észrevesz, kinevet, harsogó kacaja pirosra szégyeníti arcom
Mindegy, ennek meg kellett lenni, furcsa mégis a találkozás Én akartalak előhívni a semmiből, felrajzolni egem táblájára Vállamra ül, mosolyog, anyját játssza együgyű gyermekének Komolyan felemeli ujját, meséhez készül, halkan lepisszent
Hát mit gondol az ilyen-olyan, szedte-vette málészájú legényke Honnan élednek a megemésztő tüzek véletlen apró szikrái? S felgerjedvén miféle hatalom vehet erőt nyelvének folyamin? Beborítja lángba bizony gondolat-magvak és érzések pitvarait!
Oktat tovább, csöndben hallgatom, falevelek zizegnek odakinn Csupaszéppé lesz a halott, megseprűzött Holdvilágos udvar Angyalfonalat ereszt vén ágak ujjain, pendül a kerítésfonat Most virágzik a kóró, s lanthangon zenélnek a szárítókötelek
És monda: figyelj! Zárd be jól erőlködő, szomjas szemeid Hallgasd, mint szelídül énekléssé a messzi farkas vonyítás Mélyzöld selymű füvet hogyan hintáztat langy lég a szik helyén S mondd, hogy álmod ébren érjen, és hidd, hidd el egészen
Csodálkozom egyre, ő meg elköszön, már fényesíti újra szavát Nemsoká esthajnalcsillag lesz egy más kormos-füstös ablakon Talán lányszívet hevít majd…verslénye száguld megfoghatatlan Odakuporodom éj varázsú ege alá, s visszavárom nagyon-nagyon
2007-02-02 |