Láttalak éjjel:
párnádból vérszínű tollpihe hullt.
S ami megtörtént, hát az...
így alakult.
Robogtak közben a mindig első villamosok.
Úgy láttam, ott vagyok, s gondoltam,
ha itt vagyok,
megosztom magammal, s veled
amiben ketten,
közösen vagyunk elévülhetetlen
birtokosok.
Ehettünk volna akkor este
garnélarákot is...
Ha nem kértünk volna gombát.
De gombát akartunk, s a rákot
az együgyűek egyenként mind kidobták.
S a pezsgő...
Isten éltessen..., s a műdugó
Koppanva pattant a mennyezeten...
Láttam az éjjel,
amint szusszért szusszantál:
Vízbefúlt...
De azt is láttam, hogy
párnádból vérszínű tollpihe hullt. |