A szivárvány
Szépen ragyog a Nap, mellette mégis borús az ég alja. Azért van ez, hogy a kettősség szívemet felkavarja.
Kiszaladok a kertbe, hátha meglelem az ősi jelt, Melyet a szivárvány öröktől fogva magában rejt.
Lesem-lesem s egyszerre csak megcsillan a vízcseppekben, A fehér fény megtörve számomra felejthetetlen.
Vörös, narancs, sárga, zöld, kék, lila és ibolya, Millió színből szemünknek megjelenő Égi csoda.
A sötét felhők fölött átível eme színes fényvarázs, Szemben legnagyobb Csillagunkkal láthatom e rövid Adást.
A gyönyörűsége gyorsan mulandó, de mégis örök. A kép belém vésődik, s Istennel szövetséget kötök.
(Erdőkertes, 2003.) |