Éberen fekszek kerül az álom,

hogy szemem lezáruljon hiába várom,

nagy a szívemnek fájdalma,

feledett ki szeretett valaha.

Gondolataim szárnyán nagyon messze járok,

mert nem juthatok el oda ahová vágyok,

ezért életem céltalan és puszta,

mindenki életének van jó és rossz oldala.

Nagyon szeretném ha valóban így volna,

de az én életemnek nincs jó, csak rossz oldala.

Mindhiába keresem-kutatom ennek okát

nem találom értelmes magyarázatát.

Miért kellett a szerelmem néked?

Bár` tudnálak elfeledni téged!

Összetörted a szívem meg a lelkem

majd könnyedén ott hagytál engem.

Rámvetetted igézõ barna szemedet,

könnyedén mondtad a szót: szeretlek.

Én meg hittem csalfa szavaidnak

elvakulva látványától gyönyörû arcodnak.

Azóta csak az utcákat járom,

nem találom helyem e világon.

Nem lesszel az enyém már soha,

vajon ki életét tiporod most sárba?